Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Élet-módi amelyben Duda többé nincs

Központ február 17, 2011 Egyéb

Élet-módi

amelyben Duda többé nincs

 kikapcs

Az elmúlt szerda extrakülönlegesség volt Dzsesszika életében. Amit előzőleg a Szerkesztőségben el is újságolt nagy lelkesedéssel. Oda megyek, ahol még sosem voltam! – mondta csillogó szemekkel. A Szerkesztőség tagjai, amikor meghallották, hogy disznóvágásról van szó, azonnal elkezdték urbánus legendákkal rémisztgetni szegény Dzsesszikát, különösen a szag témát variálták és az „eseményre” a hányingercsillapítót a disznóvágás nélkülözhetetlen kellékeként ajánlották. (Megbeszéltük a disznót is, aki felrobbant, és Szeggel arra a következtetésre jutottunk, hogy a történetnek minden bizonnyal valóságalapjai is lehetnek.)

 Dzsesszika tudta előre, hogy bátor lesz, mert előre megbeszélte magával, hogy az élet ilyen pogányságokból és kegyetlenkedésekből áll. Ezért reggel, amikor nem találta a csengőfű teát (arra az esetre, ha a szagtól valóban kikészülne az epéje), nem pánikolt be, hanem türelmesen megvárta, amíg a Városi Akciócsoport teljes létszámra nem kerekedik: Kabinoszra, Zb-re és saját magára. S aztán indulás. A szúrás nyolc órára volt tervezve és érkezésünkkor már vártak a Helyiek (Déke s a Fafaragó párja, Zb néni és bácsi, a Szúró és a Fogó férfiak). Minden a Szerkesztőségben előző nap vázolt forgatókönyv szerint zajlott (értsd: köményes, vajas kifli stb.). Aztán ami utána következett, azt nem tudtam végignézni, de nagyon sajnáltam szegény állatot (…)

De a boncoláskor már ott lábatlankodtam, pedig úgy vettem észre, hogy az a férfiak dolga; csak Kabinosz (az Á.Z. neje) tartotta a tálat. Ugyan a vérivás-próbára nem került sor, mégis a disznó farkának megfogása és a nem vág a kés-tréfák kitűnő célpontjának bizonyultam. (Pedig a Szerkesztőségben előre kioktattak, hogy nem kell mindent elhinni.)

A késő délutánig tartó munkák során olyan fontos dolgokat tudtam meg, mint például azt, hogy a véres nem csak vérből és a májas nem csak májból készül. Továbbá hosszasan értekeztem a Helyiekkel a disznó és ember közötti anatómiai különbségekről. Aztán bőrt nyúztam, zsírnakvalót daraboltam, segítettem kolbásznakvalót őrölni, és a legvégén egy kicsit én is töltöttem a kolbászt, májast, vérest. (Tudom, a vérest nem kell nagyon keményre tölteni!) Ezen kívül megettem két négyzetcentiméternyi perzselt disznóbőrt, sőt!, a fülébe is beleharaptam, de nem ízlett – persze a bőr sem lesz a kedvenc ételem.)

A disznóvágós napon a legérdekesebb műszer Kikapcs volt. Kikapcs egy motorra felszerelt daráló (valami ilyesmi, nem értettem pontosan), amit Zb bácsi készített. Kikapcs (akit azért nevezek így, mert a kapcsolója egyik végén betű szerint ezt írja) őrölés közben végig le akart táncolni az asztalról, máskor meg a darálás szolgálatát akarta feladni, de végül a kenyérdagasztó teknő csak megtelt darált hússal. A legmisztikusabb művelet a hurolás volt, amire érkezéskor nagy bátran önként jelentkeztem, de amikor rákerült a sor, mégis meggondoltam magam.

A jó dolgok este is folytatódtak. Amíg a maxi-taxira várakoztunk, néhány pillanatig Dzsesszika egy gyermek szemével tudott rácsodálkozni a csillagos égre, amihez hasonló rég nem történt vele. Aztán hazaérve a városba (miközben a maxi-taxit alaposan megtöltöttük disznószaggal), Dzsessznek olyan sok energiája maradt, hogy még a Zb fekete kabátjára is felvarrta a hiányzó gombot, amit Zb (kb.) hetek óta pedz.

 

Most hétvégén kosaras bálba megyünk. S Kabinosz mondta, hogy ne zsírt, kenyeret és hagymát vigyünk nejlonzacskóban, mint a múltkor.

De akkor vajon mit?


Share Button
Ennyien olvasták: 94

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.