Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Szombat
Borús

Csakazértis

Központ február 17, 2011 Egyéb

Csakazértis

Furcsa érzés tölthet el bennünket, ha átgondoljuk, hogy az RMDSZ – az egyetlen parlamenti jelenléttel is bíró erdélyi magyar politikai alakulat – hatalmon van. Gyakorlatilag, mivel ez a szervezet „csak és kizárólag” minket képvisel, mi adtuk rá voksunkat, az az illúzió támadhat bennünk, hogy végső soron mi vagyunk hatalmon. Emiatt aztán könnyen abba a tévedésbe eshetünk, hogy a gondjainkat megoldhatónak, a problémáinkat orvosolhatónak, a közéleti konfliktusainkat feloldhatónak tekintjük.

Vagyis előfordulhat, hogy az egész életet a hatalmi mámor rózsaszín szemüvegén keresztül szemléljük. Ez egészen addig marad így, amíg nem találkozunk néhány olyan konkrét helyzettel, amely délibábként megcsal bennünket és ráébreszt a valóságra, hogy bizony, a hatalom rajtunk nem segít. A társadalom rétegződése nem csak nemzetiségi alapon történik, vannak más társadalmi és emberi kritériumok is, amelyek a lakosságot sokszínűvé teszik. A globális (nem a nemzetiséghez vagy a helyi magyar közösségekhez tartozó) gondok enyhítése nem lehet a mi érdekképviseletünk kizárólagos felelőssége. Amikor azonban olyan esetekkel állunk szemben, ahol a többségi vagy meghatározó magyar helyi vezetőség és a bukaresti magyar kormányzati erők együttes fellépéséhez adva van minden feltétel (mert a szavazók elhitték a nagy RMDSZ-ernyő elméletét), és gyakorlatilag mégsem történik meg az, aminek történnie kellene, nos, akkor joggal vonható felelősségre minden bennfentes, hogy miért csak a cirkuszból jut a népnek, és nem a „kenyérből” is?
A környezetvédelmi miniszter Bukarestbe delegált tanácsosa váratlanul ráébredt a kétnyelvű iskolatáblák problémájának fontosságára, arról viszont megfeledkezett, hogy „ne vágj ki minden fát”, főleg engedély nélkül ne, aztán amire a környezetvédelmi hatóság mindenféle büntetést kilátásba helyezett, arra a fák már a járda szintjéig sem értek. A kormány magyar minisztere hihetetlen bőkezűséggel támogatta az új autók vásárlását, a napelemes fűtésrendszerek felszerelését, de a kerékpáros közlekedést, ahol pénzt lehetett volna spórolni, a környezetet kímélni és a benzinfogyasztást csökkenteni, ott az anyagi érdekeltség vagy más „hatékony” mozgatórugó hiányában csak a tehetetlensége, a politikai impotenciája mutatkozott meg. Világos: sem a helyi önkormányzat, sem „alpolgármesterünk”, sem a környezetvédelmi miniszterek nem voltak képesek előrelépést hozni. Erre szokás azt kiáltani, hogy „mondjon le!”, jöjjön egy új miniszter, új önkormányzati képviselők, horribile dictu, akár egy új párt. Egy új seprű, amely jól seper. Eleget vártunk, bebizonyították, mi mindenre nem képesek.
És íme a másik édes példája az „egységben az erő”-nek. A város magyar rangidős önkormányzati képviselője nyilatkozott. (Ezekben az intézményekben nem írják elő a nyugdíjazási korhatárt? Hiszen itt is közpénzekből kapják a fizetést, akárcsak a többi állami szektorban.) Szóval a frakcióvezető azt nyilatkozta, hogy a Bernády által épített Városháza épületét visszakérik a „városnak”. Aztán nyilatkozott a megyei tanács elnöknője is, aszonta, hogy az ő intézménye márpedig ragaszkodik a szóban forgó épülethez. Amíg RMDSZ-es városatyáink Romulus és Remus szobra mögött vitatkoztak, addig Dorin Florea megkoszorúzta a városépítő Bernády György szobrát, a Petőfi-téren. Csakazértis.


Share Button
Ennyien olvasták: 96

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.