Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

amelyben az alaphelyzet igaz, a körítés fikció

Központ január 14, 2011 Egyéb
élet-módi

amelyben az alaphelyzet igaz, a körítés fikció


Dzsesszika néha olyan harsány naivsággal tudja belevetni magát a dolgok kellős közepébe, hogy ilyen esetekben, már a legelején, megszólal a pofára esés-gyanús vészcsengő a nagy lendülettől. Ilyenkor a pszichológia egyetlenegy törvénye szinte minden esetben látványosan beigazolódik: ha valami nagyon valaminek akar látszani, akkor pont az ellenkezője igaz, tehát a valami nem is az, aminek a látszatát akarja kelteni, hanem a látszat pontosan a saját maga negatív előjelűségével egyenlő. Ezt egyszer egy pszichológus mondta – Dzsesszika a saját fülével hallotta –, igaz, kicsit tudományosabban, de lényegében ugyanez.

Egyszer Dzsesszikának valamilyen, a saját érdeklődésétől fényévnyi távolságra eső, életbevágóan fontos szituációt kellett kibogoznia. Már nem emlékszik a szóban forgó ügy konkrétumaira, elégedjünk meg azzal, hogy valami ahhoz hasonló magasságokban kellett kutakodjon, hogy a GDP bruttó és nettó arányai milyen hatással vannak a városi macskák életminőségére. (Kb. ilyesmi…)

Dzsesszika ügyesen strukturálta gondolatait és elindult kideríteni az élet értelmét. Egy apró megjegyzés: hősnőnk nem minden esetben találtatik a mindennapi élet során adódó helyzetekhez megfelelően öltözve, arra viszont határozottan emlékszik, hogy a szóban forgó esemény történésekor kifejezetten meg volt ruházatilag a külsejével elégedve, és mi nők tudjuk, hogy ez mennyit nyom a latban.

Két hölgyet kellett megkeresnie az ügyben, (mondjuk) a GDP-szakértőt és a Városi Macskák Civil Szervezetének igazgatóját. A pénzeszsák kinézetű GDP Madamhoz három nap telefonálgatás és egyeztetés után sikerült bejutnia, aki végül lebeszélte a számára is ismeretlenül hangzó probléma boncolgatásáról, helyette könnyebb kérdést válaszolt meg kérdezetlenül: (mondjuk) mennyivel fog a svájci frank értéke másnapra növekedni. Azt bizonyítandó, mennyire otthon van a témában, még egy bravúros lej–euró–svájci frank konvergencia számítást is végeztetett számítógépével, amit aztán nagyvonalúan ki is nyomtatott és a végeredményt diadalmasan piros ceruzával húzta alá.

Sebaj, gondolta Dzsesszika, ha nem járt szerencsével Blaha Helénánál, majd Dimitrij Olga-Irina úgy fogja produkálni magát és fitogtatni szakértelmét, hogy nemcsak a városi macskák szociális és segélyezési gondjaira, de még arra is fény derül, hogy ki lopja az állatkertben az állatoktól a nekik eledelül szánt gyümölcsöt. Az Olga-Irinához vezető út nem volt sikerrel kövezve, és hősnőnknek a várócsarnokban hosszas ideig kellett feszengenie egy bokáig érő nadrágú pasas társaságában. Aztán a titkárnő megemelkedett és jelezte, hogy Olga-Irina kész fogadni Dzsesszt. Akinek ekkor a szíve elkezdett a torkában dobogni (mégiscsak egy főméltósághoz megyünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a bársonyszékek történetiségükben még mindig messzire nyúlnak vissza), és nem is emlékszik arra, hogy hány folyosón, függönyön, ajtón vezette őt Kharón Olgácska galambocskáig (azért gondolja, hogy valami démoni turpisság van a dologban, mert a titkárnő léptei nem hallatszottak). Az iroda akkora volt, hogy a végében nem is látszott Olgácska galambocska. De amikor odagyalogolt, Dzsesszika szinte elröhögte magát. Ez nem Olgácska, ez Blahácska! S hiába meresztette a szemét, a levegőbe emelkedő frizura, a hegyes, tűzpirosra festett körmök, a szájmozgás és az idegen artikuláció mind-mind arra utalt, hogy a két funkciót egy személy tölti be. De hát ilyen csak a mesében van, gondolta magában Dzsesszika, aki néha valóban hajlik a világ, mint csoda elméleti megalapozása felé, de azért csaknem… nem, ilyesmi nem lehet. Fogta hát és gyorsan meggyőzte magát arról, hogy a képzetei hazárd és csalárd játékot űznek vele s elkezdte barbármód végezni a sors által rákaszabolt feladatot.

Csak amikor Dzsesszikát Olga galambocska az irodájából egy macska prüsszögésével vetekedő modorban dobta ki, jött rá, hogy neki igazából az életben egyetlen célja van: boldog lenni.

Olga galambocska szőrzete azért állítódott fel és körmei azért nyíltak ki, mert Dzsesszika tudattalan, de intuitív módon a gyengéjére tapintott. Blaha Helénának szólította beszélgetés közben. És jó, hogy ők vécére együtt járó barátnők, de még a hülye is észreveheti, hogy Helénkének padlizsánvörös, neki pedig vöröskáposzta-vörös a hajszíne. És ettől kezdve meg lehet őket különböztetni.

Ezen a ponton rekedt meg a komunikéjsön, és nincs válasz a kérdésre.

Ha valaki tudja, írja meg.

Share Button
Ennyien olvasták: 162

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.