Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű
Eső
Kedd
Eső

élet-módi amelyben egy cirmos jót tesz

Központ március 10, 2011 Egyéb

élet-módi

amelyben egy cirmos jót tesz

 Elöljáróban, nagyon röviden a román–magyar túlélő szótárukhoz szeretnék adalékokkal szolgálni. Ha a kedves olvasók közül ne adj’ isten! valaki valaha a SMURD rohammentő-szolgálatnál kötne ki, és szüksége lenne a zsibbadt szóra, azt románul úgy mondják: amorţeală. (…) Dzsesszikának ugyanis fordítót kellett hívni, hogy közölje, mily módon fáj a feje, és most már nem hiszi, hogy valaha is elfelejti a zsibogós kifejezés román megfelelőjét. A Kedveszsó Kolleginával inkább csak taxizásnak nevezhető „kaland” során Dzsessz a migrénjére kapott egy deci injekciót (amiben szerinte víz volt, és/mert a migrénje úgysem múlt el) és mondták neki (miközben valószínűsíthető, hogy hülyének nézték), hogy menjen haza, húzza a paplant a fejére és aludjon egy nagyot.
 

Így történt, hogy hősnőnk a nagy lábadozások közepette belenézett a VV4-be. Ez az a valóságshow, amitől Dzsessznek tartós és megingathatatlan módon herótja van. Rendelkezik ugyan homályos ismeretekkel a műsorról, például Szandikát ismeri, akárcsak a férfiálmok, de például az, hogy Gombi férfi vagy nő, arról fogalma sincs (s most nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen), és így tovább. A Zöld Pikkelyes Palotába néhány hete az az életfontosságú, hírértékű stb. információ jutott el, hogy a villában gondok vannak, két táborra szakadt a csapat. Hogy aztán a későbbiekben mi történt, nem tudni, de a minap kérlek szépen, Kasza Tibi (???) és L.L. Junior költözött egy-két napra a villába, hogy helyreállítsa az elmérgesedett kapcsolathálót. Akkor este a szexuális élet hiánya okozta sebeik felfedése mellett szóba jött az is, hogy a villalakók boldogtalanok, nem lehetnek önmaguk, látja őket anyu-apu a tévében és ehhez hasonlók. Mire a sakkbajnok Kasza Tibor, rációra ható retorikai kérdéssorozatával próbálta dekonstruálni azokat a problémáikat, amelyek mellesleg emberi mivoltu(n)kból fakadnak
(– persze ez csak Dzsessz privát véleménye): „Van amit egyél? Van piád? Meleg van? Ingyen lakhatsz-élhetsz?” Mire a szerencsétlen kísérleti bábuk – mit volt mit tenni, hiszen valóban így van –, csak bólogattak. Erre pedig következett a konklúzió: „Akkor szádat befogtad és nem panaszkodsz.” Valamit nagyon tud ez a pasas.
Körülbelül annyit (vagy egy kicsit annál is kevesebbet), mint az a cica, aki egyszer csak a semmiből ott volt a tömbházunk előtt. S egy-kettő, néhány pillantással és nyafizással az egész tömbházat levette a lábáról. Azóta a cirmosnak messze legjobban megy a környéken. Mindenkinek van hozzá egy kedves szava, föléhajolnak és elmosolyogják magukat a tömbház és a környék lakói. Már műanyag edénykészlete is van, ennek tartalma pedig: langyos tejbe aprított kenyérke. Persze, ezzel párhuzamosan valamiféle titkos versengés is elindult a cicus kegyeiért, amiről a bokrok aljában kikandikáló csirkecsontok árulkodnak… Mindenesetre a cica, akinek kóbor létére, bundájáról ítélve, kék vér csörgedezik ereiben, szebbé teszi a környéken a mindennapokat. Persze ő csak egy eszköz a pillanatnyi boldogsághoz, mosolyhoz, és nem valószínű, hogy önmegvalósítási gondjai lennének. Van ingyen kaja-piája, nem fázik, mert itt a tavasz.
S mégis. Talán még a cicának is az a legfontosabb, hogy törődnek vele.

Share Button
Ennyien olvasták: 89

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.