Interjú Dénes Józseffel
Egy veterán testépítő rövid portréja
Városunk szülötte még a rendszerváltozást követően települt át Magyarországra, majd Békésen vetette meg lábát, manapság is ott él felhőtlen házaséletet Betti asszony oldalán, és együttes erővel Békéscsabán üzemeltetik a Fanatic Klub fitnesztermet, ahol egyre több eredményes versenyzőt nevelnek és adnak tovább a magyar testépítés könyörtelen mezőnyének.
Bár a fiatal generáció számára ismeretlenül cseng a neve, ám Dénes József nemcsak szülőhazájában, de magyar honban is letette névjegyét a testépítés asztalára a ’90-es évek elején. Rettegtek tőle az ellenfelek, s nem minden ok nélkül, hiszen a magyar közönség számára az ismeretlenből előbukkant srác üstökösként söpört végig a magyar testépítés elit mezőnyén, olyan nagynevű bajnokokat utasítva maga mögé, mint Simon István vagy Fejős Csaba, akik a kor magyar testépítés oszlopos tagjai voltak. Aztán ahogy előtűnt, ugyanolyan sebességgel el is tűnt több mint egy évtizedre a sportéletből. Örömünkre néhány éve ismét hallat magáról és újfent felbukkant abban a sportágban, amely idehaza már zsenge ifjú korában naggyá tette. A vele készült interjú erős karakterét, szerénységét, sport iránti elhivatottságát tárja az olvasó elé, mely egy ízig-vérig született sportember érzékeny lelki világában testesül meg.
– Marosvásárhely szülötteként, még zsenge ifjú korodban kezdted el testépítő pályafutásod, mely a későbbiek során egész magasra ívelt. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
– 1981-ben kezdtem el a súlyzózást, 1982-ben már versenyeztem. Már gyermekkoromban lenyűgözött az izmos emberek látványa. Először 14 évesen a birkózással kezdtem, majd három év után váltottam át a testépítésre.
– Megosztanád velünk azok nevét, akik sportéleted során segítőkészségről tettek tanúbizonyságot?
– Ifjúkorom edzői a testépítésben, Romániában Fülöp Ferenc, Suciu „Mitica” Dumitru, Rácz Sándor, Nicu Giurgi. Magyarországon Zimmerman Ferenc. A 16 évnyi kihagyás után, visszatérésem során a versenyfelkészülésben nagyon sokat segített Lakatos Mihály és a párom, Betti.
– Elcsépelt kérdés, de elkerülhetetlen és releváns; felsorolnád eddig elért fontosabb eredményeid, lehetőleg kronológiai sorrendben a Központ hetilap olvasóinak?
– 1982-ben Romániában 3. lettem a kadett kategóriában. 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben országos bajnok voltam úgyszintén az ifi kategóriában. Amikor kinőttem a junior kategóriából, már csak a felnőtteknél versenyezhettem, de ott is mindig dobogós voltam. 1990-ben áttelepültem Magyarországra, ahol 1991-ben volt az első versenyem, Kiskunhalason. Ezen a versenyen aranyérmes lettem, itt győztem le Simon Istvánt, aki addig, öt évig veretlen volt. Ezt követően Tiszaújvárosban megnyertem egy pénzdíjas versenyt. Következett a pécsi verseny, ahol a döntőbe jutottam. Majd jött a 16 év kihagyás. 2009. január végén nagy lendülettel nekifogtam újra az edzéshez, mert fellobbant bennem a versenyláz tüze, melyet a páromnak, Bettinek köszönhetek. Ő biztatott és segített mindenben.
– Magyar honban szinte a semmiből bukkantál elő a ’90-es évek elején, és máris térdre kényszerítetted nagynevű, ádáz ellenfeleid. Milyen érzéssel töltött el a tudat, hogy reszketnek tőled a nagy bajnokok?
– 2009 májusában már meg is mérettettem, az IFBB versenyen, ahol 2. lettem. Ezt követően júniusban Nagybányán, az Európa Bajnokságon vettem részt. A 2009-es romániai őszi versenyszezonban végig részt vettem. Nagyváradon, Temesváron 4. lettem, Lugoson és Kolozsváron második.
A magyar Body Sport Kupán Csornán 4., Belgrádban és Bácska Topolyán szintén 4. lettem. Következett Bosznia, Bihac, 3. helyezéssel, májusban a taboni Super Kupán 3. és Győrben a Kripta Trófeán Mastersben 1. és +85 kg-ban 2. lettem. Júniusban részt vettem a NAC VB-n Spanyolországban. A rendkívül erős mezőnyben sajnos nem sikerült bejutni az első hatba. 2010 őszén ismét a romániai versenyek következtek, így Nagyváradon 3., Temesváron és Lugozson a dobogó első fokára állhattam fel. A magyar Body Sport Kupán negyedik, 2011 áprilisában, Szerbiában Bácska Topolyán 3., májusban Ausztriában a WBPF osztrák bajnokságon 2., Hajdúnánáson a Szuper Kupán 5., a WBPF magyar bajnokságon, Makón 3., majd a WBPF EB-n, Budaörsön 7., aztán a híres NAC verziójú luxemburgi világbajnokságon a hetedik lehettem.
– Aztán ahogy üstökösként feltűntél a magyar elitben, ugyanolyan sebességgel el is tűntél a testépítés egéről. Mi volt hirtelen eltűnésed oka?
– Családi okok miatt hagytam abba sokáig a versenyzést és még az edzéseket is. Nem volt, aki biztasson lelkileg, na és persze anyagilag is támogasson.
– Ahogy a skorpiónak a csípés, neked is véredben van a sport, amely naggyá tett. Hosszú kihagyás után, túl a negyedik X-en újfent visszatértél a könyörtelen „csatatérre”. Nyilván e lépésednek is megvan a maga nyomos oka.
– Elsősorban bizonyítani akartam önmagamnak és a környezetemnek, hogy a lehetetlennek tűnő feladatot valóra tudom váltani. Van bennem még annyi erő és akarat, hogy élre tudjak törni a világ félelmetes mezőnyében.
– Szinte mindenki állít magának példaképet az adott sportág nagy legendái közül. Neked van-e példaképed?
– Példaképem Lakatos Misi (Múmia), veterán világbajnok testépítő. A sport iránti szeretete, alázata, segítőkészsége és az embersége miatt. Ő egy igazi sportember.
– Világnézeted, életfilozófiád?
– Nem szabad soha feladni! Mindig újabb célokat kell kitűzni magunk elé és lehetőleg mindent megtenni azért, hogy azok valóra váljanak. Az élet okozta rossz pillanatokon át kell lépni, és új erővel menni tovább feljebb és feljebb. A feltörekvő, ifjú nemzedéknek is azt üzenem, jó eredményeket hosszú, kitartó munkával, teljes odaadással lehet csak elérni. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy vártad, nem szabad feladni, küzdeni kell tovább. A hosszú erőfeszítésnek egyszer meglesz a gyümölcse.
