Központ
2018. szeptember 25. kedd, Eufrozina, Kende

Egykor és most, azaz múlt és jelen. Jövő?

Központ augusztus 4, 2011 Egyéb

Egykor és most, azaz múlt és jelen. Jövő?

 fcmasa

A Marosvásárhelyi Tanácsnak és Polgármesteri Hivatalnak köszönhetően, 19 év után újra van A-osztályos labdarúgó-együttese városunknak. Sőt, a vásárhelyi szurkolók nem kis örömére, mintegy 8000 férőhelyes stadiont „varázsoltak” városunk vezetői a hajdani Matricon (Metalotehnica) pálya helyére, mi több, két hete felszerelték a négy villanyoszlopot, amely szeptembertől kezdve biztosítani fogja az esti megvilágítást. Eddig minden szép és jó.

 asaAz önkormányzat 2010-ben megkapta a területet az Ifjúsági és Sportminisztériumtól, a Víkendtelepen lévő sportpályákkal együtt, a híres ligeti stadiont is. Dorin Florea polgármester akkor még úgy nyilatkozott, hosszas harc eredményeképpen sikerült végre visszaszereznie a városnak a stadiont, amelynek vissza fogják állítani egykori pompáját és vonzerejét. Azóta azonban semmi változás nem történt, a stadion tovább omladozik.

Aurelian Băbuţan, a FCM sportigazgatója úgy nyilatkozott, amennyiben megadatna a lehetőség, bármikor átköltözne a FCM a municípiumi stadionba játszani. Véleménye szerint úgy a helyi csapat, mint maga a város is megérdemelne egy  korszerű stadiont – indokolta az igazgató. Ezért, ha úgy adódna, a Transil felszereléseit és berendezéseit minimális költségekkel át lehetne vinni – magyarázta Băbuţan.

Ezzel Ioan Nucu Man, a FCM Igazgatótanácsának elnöke is egyetértett, úgy nyilatkozva, csak az önkormányzat döntésére várnak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a ligeti, Bölöni László névre keresztelt stadion sorsa. Mert ha felújíttatnák, akkor a Transil körüli beruházásokat azonnal átirányítanák a municípiumi stadionnak – erősítette meg Man.

Egyelőre az biztos, hogy 2011–2012 között a FCM hazai mérkőzéseire a Transil Sziget utcai pályáján kerül sor. Azt viszont nem tudni, mennyi idő fog eltelni addig, míg Marosvásárhely egykori legendás stadionja ismét életre kel.

A szebb napokat is megért ligeti stadiont 1948 júniusában adták át, az OSP hathatós támogatásával (366.460 lej), 5768 munkaórát rááldozva, nekifogtak a „nagypálya” füvesítéséhez, 7500 négyzetméternyi felületet öltöztetve zöldbe. A ligeti pálya, mely körül atlétikapálya is van, 12.500 nézőt volt képes befogadni, de állítólag, a hetvenes években, az ASA egykori aranycsapatának UEFA-kupa mérkőzésein 20.000 néző is jelen volt a lelátókon.  

asa2A legelső mérkőzésre, az 1948-49-es bajnoki év nyitányára bezöldült a régi-új aréna, az avatásra azonban augusztus 14-én került sor villanyfénynél (láss csudát, marosvásárhelyi futballbarát!). Az egykori Rata akkori ellenfele a medgyesi „gázasok” tizenegye volt, melyet Pálfi 3 és Mihai C. góljaival le is győztek 4–1-re.

1948 októberére befejeződött a Cukorgyár saját pályája, megjelenését nemsokára az Avântul sportegyesület komplexuma követte (az ún. Obor-telep), majd 1949 tavaszán a Ligetben a korcsolyapályaként elhíresült „Gödröt” is labdarúgóméretekre szabták az Augusztus 23-ra keresztelt létesítmény keretein belül.

Egykori krónikák hasábjairól informálódva, a hosszú évek során, a ligeti stadionba látogatott, barátságos mérkőzések erejéig többek közt a Grosics Gyula vezette egykori MATEOSZ (1949), Bundzsák Dezső és Illovszky Rudolf angyalföldi együttese, a Vasas (1952), az egykori keletnémet FC Karl Marx Stadt (1966), Masopust Dukla Prágája (1967), Bicskei Bertalan kapus budapesti Honvédja (1972) is.

Kevesen tudják, hogy 1973. szeptember 19-én Balkán-kupadöntőre is sor került itt, mely első összecsapásán a helyi ASA a szófiai Lokomotiv együttesét látta vendégül. Említésre méltó az akkori ASA kerete: Nágel–Szöllösi, Kiss, Ghinea, Czakó–Varodi (73.p. Pâslaru ), Bölöni –Kanyaró, Nagy M., Mureşan, Hajnal. Az már más lapra tartozik, hogy az 1–1-es (Kanyaró–1.p. és Hadjiev (69.p.) hazai, majd a 0–2-es visszavágó után csak az ezüstéremnek örülhettek Bölöniék.

