Központ
2018. február 25. vasárnap, Géza

Éretlenség minden szinten

Központ július 7, 2011 Egyéb

Éretlenség minden szinten

EretsegizokIllés Ildikó, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint az idei érettségi eredmények valós képet mutatnak, míg Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Maros megyei szervezetének elnöke, a Bolyai Líceum aligazgatója szerint az idei eredmények nem a valóságot tükrözik.  Két dolog biztos: egyrészt Maros megyében a 45,5%-os átmenési arány katasztrofális,  másrészt a probléma többtényezős.

 Dráma

 Ezzel a szóval értékelte a helyzetet Horváth Gabriella, aki hozzátette, nem hiszi, hogy ez egy reális eredmény, mert nem lehet elhinni, hogy a Maros megyei végzősök kevesebb mint a fele nem képes elérni az átmenő jegyet. Illés Ildikó vélekedése szerint „végre megszületett egy valós kép”, ugyanis  a főtanfelügyelő-helyettes úgy értékeli, hogy az előző évek érettségi eredményei nem voltak összhangban a valós helyzettel, torzak voltak és „nem volt értelme annak, hogy mindenki leérettségizzen, és 9–10-eseket kapjon”.

Az RMPSZ Maros megyei szervezetének elnökét az idei év tanulságáról kérdeztük, aki válaszában kifejtette: „másképp kell hozzáállni, vissza kellene állítani az érettségit a régi súlyának megfelelő állapotába. Egy érettségi valamikor jelentett valamit: az ezen átment személy érett volt, átment egy bizonyos szintű oktatási rendszeren, és a megszerzett tudását diplomája igazolta. Az utóbbi időkben ennek a megmérettetésnek nem volt ilyen jellegű súlya, viszonylag könnyűszerrel lehetett papírt szerezni a középiskolai tanulmányokról.” Horváth Gabriella szerint manapság sokaknak azért muszáj elvégezniük a középiskolát, mert a legtöbb munkahelyen kérik az érettségi diplomát, ami nem rossz dolog, de álláspontja szerint akkor úgy is kellene hozzáállni a felkészüléshez.  

 Ki a hibás?

 Ennél a kérdésnél a Bolyai aligazgatója szerint nagyon sok helyen a tanárokat hibáztatták, pedig véleménye szerint helyesebb lenne az egész rendszerrel szemben kritikus magatartást gyakorolni. Illés Ildikó határozott véleménye ezzel egybecseng, szerinte a probléma az egész társadalmat érinti, illetve ennek szerkezetéből gyűrűzik tovább az oktatás szintjére, éppen ezért csak közös összefogással lehetne megoldást találni az elmérgesedett helyzetre.

Horváth Gabriella hármas szempontot vázolt: a tanár, a diák és a szülők kellő hozzáállását. A tanárok magatartása többnyire nem kérdéses, becsületesen elvégzik a munkájukat, jól felkészítik a diákokat. A diáksereg viszont évek óta azt hallja, hogy azért viszonylag könnyen le lehet érettségizni. Harmadik tényezőként pedig a családnak jobban oda kellene figyelnie az érettségiző diákra és felkészülésére.

 A tételekről

 Horváth Gabriella elmondta, olyan visszajelzéseket is kapott, melyek szerint a tételek nem a középszintnek megfelelőek voltak. Az, aki rendszeresen készült, minden további nélkül meg tudta oldani, ám a szaktanárok általános vélekedése szerint az idei nem a közoktatásnak, a középszintnek megfelelő megmérettetés volt, hanem inkább a jobb eredményeket elérő tanulók teljesítményéhez szabták a feladatokat. „Ha már közoktatásról beszélünk, afelől is konszenzusnak kellene lennie, hogy milyen nehézségű tételeket adunk, hiszen nem minden gyerek olimpikon” – fejtette ki álláspontját.

Továbbá nem minden esetben a tételekkel volt a gond, hanem azzal, hogy a diákok nem figyeltek kellőképpen oda, hogy pontosan mit is kér a feladat, például a román nyelv és irodalom esetében. Ezen kívül voltak olyan tantárgyak, ahol a tételek fordításánál akadtak gondok, a magyar fordításba kisebb hibák csúsztak. „Ezt abból a szempontból rovom fel hibának, hogy azok, akik fordították, jobban oda kellett volna figyeljenek a tételek magyar nyelvre való pontos átültetésére” – nyilatkozta a Bolyai aligazgatója, majd hozzátette, a gyerekek viszont megkapták a román változatot is. Tehát igazság szerint ők is ellenőrizhették, összevethették volna a román és a magyar feladatlapokat.

Ebből adódtak például olyan kellemetlen helyzetek, hogy voltak, akik kimentek a teremből, mert befejezték a vizsgát, és utólag derült ki, például a történelem vizsga esetében, volt egy szó eltérés, ami pontosan elég volt ahhoz, hogy melléírjanak, mert a román változatban a XX. század második feléből kért valamit a tétel, míg a magyar változatban az egész XX. századra vonatkozóan szólt a kérdés. Ezt a vizsga során észrevették, és akik bent voltak a teremben, a jó változat szerint dolgoztak, akik viszont hamarabb kimentek, megnyugodva, hogy egy újabb vizsganap lejárt, azoknak pechjük volt.

 A digitális szem kérdése

 Az idei szigorító intézkedések legfontosabb hozadéka az osztálytermekben felszerelt kamerák, amelyekről a Bolyai aligazgatója úgy vélekedik, hogy közrejátszott az eredmények alakulásában. „A diákok megijedtek a kamerától és nem mertek egy-két információt egymástól kérni, ami már segíthetett volna. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a diák nem tud, hisz közismert, egy információ már elindíthatja a gondolatait.”    

 Elméleti versus szaktudás

 A vélemények egy dologban szorosan megegyeznek: külön elbírálásban kellene részesülniük a szaklíceumoknak és az elméletieknek. Illés Ildikó szerint ennek orvoslására megoldást jelenthetne az érettségi differenciálása, többszintessé való alakítása. Az idei eredmények is igazolják: a Maros megyei elméleti líceumok jól szerepeltek, míg a szakiskolák esetében a fenntartónak be kellene látnia, hogy nem az elméleti tudás megszerzése a prioritás.

Ezt igazolják a marosvásárhelyi iskolák közötti eltérések is: a Traian Vuia Iskolaközpontban a diákok 6,29%-a ment át az érettségin, a Ion Vlasiu Iskolaközpontban a végzősök 3,52%-ának sikerült az érettségije, a 136 jelentkezőből 5-nek, míg az elit iskolák hozták a maguk jól ismert formáját és eredményeit.

 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 118

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.