Gazdasági elemzés – Marosvásárhely és környéke
A február 9–15-i lapszámunkban több gazdasági területet elemeztünk. Most néhány további szakterület következik. Mindent egybevetve, józan ésszel és higgadtsággal, elfogadva a saját korlátainkat és környezetünk korlátait, vegyük kézbe a sorsunkat, tegyünk meg mindent a gazdasági jólétünkért.
Az építőipar a már több mint két éve húzódó gazdasági válság egyik legnagyobb vesztese. A ’90-es években felfüggesztették vagy minimálisra csökkentették az építőanyag-gyártó vállalatok tevékenységét, a nyárádtői betonelemgyárból sörgyárat hoztak létre, a kommunizmusban elkezdett munkálatokat abbahagyták, és egyeseket közülük mind a mai napig nem fejeztek be (például a ratosnyai víztározót, vagy a lovarda környéki beruházást). Ezután – a válság beálltáig – néhány cég látványos fellendülésnek indult. Egyesek az építőanyag-kereskedelemből, mások pedig a fő- vagy alvállalkozásból gazdagodtak meg. A fővállalkozók viszonylag egyszerű módon (szerződéskötéssel és az alvállalkozóknak való munkaleosztással) nagy haszonra tettek szert, főleg akkor, ha az állami megrendelések helyt adtak a kellő árrés „beépítésére” (amelyből néha a megrendelő korrupciós igényeit is fedezni tudták). Az alvállalkozók többnyire szaktudásukkal járultak hozzá a beruházások sikeréhez. Ilyen például a villany-, a víz- és gáz-, vagy a számítógépes hálózatok kiépítése. Ezek a szakcégek nem nyertek akkora összegeket, mint a fővállalkozók, de a válság sem sújtotta olyan nagy mértékben őket. A nagy beruházók, amelyek főleg bankhitelre alapozták ingatlanfejlesztési stratégiájukat, súlyos veszteségeket könyvelhettek el, egyesek a csőd szélére (vagy akár csődbe) jutottak. A kétségbeesett helyzetet egyes cégek az önkormányzatokkal való „kiegyezés” által hidalták át, de bizonyára mindenkit fájdalmas pofonként ért a váratlan ingatlanpiaci összeomlás. Az építőanyag-kereskedelemben ma elsősorban a nemzetközi hálózattal rendelkező üzletek dominálnak, de a betongyártásban is főleg a multinacionális cégek jelenléte a meghatározó. Az építőanyag-gyártás (például tégla, cserép, beton stb.) továbbra is mélyponton van, és nem várható a közeljövőben látványos javulás. Ezek a vállalkozók továbbra is a költségcsökkentés és az elővigyázatos gazdasági tervezés útját kellene kövessék. A mentőövet a kétségbeesett helyzetre az állami infrastrukturális vagy önkormányzati beruházások jelenthetnék, de túl vékony ez a „tortaszelet”, túl sokan akarnak osztozni rajta és ráadásul a politikum által van vezérelve.
Az ingatlanpiac is hasonlóképpen az összeomlás sorsára jutott. A gazdaság hanyatlása, valamint a bankkölcsönök „megdrágítása” és ellehetetlenítése maga után vonta a kereslet drasztikus csökkenését, és a valamikor oly értékes és kelendő ingatlanokat ma már az enyészet és a kihasználatlanság jellemzi leginkább. A túl nagy ingatlan-felhozatal és a világgazdasági problémák a nagy befektetők kivonulását és a magánszemélyek likviditás-hiányát idézte elő, és mint egy kártyavár, az egész ingatlanpiac összeomlott. A mai helyzetben, aki még „élve maradt” ezen a piacon, arra kellene törekedjen, hogy a lehető legkisebb befektetéssel és kockázattal befejezze a beruházását, hogy az értékesíthető (eladható vagy kiadható) legyen. A lehető legrosszabb választás a „két szék között pad alatt” lenni, amikor az elkezdett fejlesztések félúton abbamaradnak, kihasználatlanul maradnak és felmérhetetlen veszteséget okoznak a beruházónak. A válság miatt kis mértékben csökkentek az építőipari termékek és szolgáltatások árai, de mindemellett a jelenlegi feltételek továbbra is kedvezőtlenek az ingatlan-beruházásoknak.
