Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Köd
Ma
Köd
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

élet-módi amelyben példálózunk

Központ május 19, 2011 Egyéb

élet-módi 

amelyben példálózunk

 Miközben Dzsesszika europass önéletrajzának végleges változatát szemlélte, egy pillanatra elmerengett azon, hogy mennyire csodálatos ember is ő; ti. egy sziporkázó elme eddigi sikeres pályafutása körvonalazódott – a számítógép képernyőjén. Persze az öntetszelgés és -szeretet kényeztető felhőjében való úszkálás hamar szertefoszlott.

Olyan külső tényezők is segítették a valóságra ébredéshez, hogy példának okáért körülbelül százhúszezerszer kellett az európai uniós feltételeknek eleget tevő curriculum vitae-t pofozgatni-frissíteni, amíg végül tökéletesre nem sikeredett – ismétlem, a számítógépben.

Röviden úgy foglalható össze a fentiekből származtatott dilemma, hogy hősnőnk tisztában van azzal, hogy a szövegformájú élettörténetek idealisztikus-utópisztikus képet festenek kompetenciákról, készségekről, képességekről, tudásrendszerekről stb. Persze azt is tudja, hogy a hamisságok tűnnek a legigazibb dolgoknak, s ezzel ellentétben akár híve is lehetne „az igazi értékek lassan világlanak” elméletnek, hacsak nem tudná, hogy ez nem is divat. Hogy aztán a világ jól van-e így, azt nem tudja, de valszínű* (*modern csetelős szleng, trendi) nem is ezen gondolkodni a cél.
Mert – csak egy példa arra, hogy – mára a (nagyszögletűvé lett) kerekasztalok többnyire arról szólnak, hogy ki milyen ügyesen áldozta fel családját és magán­életét a karrier oltárán, és hogy nőként harcikutyaként állt helyt a férfiak között, legyűrve és letaposva maga alatt minden(ki)t, akit bírt.

Arra, hogy a hazugságok már időben elkezdődnek működni, van egy kicsit jelentéktelen, de annál szemléletesebb példánk. A mulatságban egyszer csak előáll a hoppmester és bejelenti a szenzációt: a Tehetséges Testvérek produkciója következik, mindenki kösse fel a gatyáját, mert ilyet a jó életben nem látott. Mindenkinek torkán akad a petrezselymes krumpli bundáshússal, és fulladozva várja a műsort. A gyermekek, akiket a mulatozó közösség látatlanul is a szívébe fogadott, a mikrofonhoz mennek, illetve szintetizátorhoz ülnek.(Dzsesszinek már a hangszer gyanús volt…) Aztán amikor rázendítettek, érezte, hogy leesik a székről. A kölykök afféle modern, mulatós elemekkel elegyített népdalcsokorral kezdték, de a végéhez közeledve már csak a mulatós maradt, és már a torkokon is aranyeső jött vissza. Mindeközben az édespapa oldalról kamerázta a gyermekek remeklését, és mérhetetlenül büszke volt csemetéire. Amikor kiszerepelték magukat, tapsvihar fogadta a kis zseniket. Majd gratulációk sora özönlött a szülőkre, akiknek ilyen okos és ügyes gyerekeik vannak, és a gyerekekre, hogy olyan ügyesek voltak.

De hát a fenti esetek mindig problémásak. Hogyan sértsd meg a szülőt, hogy a gyereke borzasztóan szerepelt? Ugyanakkor miért kell a végletekig azt hazudni valamiről, ami rossz, hogy az jó? Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az igazság valahol középen van?

Share Button
Ennyien olvasták: 77

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.