A mindenkori nézőcsúcsot megdöntő, 1975. szeptember 17-én megtartott ASA–drezdai Dynamo UEFA-kupabeli mérkőzés jelentette, mely során a 2–2-es (Mureşan II., 10. p és Fazekas (49.p.) hazai eredmény nem volt elég a 4–1-es drezdai ,,hidegzuhanyhoz”.

1976. szeptember 15-én a ligeti stadionba zágrábi Dinamo látogatott. A Sólyom–Gligore, Unchiaş, Ispir, Onuţan–Varodi, Pâslaru, Bölöni–Fazekas (81.p. Márton Levente), Fanici (46.p. Nagy Miki), Both II. összeállítású csapatunk, 0–1-es hazai vereség után 0–3-as idegenbeli meccs során búcsúzott az UEFA-kupától.

O tempora! O mores! (Ó idő! Ó erkölcsök) – Cicero híres mondása jut eszébe az idősebb, vérbeli marosvásárhelyi futballszurkolóknak, a fent említett nevek olvastán. De itt említhető meg, hogy a jelenleg romokban heverő, gazzal, gyommal benőtt, szeméttel ellepett stadion 1983. március 9-én történelmi esemény színhelye is volt. A nemzeti válogatott meghatározó frontemberének számító Bölöni László tiszteletére a szakszövetség 30. születésnapja alkalmából, két nappal megelőlegezett ajándékként, Marosvásárhelyre bízza a Románia–Törökország mérkőzés megszervezését. Bern Stumpf keletnémet játékvezető sípjelzésére, az országos tizenegy 345. nyilvántartott találkozóján a következő felállítással rukkolt elő Románia csapata: Moraru (46.p. Lung)–Rednic, Iorgulescu, Andone, Ungureanu (64.p. Munteanu II.)–Bálint (64.p. Ticleanu), Bölöni, Klein, Balaci–Geolgau (46.p. Gabor), Cămătaru (80.p. Coraş). Az eredmény 3–1 (2–0) volt, a találatokat Balaci (7. perc, 19, perc; 11-esből, Bölöni (87.perc, szögletből) illetve Rasit (36.perc).

Se szeri, se száma azoknak a híres csapatoknak, labdarúgóknak, akik a hosszú évek során megfordultak a város stadionjában. Az idősebb szurkolók azok, akik mindezekre emlékeznek, akárcsak Hajnal Gyuszi, 1982. szeptember 25-i, FC Olt elleni, vagy Bölöni Laci 1984. május 13-i, FC Argeş elleni, hazai pályán elért utolsó találatára.

Az utolsó, valamire való, fontosabb labdarúgó-mérkőzésre ezen a pályán 2002 májusában került sor. Akkor, az utolsó, B divíziós találkozón a következő hazai játékosok játszottak: Farkas–Asztalos, Grama, Nicoară, Mihály (67.p. Vancea)–Borz, Virág, Ötvös, Pop Al. (46.p. Moldovan)–Ignat C. (46.p. Stoica C.), Ignat Cr., s ezzel szép lassan lezárult a történelem. Ami utána történt, az szinte említésre sem méltó.

Az ASA megszűnése után, a stadion elhagyatott állapotba került. Ismeretlen tettesek ellopták a wc- és mosdókagylókat, tusolókat, kispadot, a vaskerítéseket, fémtárgyakat begyűjtőbe vitték. Hajléktalanok menedékhelyévé váltak az öltözők, a stadion belsejében lévő edzőterem, a kiváló minőségű gyepszőnyegből gaz, burján-tenger lett. A stadion tribünjei omladoznak, a fapadokat felszedték, elégették, a gyepszőnyeget kiszárította a nap. A két kapufa még áll a helyén, akárcsak a körülötte lévő néhány, több tízéves jegenyefa, melyek a klub híres szurkolója, Moldován Zoli idejében a nevezetesebb csapatok elleni mérkőzések során több szurkolót elbírtak…

Hogy mikor lesz tatarozva, új ruhába öltöztetve a híres, egykor szebb napokat is megélt ligeti stadion, az még a jövő titka. Csak épp legyen még A-osztályos csapatunk akkor! Addig is, az egykori-jelenlegi szurkolók a kétszáz méterrel tovább tündöklő, Sziget utcai Transil-pályára járnak biztatni városunk együttesét.

Az egykori-jelenlegi szurkoló csak felsóhajthat: Ó idők! Ó erkölcsök!


Share Button
Ennyien olvasták: 304

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.