Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

élet-módi amelyben mindenki képzelődik

Központ április 21, 2011 Egyéb

élet-módi 

amelyben mindenki képzelődik

 A hétvége igazán jó társaságban zajlott, és hazafelé indulás előtt a Természet is nyújtott magából: Dzsessz a Kertben egy olyan térkapszulába került, ahonnan (és csakis onnan) a méhek polifonikus döngése igazi transzcendens élményként hatott. ( Zb közben a fák törzseit lapogatta.)

Sajnos a Zöld Pikkelyes Palotában nem minden hétvége telik ilyen harmonikusan. Itt van példának okáért a múlt vasárnap. Amikor aznap délben derült ki, hogy a szél nem tesz jót egy diktafonra felvett beszélgetésnek. (…) S miközben Dzsesszika az élet igazságos vagy igazságtalan voltát firtatta hüppögve, közben előkereste a szekrény mélyéből fürdőruháikat. Tudniillik wellness-délutánra voltak hivatalosak az egyik bonyolult nevű hotelközpontba. Ha Kabinoszék nem hívják őket, valószínűleg sosem jutott volna eszükbe elmenni, ezek a dolgok valahogy távol állnak tőlük. Délutánra már a hüppögésre nem volt idő, szinte pánikszerűen jött a felismerés a fölösleges kilókról és egyebekről. A megoldható szépséghibákat megoldva, a megoldhatatlanakon pedig felülkerekedő magatartást tanúsítva, elkezdték várni Kabinoszékat. Mert kicsit késtek, addig az interneten elkezdték tanulmányozni a hotelt és Európa legnagyobb területen elterülő wellness-központját. Elég nyilvánvaló volt a trükk: felfújni a semmit. A fényképeken a ronda hotelbejárat esti fényáradatban, a tér optikailag manipulálható kiterjedésének növelése stb. Persze a valóságban a tetőről kábelvégen himbálózó, leszakadófélben lévő reflektor szemmel láthatóan senkit nem zavart, amiként  a bejáratnál szétdobált pizzadarabok, szemét sem. Na, de hát ez már csak ilyen, itt nálunkfelé.

Nem arról van szó, hogy az ember nem érzi jól magát egy ilyen helyen. És arról sem, hogy hőseink ne lennének hálásak az élményért. De sehogy sem sikerült egy trópusi őserdőbe képzelniük magukat, pedig Dzsessz képzelőereje néha igencsak intenzíven produkálja magát. Talán arról van szó, hogy egyikük sem szereti a mű dolgokat. Ami persze a kortárs viszonyok között már-már luxus. S hogy van-e értelme az itteni viszonyok között egzisztenciát teremteni, (ismét) sorskérdésükké vált. A Kedves Olvasó is ugye milyen sokszor hallja, hogy ’90-ben a java ment el?, de közben a gyáva–bátor fogalompár kezd egymás ellentétébe átfordulni és (többek között) a méltánytalanságnak is kezdenek körvonalazódni a határai.

De forduljunk vissza a búskomor gondolatoktól a trópusi giccsparadicsomba, ahol Zb minden egyes szaunában a köveket akarta öntözni és később plazmatévéről, benne focimeccsről, sörről és azt felszolgáló nőkről álmodozott az Elnökkel. (A képzeletével, úgy látszik, neki sincs baj.)

Az utolsó félóra pedig igazán jól telt. Miközben a kis Kabinoszok gyermeki képzeletükkel vízi táncosnőkké lettek és a „szakma” terén szerzett tudásukat csillogtatták, addig észrevétlenül és csendben kiürült a világ legnagyobb és legtágasabb wellness-központja, és mi magunkra maradtunk. Egy idegen világban, ahol nem beszélik a mi nyelvünket, ahol nem tudják, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk.

 Egy dzsungelben, ahol a teknősbéka túl nagy, a krokodil túl kicsi.


Share Button
Ennyien olvasták: 133

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.