Központ
2019. december 16. hétfő, Etelka, Aletta

Fürdőszezon újratöltve

Központ szeptember 1, 2011 Egyéb kategória

medveFürdőszezon újratöltve

Augusztus. Szinte tapintható, sűrű hőség, futkosó ember-árnyak az aszfalton. A nyár ritmusára egyszerre hullámzó tömeg. A védekezés is elkezdődött: lesötétített szobák, sötét lencsék mögül figyelő szemek, rövid fazonú ruhák, növekvő folyadékfogyasztás, változatos dizájnú fejfedők, magas faktorszámú naptejek. A legoptimálisabb menekülőútnak mégis a vízközeli helyek számítanak.

A természet kárpótolni látszik az elmaradt júliusi nyaralóidő miatt, és így, szezonvégre hőhullámokban érkezik a kánikula. A strandok, fürdőhelyek nyitvatartási ideje sok esetben kitolódott. Ez talán pénzügyi mérlegüket is valamelyest egyensúlyozza, hiszen sok közülük veszteséggel zárta volna a szezont. Nem úgy a Medve-tó, mely Fülöp Nagy János, a Danubius romániai vezérigazgatójának elmondása szerint a júliusi eredmények alapján a legsikeresebb szezont tudhatja maga mögött.

A kezdetektől napjainkig

Nem kérdéses, hogy Szováta a Medve-tónak köszönheti népszerűségét. A magas sótartalma miatt méltán „Erdély Holt-tengerének” nevezett tó több szempontból is egyedülálló. Egyrészt a világ legnagyobb, Európa egyetlen heliotermikus taváról beszélünk. A heliotermikus jelenség azt jelenti, hogy a felszínhez közel található egy csapadékból és befolyó édesvizű patakokból kialakult édesvízréteg, mely alacsonyabb sűrűsége miatt nem elegyedik a magas sótartalmú vízréteggel. Másrészt, a Medve-tó az egyetlen természetes tó, melynek keletkezési időpontját szinte percnyi pontossággal ismerjük: 1875. május 27-e, 11 óra környéke. Mivel szemtanúkat nehéz lenne előkeríteni ez ügyben, Fülöp Nagy János igazgatóval egyeztettük hűs irodájában történeti ismereteinket. Fülöp elmondta, Szovátán is létezett sóbányászat, amit a parajdi sóbánya létrejötte után már nem üzemeltettek. A bányászat nyomaiként üregek maradtak, melyek feltöltődtek sós vízzel. A klasszikus keletkezéstörténet így hangzik: némi földmozgást követően a közeli sós patakok vize (Köröstoplica, Aranybánya) elöntötte a Fórika Sándor tulajdonában levő kaszálót, melyet a környékbeliek csak Bokor-kaszáló néven ismertek. A tóban rejlő lehetőségekre Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel először, aki 1894-ben megszerezte a tó használati jogát. 1900-ban megalapította Felső-Szovátát. Ekkor a tavat még Illyés-tónak nevezték. 1910-ben kapta a Medve-tó nevet. Különösebb etimológiai szaktudás nélkül kikövetkeztethető, hogy ezt kiterített medvebőrre emlékeztető alakja miatt érdemelte ki. A világháborúig ível a fürdőhely fejlődése, mely során a berendezés tönkremegy, a tóparti szálloda leég. 1919–1920 között szünetel a fürdőélet. Ezek után a fürdővállalatot a Nemzeti Parasztpárt vásárolja meg, és újítja fel. A hely népszerűségét növeli, hogy a román királyi család is itt nyaral. 1948-ban államosítják a fürdőt. Az 1973-as minisztériumi rendelet alapján a Balneoklimatikus Vállalat tulajdonába kerül az összes ingatlan. Közvetlen vásárlás nem létezik, részvények birtoklását bizonyító értékpapírokkal kereskednek. A tóparti övezet, szállodalánc részvényesek „kezébe kerül”. A privatizációs folyamat 1999 novemberében veszi kezdetét. Az állam 2001-ben eladja értékpapírjait, és a Danubius Rt. román leányvállalatán, a Salina Invest Rt-n keresztül megszerzi a részvények 82%-át. 18% kisrészvényesek kezébe kerül, de hamarosan a hiányzó tulajdonhányadot is felvásárolják. A román vállalat, a Szovátai Balneoklimatika Rt. (Balneo­climatica Sovata S.A.) 2000 májusában a román Bányakapitányságtól húsz évre szóló használati jogot vesz a Medve-tóhoz. (A Medve-tóval kapcsolatban nem lehet tulajdonjogról beszélni, hiszen mint természeti kincs, az állam tulajdonában van).

