Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Borús
Ma
Borús
Borús
Holnap
Borús
Derült
Kedd
Derült

Értékes vagy…

Központ március 17, 2011 Egyéb

Értékes vagy…

Jóbarátom lepett meg a következő történettel. „Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

 – Nos, mit gondolsz erről az útról?

– Nagyon jó volt, Apa!

– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

– Igen.

– És mit láttál meg mindebből?

– Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.”

Nem kell különösebben elemeznünk a történetet ahhoz, hogy rájöjjünk, az apa jó szándékú pedagógiája visszafele sült el. De jól. Mert a felnőttet már be lehet csapni. A gyermekeket még nem. Mondhatni ez a kirándulás az apának volt életlecke.

Az igazi, valódi értékekről és a kevésbé fontos, mellékes dolgokról sokszor tényleg gyermekeink visszatükrözése ad felvilágosítást. Egy betegség, egy hirtelen haláleset milyen hamar felborítja eddigi értékrendünket. Mindjárt az lesz a fontos, ami valójában érték, sőt a legértékesebb. Amit nem pénzzel kellett megvásárolni, amit nem lehet görcsösen magunknak megtartani, hiszem, azért kaptuk – ajándékba –, hogy továbbadjuk, gyarapítsuk.

A bölcselet meghatározása szerint az érték a létezés természetfölötti kategóriája. A jó, a szent, a szép, az igaz tulajdonsága. Érték minden, ami jó, gazdagító, kívánatos és hasznos, úgy az egyén, mint a közösség számára. Különféle iskolák különféle értékskálákat határoztak meg, de ezen értékeknek is megvan a piramisszerű, fokozatos sorrendje, fontossága, azon belül pedig ki-ki másképpen látja értékesnek ugyanazokat a javakat. De aki hisz az értelmes élet eredetében és céljában, annak az is világos, hogy van egy egyetemes értékrend, ami az Abszolút Értékből, az Élet forrásából, Istenből ered. Isten kezéből csak értékek kerülnek ki. Nincsenek fölösleges giccsek. A hívő ember egyetlen hivatkozási pontja, Jézus Krisztus pedig, az addigi emberi világképhez képest teljesen új értékrendet állított föl. Ez ugyan balgaság a világ szemében, de csak ezzel a gyermeki, naiv balgasággal lesz képes az abszolút értékek felé törekedni.

Nemcsak a pénzügyi válságnak isszuk a levét, hanem az értékek válságának is. Amikor az igazi értékek viszonylagossá válnak, amikor a talmi csillogásokat értékké, követendő mércévé lépnek elő. Persze mindenkinek más az értékrendje. Lehet, hogy számomra a kerti diófa sokkal értékesebb, mint másnak 100 hektár erdő, vagy tíz vagon fűrészáru. Lehet, hogy az én könyvtáram értékesebb, mint barátom tűzpiros Ferrarija vagy kacsalábon forgó mallorcai villája. De attól még barátok maradunk. Az viszont már régen rossz, ha valaki szemében egy jó állás értékesebb a barátságnál, ha a pénz számára többet jelent a becsületnél és lelke nyugalmánál…

Az embert istenképisége teszi hallatlanul értékessé, halhatatlanná. Szellemi-lelki valóságunk emel ki az anyag, a tömegvonzás világából. Azok vagyunk, akiknek lennünk kell, s nem azok, amit fogyasztunk vagy birtoklunk. Örök élettel megajándékozott erkölcsi lények vagyunk, végtelenül értékesebbek mindannál, amit értékesnek tartunk. Ezért aztán életmódunknak, életminőségünknek is értékesnek kell lennie. Hisz értéket teremtünk nemcsak kétkezi munkánkkal, hanem gondolatainkkal, beszédünkkel, szeretetünkkel is. Igazából ez adja meg méltóságunkat. Ha a Teremtő Isten magához méltónak lát minket, nekünk is értéknek kell tekintenünk magunkat. És egymást.


Share Button
Ennyien olvasták: 97

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.