Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

élet-módi amelyben féltünk

Központ április 28, 2011 Egyéb

élet-módi 

amelyben féltünk

Dzsesszika előre megjósolta a jövőt és tévedett. Amikor a vonat nagypénteken bezötyögött Kocsárdra, azon kesergett magában, hogy sem az ünnepet, sem önmagát nem tudja utolérni, és ekkor már az önsajnálattól szinte könnyek ugráltak kifelé a szeméből, ti. hogy húsvétot kozmikus magányban – de mindenek tetejében – munkával kell töltenie. A péntek esti vásárhelyi eső sem igazán volt jótékony hatással érzékeny lelkére, de egy hirtelen felindulás folytán fogta magát és bejelentkezett szombat estére a kis-küküllőmenti faluba Zb néni születésnapjára.


Fontos megjegyezni, hogy hősnőnk indulás előtt úgy beverte a fejét a polcba, hogy a fájdalomtól (és a tehetetlen méregtől) reszketett. Erre az érzésre néhány óra múlva igen hevesen emlékezni fogunk.

Aztán nagyszombaton a 9. éves díszmagyarjában állt és várta a sorsot, egy este háromnegyed hétkor induló maxitaxi formájában. (A kis filigrán öltönyről csak annyit, hogy derékban két éve már kiengedtetett…) A sors azonban más kereteket, új kalandokat tartogatott Dzsessz számára.

Tehát: a maxi nem jött, ehelyett megjelent egy pasas, aki mondta, hogy ő volt a kisbusz társaság székhelyén, de ott mondta a sofőr, hogy „két emberért nem indulnak el”. Igaz, hogy a városvégi buszállomáson hét órára focicspatnyi ember gyűlt össze, de biztos, hogy az is fontos volt, hogy a sofőrember nagyszombaton nyugodtan megvacsorázzon és elnyúljon a tévé előtt… Szóval a pasas, akinek az arca nyaktól felfelé vörös volt, meggyőzte szegény Dzsesszit, hogy csatlakozzon a maffiózó sofőrbanda egyik tagjának autójához, akik amolyan fél-illegális utasszállítók. Az első telefonon hívott sofőr nem volt hajlandó jönni, a második 10 perc és ott lesz – ígérte. Ettől a pillanattól fogva Dzsessz fantáziája beindult, hogy ő most egy összeesküvés áldozata, és a nyaktól vörös banda beépített eleme. Pedig ilyen marhaságokat sosem szokott gondolni, úgy látszik, megártott neki a tavasz. (Ehhez azt kell hozzáfűzni, hogy hősnőnk egy becsületes polgára ennek a becstelen társadalomnak, és általában a jó úton szokott járni – a jó maxitaxival. Képzelheti hát az olvasó, hogy gyermeki lelkében mi játszódott le, addig amíg megérkeztek Z. faluba). Közben a főszervező, Dzsesszen kívül beszervezett egy ifjút X. faluba, és egy másik hölgyet Y. faluba. A másik hölgy monyokocska* volt (*tájszó, bizonytalan jelentéssel) és egy percig sem szolidarizált a másik nőtársával, aki X. faluig azon parázott, hogy kisbőröndjét a banda kézen-közön elveszejtette-e, amíg ő Zb-nek írta sms-en az autó rendszámát, nem mintha ez valamit is csökkentett volna a helyzet súlyosságából valós veszély esetén, figyelembe véve azt az apró tényt is, hogy amíg Dzsessz képzeletben halálfélelmet élt át, addig Zb otthon forró fürdőt vett.

A fej beverésének fájdalma azért volt meghatározó az úton, mert Dzsessz az utazás feléig az autóban hátul azon gondolkodott, hogy ha a középen ülő X. faluig utazó ifjú valamilyen tisztességtelen megjegyzést tesz vagy hozzá mer nyúlni, hogy okozzon hétszer akkora fájdalmat, mint ami fejének polcba verésekor támadt benne. Végül aztán (bocsánat, de) a kinyomni a szemét variáns mellett döntött. Persze semmi ilyesmire nem került sor, és Dzsessz három útitársa a világ legtermészetesebb dolgának tartotta azt, ha idegen emberek végzik el azt a munkát, amire a szakma felkentjei nem hajlandóak.

De aztán minden jóra fordult, volt szülinap, templom, majd Zb hazahozta szépen Dzsesszikát, akinek a motron hátul fújta a szél a lábát körömcipőben, de nem panaszkodott.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 108

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.