Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Éretlenség minden szinten

Központ július 7, 2011 Egyéb

Éretlenség minden szinten

EretsegizokIllés Ildikó, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint az idei érettségi eredmények valós képet mutatnak, míg Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Maros megyei szervezetének elnöke, a Bolyai Líceum aligazgatója szerint az idei eredmények nem a valóságot tükrözik.  Két dolog biztos: egyrészt Maros megyében a 45,5%-os átmenési arány katasztrofális,  másrészt a probléma többtényezős.

 Dráma

 Ezzel a szóval értékelte a helyzetet Horváth Gabriella, aki hozzátette, nem hiszi, hogy ez egy reális eredmény, mert nem lehet elhinni, hogy a Maros megyei végzősök kevesebb mint a fele nem képes elérni az átmenő jegyet. Illés Ildikó vélekedése szerint „végre megszületett egy valós kép”, ugyanis  a főtanfelügyelő-helyettes úgy értékeli, hogy az előző évek érettségi eredményei nem voltak összhangban a valós helyzettel, torzak voltak és „nem volt értelme annak, hogy mindenki leérettségizzen, és 9–10-eseket kapjon”.

Az RMPSZ Maros megyei szervezetének elnökét az idei év tanulságáról kérdeztük, aki válaszában kifejtette: „másképp kell hozzáállni, vissza kellene állítani az érettségit a régi súlyának megfelelő állapotába. Egy érettségi valamikor jelentett valamit: az ezen átment személy érett volt, átment egy bizonyos szintű oktatási rendszeren, és a megszerzett tudását diplomája igazolta. Az utóbbi időkben ennek a megmérettetésnek nem volt ilyen jellegű súlya, viszonylag könnyűszerrel lehetett papírt szerezni a középiskolai tanulmányokról.” Horváth Gabriella szerint manapság sokaknak azért muszáj elvégezniük a középiskolát, mert a legtöbb munkahelyen kérik az érettségi diplomát, ami nem rossz dolog, de álláspontja szerint akkor úgy is kellene hozzáállni a felkészüléshez.  

 Ki a hibás?

 Ennél a kérdésnél a Bolyai aligazgatója szerint nagyon sok helyen a tanárokat hibáztatták, pedig véleménye szerint helyesebb lenne az egész rendszerrel szemben kritikus magatartást gyakorolni. Illés Ildikó határozott véleménye ezzel egybecseng, szerinte a probléma az egész társadalmat érinti, illetve ennek szerkezetéből gyűrűzik tovább az oktatás szintjére, éppen ezért csak közös összefogással lehetne megoldást találni az elmérgesedett helyzetre.

Horváth Gabriella hármas szempontot vázolt: a tanár, a diák és a szülők kellő hozzáállását. A tanárok magatartása többnyire nem kérdéses, becsületesen elvégzik a munkájukat, jól felkészítik a diákokat. A diáksereg viszont évek óta azt hallja, hogy azért viszonylag könnyen le lehet érettségizni. Harmadik tényezőként pedig a családnak jobban oda kellene figyelnie az érettségiző diákra és felkészülésére.

 A tételekről

 Horváth Gabriella elmondta, olyan visszajelzéseket is kapott, melyek szerint a tételek nem a középszintnek megfelelőek voltak. Az, aki rendszeresen készült, minden további nélkül meg tudta oldani, ám a szaktanárok általános vélekedése szerint az idei nem a közoktatásnak, a középszintnek megfelelő megmérettetés volt, hanem inkább a jobb eredményeket elérő tanulók teljesítményéhez szabták a feladatokat. „Ha már közoktatásról beszélünk, afelől is konszenzusnak kellene lennie, hogy milyen nehézségű tételeket adunk, hiszen nem minden gyerek olimpikon” – fejtette ki álláspontját.

Továbbá nem minden esetben a tételekkel volt a gond, hanem azzal, hogy a diákok nem figyeltek kellőképpen oda, hogy pontosan mit is kér a feladat, például a román nyelv és irodalom esetében. Ezen kívül voltak olyan tantárgyak, ahol a tételek fordításánál akadtak gondok, a magyar fordításba kisebb hibák csúsztak. „Ezt abból a szempontból rovom fel hibának, hogy azok, akik fordították, jobban oda kellett volna figyeljenek a tételek magyar nyelvre való pontos átültetésére” – nyilatkozta a Bolyai aligazgatója, majd hozzátette, a gyerekek viszont megkapták a román változatot is. Tehát igazság szerint ők is ellenőrizhették, összevethették volna a román és a magyar feladatlapokat.

Ebből adódtak például olyan kellemetlen helyzetek, hogy voltak, akik kimentek a teremből, mert befejezték a vizsgát, és utólag derült ki, például a történelem vizsga esetében, volt egy szó eltérés, ami pontosan elég volt ahhoz, hogy melléírjanak, mert a román változatban a XX. század második feléből kért valamit a tétel, míg a magyar változatban az egész XX. századra vonatkozóan szólt a kérdés. Ezt a vizsga során észrevették, és akik bent voltak a teremben, a jó változat szerint dolgoztak, akik viszont hamarabb kimentek, megnyugodva, hogy egy újabb vizsganap lejárt, azoknak pechjük volt.

 A digitális szem kérdése

 Az idei szigorító intézkedések legfontosabb hozadéka az osztálytermekben felszerelt kamerák, amelyekről a Bolyai aligazgatója úgy vélekedik, hogy közrejátszott az eredmények alakulásában. „A diákok megijedtek a kamerától és nem mertek egy-két információt egymástól kérni, ami már segíthetett volna. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a diák nem tud, hisz közismert, egy információ már elindíthatja a gondolatait.”    

 Elméleti versus szaktudás

 A vélemények egy dologban szorosan megegyeznek: külön elbírálásban kellene részesülniük a szaklíceumoknak és az elméletieknek. Illés Ildikó szerint ennek orvoslására megoldást jelenthetne az érettségi differenciálása, többszintessé való alakítása. Az idei eredmények is igazolják: a Maros megyei elméleti líceumok jól szerepeltek, míg a szakiskolák esetében a fenntartónak be kellene látnia, hogy nem az elméleti tudás megszerzése a prioritás.

Ezt igazolják a marosvásárhelyi iskolák közötti eltérések is: a Traian Vuia Iskolaközpontban a diákok 6,29%-a ment át az érettségin, a Ion Vlasiu Iskolaközpontban a végzősök 3,52%-ának sikerült az érettségije, a 136 jelentkezőből 5-nek, míg az elit iskolák hozták a maguk jól ismert formáját és eredményeit.

 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 97

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.