Idő- és értékszembesítés

Nem mindig várta ilyen gazdagon kiépített fürdőtelep a fürdőzőket. A vendéglátóipar és a szálláslehetőséget nyújtó üdülőházak hatalmas evolúciója figyelhető meg a 20. századtól kezdődően. 1932-ben Szováta már 110 villával, 1600 szobával, 2600 ággyal várta a turistákat. A szovátaiak szegények voltak, a villák tulajdonosai jómódú kolozsvári és marosvásárhelyi polgárok. A szállodák építése csak 1970-ben kezdődik: egymást követően megépülnek a Szováta, Aluniș, Făget és Brădet szállodák. Az 1980-as évek „holt időszaka” után, a privatizációt követően újra felpezsdül az élet Szovátán, hiszen a pénzügyi befektetők és részvényesek, mint a Danubius Rt. kezükbe veszik a Medve-tavi üdülőtelep sorsát. Fülöp Nagy János szerint ez működő üzletpolitikai stratégiájuknak köszönhető, mely a tőke visszaforgatásán alapszik. Ez annyit jelent, hogy az előző évi megtermelt profitot, nem viszi – és csak akkor nem viszi – el az anyavállalat, ha azt szovátai fejlesztésekre, beruházásokra költik. Kíváncsi voltam, milyen fejlesztéseket végzett eddig a vállalat, milyen konkrét munkálatokkal járult hozzá a Medve-tó körüli strand színvonalának, kiépítettségének javításához. A vezérigazgató megjegyezte, főként ácsmunka van a helyszínen. A sós víz korróziós hatása miatt cserefából dolgoznak. A privatizáció után, 2006-ban lebontották a bárt és az élelmezési részt. 2008-ban a napozó-felületet újították fel, újrapadlósították. A napozó-felületek nagyobbítására, szélesítésére nincs lehetőség, hiszen akkor a tó területéből veszítene. 2010-ben újrakerítették a tavat. 2011-ben parterősítést végeztek. A koncessziós szerződésben előírtakat teljesítették, összegezte a helyzetet Fülöp Nagy János. Ez a tényállás, de milyen lehet a Medve-tó és környéke egy egyszerű járókelő szemével? Üdülőházak hosszú sorai, facikormányokkal díszített szállodák a hagyományok küszöbén túl, de mégsem teljesen modernül, tehát valahol a kettő között, egészen elképesztő megoldásokkal is találkozhatunk, tekintetet vonzó színkavalkáddal, zsúfolásig megtelt kültéri vendéglőkkel, ezeknek a kellemes vagy nem annyira kellemes élő zenéivel, ami jó darabig kísér az úton, egy-egy ütem  tovább visszhangzik bennünk. Ami talán a legfontosabb, a színes embertömeg, egy-egy elkapott szó, különböző nyelvek zenéje találkozik itt, mégis mintha egy ritmusra íródnának.

A levegő tele van az önfeledt szórakozás zajaival. Az érem másik oldala, hogy az óriás szállodák, fényűző villák árnyékában a főként helyiekből összetevődő koldusok, kéregetők, szegények várják a négycsillagos szállodát épp elhagyó turista zsebéből odavetődő banikat. Erre az ambivalenciára az igazgató is felhívta a figyelmet, aki szerint nem elég, hogy a Danubiusnak van egy négycsillagos szállodája, amíg ez a szegénység is jelen van. Talán jobb volna a helyi közösség életkörülményein, életminőségén javítani, nem csak a turistákat megcélzó igényű szolgáltatások továbbfejlesztésével foglalkozni.

Miért éppen a Medve-tó?

Ezt a kérdést, persze kibővítve, tettem fel Fülöp Nagy János vezérigazgatónak, a jegyárusnak, a kapusnak és néhány fürdőzőnek. Mindegyiküknek határozott elképzelése volt arról, miért választják fürdőhelyül az emberek a Medve-tavat, végül maguk az emberek is igazolták a feltevéseket. Az igazgató szerint minden okuk megvan rá, hogy előnyben részesítsék a Medve-tavat a strandokkal szemben, hiszen a tó egyedülálló, heliotermikus, sós tó, a negatív aero-ionizáció kellemes, relaxatív hatással van a vendégekre, ráadásul a természeti környezet (erdők, Sóvidék) is pozitívan befolyásolja a tó látogatottságát. A magát Évaként megnevező jegyárus szintén megemlítette a tavat övező táj szépségét. A gyógyító hatásban mindhárman egyetértettek, és a megkérdezett fürdőzők is többnyire erre hivatkoztak.  Szováta központjában kifüggesztett táblán olvasható a betegségek terjedelmes listája, melyekre pozitív hatással van a sós fürdő. Csak hogy kategóriánként megemlítsük: nőgyógyászati, mozgásszervi, endokrin-, anyagcsere-, idegrendszeri betegségekről van szó. A vezérigazgató elárulta, háromévente szakintézménynél ellenőriztetik a sós víz és az iszap minőségét. Az orvosi javallatokat és ellenjavallatokat a bukaresti Balneológiai Intézet állapította meg. Incze Csongor, tizennyolc éves fiú, kapus munkakörben dolgozik. Nehéz sóhaj, nem, fürdeni sincs ideje. A látogatók számát hétközben 2–3 ezer főre, hétvégenként 4–5 ezerre becsüli. Nehéz lehet a tó körül dolgozni úgy, hogy éppen a vízhez ne legyen közvetlen köze az embernek.

Látcső a jövőre

Fülöp Nagy Jánost, a Danubius romániai igazgatóját kérdeztem jövőre vonatkozó terveikről. Az igazgató habozva felelt, mindjárt azzal érvelt, hogy ők a koncessziós szerződésben előírtakat már teljesítették, tehát nem tartoznak semmivel. Kisvártatva hozzátette, azért mindig van mit tenni. Terveik közé tartozik a Brădet Szálloda felújítása, korszerűsítése, a négycsillagos Szováta Szállodához hasonló szintre emelése, továbbá a szolgáltatások diverzifikálása és minőségi javítása. A Medve-tó strandján az étkeztetést szeretnék több helyen megoldani és választék szintjén bővíteni.

Share Button
Ennyien olvasták: 342

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.