Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Egyház és politika

Központ augusztus 4, 2011 Egyéb

Egyház és politikahitelet

A következőkben egy mindig aktuális, különösen a kisebbségi sorsban kiemelt fontosságú kérdésnek próbáltunk utánajárni. Tisztában vagyunk azzal, az, hogy politizálhat-e az egyház, azok közé a bonyolult és árnyalt kérdések közé tartozik, amelyre a lezáratlanság jellemző. Mégis, eligazításként, három történelmi egyház elöljárójának véleményét kértük ki a kérdésben.

Ötvös József generális direktor, esperes, lelkész: A lelkipásztort politikai függetlensége segíti munkájában

A János írása szerinti evangéliumban olvasható Jézus főpapi imádsága, amikor elköszön az övéitől és megfogalmazza testamentumát. Az evangéliumban megörökített jézusi kérés így hangzik: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Egyházunk álláspontja ezek alapján az, hogy a mindenkori egyház a világban él és szolgál, tehát közvetlenül érintkezik a világ kihívásaival és áldásaival egyaránt. Mivel az egyház benne él a világban, ezért szolgálatát a világi közösség életében, azaz a köz-életben fejti ki. Így nem vonhatja ki magát annak dolgaiból.

Az erdélyi református egyház kezdetétől már felvállalta ezt a szolgálatot, amikor csak itt Marosvásárhelyen 1557-ben iskolát alapított, amely ma is a város egyetlen magyar tannyelvű iskolája. A ma is működő Kemény Zsigmond Társaság megálmodója, létrehozója Tolnai Lajos vártemplomi református lelkipásztor volt. Ez a pár konkrét adat is igazolja, hogy az erdélyi református egyház a világért való közszolgálatot felvállalta a múltban.

Egy másik fajta teológiai megközelítése is van az egyház közéleti szolgálatának. Az ószövetségi próféták küldetése az volt, hogy a fogságba került közösségben tartsa a túlélés reményét, az eltévelyedett közösségeket jó útra térítse vagy a rossz útra tévelyedett közösségekért kiáltson. A mai egyház örökségképpen fel kell vállalja ezt a prófétai szolgálatot: kiáltania kell a rábízott népért, közösségért. A mindenkori egyház a nép lelkiismerete kell legyen ebben a prófétai küldetésben.

Közel egy évtizeddel ezelőtt az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa hozott egy határozatot, amely kimondja, hogy erdélyi református lelkipásztor csak akkor vállalhat aktív politikai pártfeladatot, ha közben felfüggeszti lelkipásztori szolgálatát (lásd Sógor Csaba református lelkipásztor esetét, aki ma EU-képviselő). Érdekes, hogy az igazgatótanács döntése idején még csak egy hivatalosan bejegyzett „magyar párt” létezett, az RMDSZ. Ez az egyházi döntés egy jó védelmet jelent ma, amikor csak a vártemplomi presbitérium tagjai között RMDSZ-es, MPP-s és EMNT-s aktív politikusok ülnek egymás mellett. Egy lelkipásztor mindenik presbiterrel ugyanolyan őszinte kapcsolatban kell legyen, és hivatalosan politikai függetlensége ebben segíti is.

Saját véleményem szerint az egyház sohasem lehet ellenzéki vagy hatalmon lévő, mert neki az ún. századik juhig is el kell menni, és nem az számít, hogy a rászoruló jobb- vagy baloldali, hanem a rábízott közösség.


 Oláh Dénes címzetes esperes, főesperes-plébános: A politika közszolgálat, de ez a fajta közszolgálat nem lehet az egyházi személyek kenyere

Nyilvánvaló, hogy az egyház politizál, hiszen a politika nem más, mint közszolgálat, és azok az emberek, akik hivatásszerűen a politika szereplői, valamely egyházhoz tartoznak, ha ezt felvállalják. Az egyházi személyek viszont – felszentelt püspökök, papok vagy diakónusok – nem politizálhatnak, nem vállalhatnak olyan közszerepet, ami a politikával van összefüggésben.

Az 1989-ben történt változáskor Alsócsernátonban voltam plébános és megalakult a Nemzeti Megmentési Front, ahová a település közismert embereit szervezték be. Rögtön mondtam, odafigyelek majd arra, hogy ennek keretében mi történik, de nem vehetek benne részt, mert a mi egyházunkban az egyházi személyek nem politizálhatnak. Viszont azzal, akit jelöltünk, ismertettük álláspontunkat.

