Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Finito – a kezdet?

Központ február 17, 2011 Egyéb

Finito – a kezdet?

 uat„Fentről”, a Köteles Sámuel utcából kapott egy újabb leckét a Tompa Miklós Társulat, hogy hogyan lehet kis teremből (és kis pénzből) nagy színházat csinálni. Addig, amíg a Nemzeti Színháznál azon folyik a morfondírozás, hogy hány millió eurós legyen a forgószínpad és az egyéb műszaki beruházás, addig a stúdióteremben egy (talán kölcsönkért?) laptoppal, vagyis egy közönséges hordozható számítógéppel – a sorok mögött „improvizált” keverőpulttal – oldották meg a hangtechnikai feladatokat.

 A szünetben emiatt egy kissé nehézkessé vált a teremből való ki-bejárás, de ez egyáltalán nem rontott az előadás művészi értékén. A Sebestyén Aba által rendezett színdarab a Yorick Stúdió és a Művészeti Egyetem közös produkciója. Másod- és harmadéves magiszteri színész szakos hallgatók adják elő. A bemutató tavaly novemberben volt és a februári teltházas előadáson (a múlt héten) olyan diákok ültek előttünk, akik már másodjára nézték végig. Nem véletlenül. A szünetben arról beszélgettünk, hogy a Nemzeti Színházban mennyire nyomasztó és unalmas darabban volt részük egyeseknek, és mennyire „jólesik” most a Finitót nézni.

Az utóbbi évek marosvásárhelyi színházi repertoárja mély és káros beidegződéseket okozott a nézőkben. Könnyen előfordulhat, hogy szorongással tölt el egyeseket minden új darab megtekintése (amíg kiderül „az igazság”), nehogy megint egy újabb csalódást okozó előadásban legyen részük. A Finito szerencsére azt a meggyőződést erősíti meg, hogy érdemes színházba járni, érdemes a művészi értékekben hinni. Mindenkiben támadhat kritikai érzés az előadás során, de a lényeg, a katarzis, bekövetkezik. A Tasnádi István által szerzett mű cselekménye viszonylag egyszerű. Az élet problémáitól meggyötört férj öngyilkossággal fenyegetőzik, és ezt próbálják kihasználni a környezetében élő haszonlesők. A feleség, a rendőrfelügyelő, a polgármester, a szomszéd, a költő, a megbukott díva vagy a tévéstáb. Szerződést íratnak alá az öngyilkosjelölttel, életét bebiztosítják, tévéműsort szerveznek az élő közvetítésre. A kétségbeesett cselekedetet összefüggésbe hozzák a vélt vagy valós szerelmi vagy társadalmi csalódásokkal, amelyek utólag anyagi hasznot, előnyöket és népszerűséget hoznak mindannyiuknak.

A történet (a forma) alá van rendelve a lényeg (a tartalom) megfogalmazásának, és ez jól van így. Az előadás magával ragad, és egy idő után már nem nézni, hanem inkább érezni lehet mindazt, ami a színpadon történik. Az ironikus jelenetek folyamatosan fokozzák a feszültséget és előrevetítik a tragédiát. Az utolsó jelenetek alatt az odaillő zenei háttér, a mai televíziós médiából kölcsönkért koncepció (az a megasztáros-valóvilágos „mindent a pénzért” hangulat, amely mind a mai napig több ellenszenvet, mint rokonszenvet váltott ki Erdélyben), valamint az elénk tartott torz tükör „szíven szúrják” a nézőt.

A verseléses formában megírt darab (amely a 20. század eleji Erdman Az öngyilkos című drámájának az alapötletére épült) helyenként banális rímeket használ. Ez utóbbiak nem nyújtanak semmilyen művészi többletet, sőt előadói kényelmetlenséget okoznak, rontják az összhatást. Az érzékenyebb nézők úgy érezhetik, hogy egyes jelenetekben a vulgaritás határa­it is túllépik. Nincs szükség banális káromkodásokra ahhoz, hogy az erdélyi (inkább konzervatív) nézőt „megszólítsák”, ért ő a „jó szóból” is. Mind a két szempontból jobban lehetne adaptálni a szöveget: finomabb és árnyaltabb rímek beépítésével, valamint a vulgáris szavak és káromkodások kiváltásával, behelyettesítésével. A népzene és a modern ritmusok ötvözése jó hatást váltott ki, de az irónia megfogalmazásához nem a hamis hangokat kellene igénybe venni. Jobb lenne helyesen énekelni a „fals nótákat”, és más formai elemekkel fokozni az iróniát. Példa erre a polgármester intrója. A mozgásművészeti elemek jókor és jó helyen vannak jelen. Mindegyik színész(jelölt) alakítása kiváló. Bárcsak ne kellene itthagyniuk városunkat, amint azt a korábbi végzős hallgatók is kénytelen-kelletlen szinte kivétel nélkül megtették. (A műsorfüzettel nem lenne gond, ha a betűk az olvashatóság minimális határát elérnék. De sajnos, alulméretezték). Várjuk a Nemzeti Színház – a nézők javára történő – méltó „visszavágását”.


Share Button
Ennyien olvasták: 73

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.