Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

élet-módi amelyben képet festünk a kétnyelvűségről

Központ február 24, 2011 Egyéb

élet-módi 

amelyben képet festünk a kétnyelvűségről

 Négy kép, ebből három igen friss, egy pedig régebbi ihletésű. Kezdjem a régebbi rosszal, hadd maradjon egy kis jó a végére. Szóval itt van a középkereskedési kategóriából a Piros Almás Üzletlánc. Ott, kérem szépen, szinte heti rendszerességgel újabb és újabb meglepetések érnek kétnyelvűség témában. Például: a Pénzkezelő Hölgy. Már hónapok óta odajártunk vásárolni és a román nyelvvel küzdve küzdöttünk meg a betevő falatunkért, egyszer a kitűzőjére tévedt a tekintetünk. Kiderült, hogy szép magyar családneve van, igaz ugyan, hogy kis szépséghibával (a nevében szereplő sz betű s-sé változott), de hát Isten bocsá’!

 

Ami további megválaszolatlan kérdéseket gerjeszt bennünk, az az észrevételünk, hogy az ott dolgozó alkalmazottak a klienssel etnikumra való tekintet nélkül románul, de egymás között magyarul beszélgetnek. Így lesznek olyan sorozatos deja vu élményeink a Piros Almás Üzletláncban, mint amikor románul számolják a pénzt, magyarul köszönjük meg és ezért néha jutalmul egy „szívesen”-t és kivételes alkalmakkor egy „viszontlátásra”-t is kapunk.
Aztán egy frissebb élmény. A közszállítás is a szó szoros értelmében hordoz ilyen átfedéseket magán. Egyik (vagy több?) buszra láttuk felragasztva a „no reklam, no profit” feliratot, amely valamilyen, homályos multikulturalitásra való tekintettel nemzetközi nyelvet használ. De hogy senkit se sértsen meg és túlbuzogjon a társadalmi érzékenységtől, a „kápá” betűre egy sárga, hold alakú c betű van festve.
De hogy a magyar és román nyelv milyen gyönyörűen tud összeolvadni, arra szintén a tömegközlekedési eszközök használata során gyűjtöttünk anyagot. A buszban, ahonnan az ablakon kibámulva valamilyen rejtélynél fogva számtalanszor az az érzésünk, hogy Tordán vagyunk, ilyen mondatfoszlányokat hallani: „vettem szőlőzsírt, két sampont, és dusdzsélt”. Kifejezetten élvezet ilyen beszélgetések akaratlan résztvevője lenni, mi magunk soha nem szerettünk a buszon telefonálni, de lehet, hogy az egész írás a tavaszi depresszió égisze alatt születik, azért bújnak ki belőlünk ilyen epés megjegyzések. Azt viszont elismerjük, hogy semmi gond nincs a buszon való telefonálgatásokkal, csak (ismételjük) mi nem szeretünk ilyenkor bájcsevegni.
Aztán, ha már beesteledik és az éj leszáll, nem tudunk részesülni a tömegközlekedés okozta gyönyörökben. Ilyenkor fájó szívvel, de kénytelenek vagyunk taxit hívni. Taxiba beül, két nyelven köszön (erre mostanában szoktunk rá: magyarul is, románul is felkínáljuk nyelvi interakcióinkat), majd románul érkezik rá a válasz. Szállítási költséget lepenget, és mert az adjon Isten román, mi is ekképp búcsúzunk el. Mire a taxis magyarul: „Köszönöm. Jó éjszakát!”
Hát ilyen az élet itt nálunk.


Share Button
Ennyien olvasták: 128

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.