A turizmusban valamikor országosan és nemzetközi szinten is jeleskedett Maros megye. Szováta Románia egyik kedvenc nyaralási célpontja volt. A több éve lebonyolított reményteljes beruházások (a Szováta szálló, a Medve-tó és más szállodák magánkézbe adása) nem hozták meg a várva várt eredményt. A tavalyig még a kanalizálási munkálatokkal indokolt, háború utáni állapotokat idéző környezet fogadta a vendégeket, de a fürdőváros általános rendbetétele még a mai napig sem fejeződött be. A néhány vélt vagy valós beruházás mellett a kihasználatlan potenciál egyik jó példája a szovátai sípálya, amely néhány évvel ezelőtt még komoly attrakciónak számított, ma pedig már egy nemlétező fogalom. Az utólag létrehozott sípályák (például a hévízi, a borszéki, a homoródi, a bogdáni vagy a bucsini), bármilyen messze is legyenek Vásárhelytől, több sportolót vonzanak, mint a szovátai. A karbantartási munkálatok és a hóágyú hiányában mára már teljesen törölték a használható sípályák térképéről. Marosvásárhely nem rendelkezik különösen fontos turisztikai nevezetességekkel, de a segesvári vár még mindig komoly vonzerőt jelent (főleg a külföldi és a bukaresti turisták járnak oda). A helyi turizmus legnagyobb gondja, hogy nagyobb a kiutazó, mint a hozzánk látogató, beutazó turisták száma. Ha valaki vakációzni akar, a pénzét más megyében vagy más országban költi el. Emiatt a beruházások is elenyészők, és mint egy ördögi körben, a beutazók száma tovább csökken, és kikerül a megyénk a turisztikai adatbázisokból. Ennek a folyamatnak az egyik megállítója lehet például a repülőtér fellendítése (a nemrég bejelentett új járatok indítása), és újabb beruházók idecsalogatása, de alapvetően a helyi vállalkozók szemléletváltása lenne a legfontosabb. Az adott helyzethez alkalmazkodva, több – kiutaztatással foglalkozó – sikeres turisztikai iroda működik a városunkban, bár helyzetük, az internetes helyfoglalásoknak köszönhetően és a multinacionális cégek terjeszkedése miatt egyre nehezebb.
A számítógépes programozás a vásárhelyi műszaki oktatás hatékonyságának köszönheti sikerét. Már a kilencvenes évek közepétől kezdve létrehoztak olyan vállalkozásokat, amelyek főként külföldi cégeknek „gyártották” a programokat. Azokból a cégekből nagyon sok szakember nyugati országokba ment munkát vállalni, de sokan cégeket alapítottak, és újabb vállalkozásokat fejlesztettek ki az összegyűjtött tapasztalatra, tudásra és kapcsolatokra alapozva. Természetesen, ennek a vállalkozási formának (is) a kiemelkedő szaktudás és a viszonylagosan alacsony ár adja meg a versenyképességét, de még így is, jó szakmai hozzáállással, következetességgel és komolysággal kiemelkedő sikereket lehet elérni. Az egyik legfontosabb elv itt a szakosodás, vagyis egy-egy olyan területnek a kiismerése, amely folyamatosan igényli az újabb és újabb programok megírását, fejlesztését vagy karbantartását. Az internet jó lehetőség a helytől független munkavállalás megteremtésére. Megvédhetjük magunkat ezáltal a térségbeli (kelet-európai) gazdasági nehézségek kedvezőtlen hatásaitól.
A felsoroltakból kiindulva tudomásul kell vennünk a környék előnyeit és hátrányait. A legfontosabb az lenne, hogy mindenki próbáljon meg hatékonyan élni a környezetében, a tudásában és a tapasztalatában rejlő lehetőségekkel. Fölösleges olyan utakat kipróbálni, amelyek már eleve járhatatlanok az adott, tőlünk független feltételekből kifolyólag. Ezenkívül pedig nem szabad szűklátókörűen felmérni a lehetőségeket, mert nagyon széles a kínálat a felsorolt gazdasági skálán, de úgyszintén földrajzi értelemben is nagy vállalkozói vagy munkavállalói terület áll a rendelkezésünkre. Mindent egybevetve, józan ésszel és higgadtsággal, elfogadva a saját korlátainkat és környezetünk korlátait, vegyük kézbe a sorsunkat, tegyünk meg mindent a gazdasági jólétünkért.
