Központ
2019. november 22. péntek, Cecília

élet-módi amelyben Weimar felé menet megállunk Tröbnitzben

Központ szeptember 1, 2011 Egyéb kategória

élet-módi

amelyben Weimar felé menet megállunk Tröbnitzben

 Amikor Dzsesszi vasárnap este leült a számítógéphez az Olvasónak írni, a következő szavakat vélte hallani az egyik tévécsatornán: romániai, Németország. Felpillantott, és elég volt egy-két képkocka, hogy összeálljon a történet. Utólagos tolmácsolási retusálásokkal a kép kristálytiszta lett: az elmúlt évben Németországban 17.000 romániai bevándorlót jegyeztek be a hatóságok.

Ennek az emberdömpingnek az illusztris része Münchenben kéreget, mások Berlin mellett az autópálya szélén húzzák fel sátraikat, és gyermekeiket rokolyáik alá bújtatva lopnak, pontosabban lopatnak. Az ilyen és hasonló helyzetek Dzsesszi idegszálait egyre inkább elvékonyítják, különösen tekintettel a gondolkodás kategóriákba rendező, egyszerűsítő voltára, továbbá a ki is vagyok, honnan jöttem típusú kérdésekre. (Költői kérdés, amin Dzsesszi sokat szokott gondolkodni: lehet, hogy az erdélyi problémát a külföldi köztudatban még hangosabbá kellene tenni?)

Na de azért Németországban lenni jó. Németország a hermetikusan záródó zuhanyzófülkék, a pepecs, de tiszteletre- és csodálatraméltó hulladékszétválasztás, és az autópályák világa. És az a hely, ahol este sötétben vágják a búzát. A jelenség okát firtatva, Zb először is megjegyezte, hogy a búzát nem vágják, hanem aratják, továbbá szerinte a logikus magyarázat a jelenségre az, hogy a németeknek olyan kombájnjuk van, amelyik éjjel is tud aratni.

Hőseink vasárnap Weimar felé vették útjukat. És miközben Szászországból átmotoroztak Türingiába, útjukba esett Tröbnitz. Semmit nem tudtak a településről, de egy kanyarban (vasárnap fejében!) „a téren” húsznál is több embert pillantottak meg. Ekkora eseményt szereplőinknek közelebbről is meg kellett vizsgálniuk. A sáros, minifocipálya méretű, tisztásra emlékeztető helyen, a település centrumában sommer partyt (nyári bulit) rendeztek. Igaz, délután két óra magasságában a tröbnitziek már pakoltak, és indulófélben voltak hazafelé, de azért Zb-éket még kiszolgálták bratwursttal (német kolbás­z­specialitás) és búzasörrel. (Németországban járművezetéskor megengedett egy sör elfogyasztása, de az Olvasó megnyugodhat, szegény Zb torka száraz maradt.)

Aztán senki egy szót nem szólt hozzájuk, és még egy kedves mosolyt sem kaptak, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a tröbnitziek igazi, vérbeli lokálpatrióták, akik ragaszkodnak saját földjükhöz és nem szeretik az idegeneket. Az őslakosok lokálpatriotizmusa mellett szól a szedelőzködő rezesbanda – az internet szerint vagy a „Tröbnitzer Musikanten“, vagy a „Jugendblasorchester Tröbnitz“ –, továbbá tagjainak uniformisa: az apró kockás egyeningek, és az ezen díszelgő stilizált havasi gyopár egyengombok. (Költői kérdés, amin Dzsesszi sokat szokott gondolkodni: nálunk otthon miért nem rendezünk soha, a puszta élvezet kedvéért, sommer partykat?)

A múlt kedd óta eltelt időben nemcsak ennyi minden történt. Dzsesszi már elkezdte szétszedni a berendezést (felégette a bútorkárpitot a forró presszóval), és Zb sámsoni erővel tartott vissza egy kocsit egy benzinkútnál, hogy az nehogy eltapossa a motrát. Mi mindenkit felvilágosítunk, hogy magyarok vagyunk…

 

Share Button
Ennyien olvasták: 326

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.