Amikor választásokra készülünk, akkor minden alkalommal érkezik egy körlevél, amely soha nem nevez meg egyetlen pártot sem, hanem azt mondja ki, hogy mindenkinek lelkiismereti kötelessége szavazni, és arra szavazni, aki azt képviseli, amiben mi hiszünk, amit mi remélünk, ami a mi álláspontunk.

A Zsil-völgyében töltött szolgálati éveim alatt történt meg az, hogy a helyhatósági választásokra nem sikerült elég magyar nevet keríteni, és így a tanácsosi lista 7–8-ik helyére engem is felírtak. A hívek jogosan megbotránkozva érdeklődtek, hogy a plébános úr tanácsos akar lenni? Erre én felvilágosítottam, hogy ha kitűnően sikerülnének is a választások, akkor is csak az első két listatag jutna a tanácsba, mi hátul csak „tölteléknevek” vagyunk, de már ezt sem vették jó néven, és ez azt jelenti, hogy az egyháziasság valahol jól működött bennük. Mi, papok, maradjunk ki a politikának abból a konfrontatív megnyilvánulásából, ahol emberekkel kell vitatkozni, alkudozni. Ez az egyházi személyeknek semmiképpen nem lehet a kenyere.

A politikán túl a közéletnek rengeteg szegmense van. A kulturális életben például bárhol részt lehet venni. Ezen kívül a sajtóban is hallathatjuk véleményünket, de olyan árnyaltan fogalmazva, hogy senki ellen kifejezetten ne szóljon. Én nem indíthatok sajtókampányt senki ellen. Egyrészt mert etikátlan volna, másrészt a rám bízott hívek körében lehet, hogy az illető köztiszteletben álló ember. Az egyház valójában azért óvja az egyházi személyeket a politikától, mert az személyességig fajulhat. A választás mindenkinek a szabad döntése. Természetesen szabad, sőt, kell is, hogy a jó irányába tereljük az embereket.

 
Nagy László, unitárius lelkész-főjegyző: Részt vehetünk, és részt is szeretnénk venni a közösséget érintő döntésekben

Az Unitárius Egyház nem tiltotta meg a politikában való szerepvállalást, véleménynyilvánítást. Dr. Szabó Árpád, néhai püspökünk nyíltan ki is mondta, hogy a lehetőségek szerint, a lelkész vegyen részt a település önkormányzatának tanácsában, ne döntsenek a sorsunk felől úgy, hogy a közösséget érintő kérdéseknek az egyház képviselői ne lennének ismerői, beavatottjai. Megtörténhet, hogy vannak híveink bizonyos döntéshozó alakulatokban, de emellett azt is fontosnak tartom, hogy a lelkész is része legyen a település közéleti-politikai életének, érezze a település ütőerét.

És ha arról van szó, hogy Marosvásárhelyen egy egyházi képviselő részt vehet-e a politikában – anélkül természetesen, hogy hivatalosan tagja lenne valamelyik politikai pártnak, alakulatnak – azon a véleményen vagyok, hogy igenis részt vehet, sőt, legyünk is jelen.

Az más kérdés, hogy a politikumnak nem szokása minket felkeresni és kikérni a véleményünket. Pedig én, és hiszem, hogy kollegáim is, érdeklődéssel vennénk részt azokban a döntéshozatali folyamatokban, amikor rólunk, a mi sorsunkról döntenek. A közelgő helyhatósági választásról elmondhatom, nem szeretném azt, ha az egyházak megkérdezése nélkül döntenének majd a jelölt kiléte felől. Személy szerint igénylem, hogy ott legyünk ezeken az egyeztetéseken, fórumokon, hiszen nekünk is van véleményünk, nem puszta szavazógépek vagyunk. Egyetlen egy alakulat, az EMNT keresett meg személyesen és kért véleményt tőlem a kérdésben.

Úgy vélem, nem annyiban kellene kimerüljön az egyház és politikum viszonya, hogy a négyévente sorra kerülő választásokkor a lelkészeket felkérik, hogy szólítsák fel híveiket a szavazásra, majd négy évig ismét megfeledkeznek rólunk. Szeretnénk tudni mi is, mit főznek a fazékban, mert az asztal mellé nekünk is majd oda kell ülni és enni kell – ha szeretjük, ha nem –, amit megfőztek. Mert vallom, hogy egyház akkor is lesz, amikor a politikai pártokat már rég elfelejtették, már rég nem lesznek.


Share Button
Ennyien olvasták: 232

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.