Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

élet-módi amelyben rend a lelke mindennek

Központ március 24, 2011 Egyéb

élet-módi

amelyben rend a lelke mindennek

 A cím a Zöld Palotában uralkodó egyik legalapvetőbb szabályt jelöli. Félreértés ne essék, nem holmi beteges kényszerességgel állunk szemben, hanem a körülmények kényszerítenek ebbe az állapotba. Úgy kell elképzelni, hogy ha valamilyen tárgy történetesen nem a helyére kerül vissza, ebben az esetben a pikkelyes világ egyensúlya kifordul a tokjából, s kezdődik a vita, a cirkusz, a frusztráció. Amelyek persze nem monszuni hosszúságú, csupán forgószélbeli tulajdonságjegyek alapján írhatóak le, mert Zb-re nem lehet sokáig haragudni. (S viszont!…)

 Vannak ugye tárgyak, amelyek kicsit funkcionálisak, de inkább dekoratívak, s melyekhez Dzsesszika szíve odaragadt, így nem lehet rajtuk túladni, odaadni, eladni, megadni a sors végakaratának őket. Ilyen például az a piros gyógylabda, amit Dzsessz szüleinek Angyala hozott, és amelytől Zb szerint „nem lehet férni a házban”. De ugyanilyen misztikus, se veled, se nélküled állapot határozza meg a gyümölcsöstálat – és a másik gyümölcsöstálat is. Mert az egyik multikulturális emlék, a másik pedig az ócskapiacról van, és „egyszerűen szép, na”. És különben is, a rebarbarás-morzsás sütemény csak ebben lesz finom. A legborzasztóbb dolog a pikkelyes világban a ruhaszárító, ami a rajta száradó ruhákkal egyetemben maga a rémálom. Ilyenkor, ha a szekrényig akar eljutni a földi halandó, az egggész házat mozgatni, mozdítani kell. A rendet, látják, nálunk a térarányok határozzák meg.

De van, amikor nem. Amikor a rendetlenségnek nincs határa. Közeli külföldi városba utaztunk, ahol Igazi Turista gyerekkori barátjáéknál aludtunk, akikhez azelőtt nem volt szerencsénk. (Az útról csak annyit, hogy Enduró 120-szal vezette aranyos kis, de… Dácsiáját.) Éjfél után érkeztünk meg, és be is vonszoltuk volna fáradt végtagjainkat a lakásba, ha utunkat nem állja egy két négyzetméternyi csincsilla habitátum, amitől nem vonszoltuk, hanem lélegzetvisszafojtva tuszkoltuk befelé magunkat. Akkor már sejthettünk volna valamit az elénk táruló látványról, de még hittünk a szerencsénkben. Mikor átjutottunk a csincsillás akadályon, a következő fejtörő az volt, hogy az előszobában hova pakoljunk le. Ezt is megoldottuk, majd az ismerkedés után elkezdtünk angolosan nézelődni a fekhelyünk után, mire kiderült, hogy azon a kanapén alszunk majd, ahol egyelőre az egész család ül, éjszaka három óra magasságában, és minket fogad. Aztán a dobozok, edények, cédék és használt papírzsebkendők által barikádolt ágyat kihúzták és valahonnan egy takaró is került ránk. Lefekvés előtt még a teraszra is sikerült kigyömöszölődnünk, keresztül a ruhakupacokon, dossziérengetegen, ahol aztán a makulátlan lelkű Zb-ről kiderült, hogy ő még az életben ilyen rendetlenséget egy házban nem látott. Dzsesszika már járt ehhez hasonló dzsungelben, és megnyugtatta Zb-t, hogy ezek intelligens és jó emberek, csak rendetlenek. Zb háborgó lelke ettől egy kicsit csitult és másnapra nyilvánvalóvá lett, hogy hősnőnknek igaza van. Egy meleg barátság vette kezdetét az azt követő reggelen, amelyben még a rendetlenség is súlyosságát vesztette.
… De azért tavaszi nagytakarítani tervezünk.


Share Button
Ennyien olvasták: 79

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.