Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Gerillaháború

Központ július 28, 2011 Egyéb

Gerillaháború

 Nem újdonság, hogy a politika a többség számára egy húsosfazék. Persze, néha egyeseknek megakad a torkán egy-egy túl nagy gombóc, és van, akinek a nyelvét égeti meg a forró kása. Konkrét és tragikus példája a politizálás veszélyeinek (amely semmiféle racionális kapcsolatba nem hozható a valósággal) a norvégiai tömegmészárlás. Teljesen ártatlan emberek pusztultak el abból az okból kifolyólag, hogy rosszkor, rossz helyen tartózkodtak.

Hihetetlen, hogy egy elvetemült elme milyen kegyetlenségek elkövetésére volt képes. Talán a hatóságok tehetők a leginkább felelőssé amiatt, hogy nem tudták megelőzni az alkalmatlan fegyverviselést, lehetőséget és eszközt adva ezáltal a gyilkoláshoz. Világszerte (és nálunk is) még szigorúbban kellene bánni a fegyverviselési engedélyek kiadásával. Bár alapvetően minket az erdélyi közélet foglalkoztat, le kell vonnunk a tanulságokat és a mindent meg kell tennünk az ehhez hasonló tragédiák megelőzése érdekében. Nehéz elvonatkoztatni a norvég tömegmészárlástól, de végső soron, a „sok veszély” ellenére, egyértelmű, hogy mindenki szeret a hatalom közelébe férkőzni.

A gazdasági életben is gyakran találkozunk a „húsosfazék-effektussal”. Arról van szó, hogy ha egy szolgáltató, egy termelő vagy egy forgalmazó jó pozíciót tudhat magáénak a piacon, akkor mindent elkövet, hogy ott egyeduralmat teremtsen magának. Ha ez nem lehetséges, akkor a kulisszák mögött kiegyezik a versenytársakkal az árakat illetően, hogy végül a vevő nem látja semmilyen hasznát a piacgazdaságnak. Példa erre a teljesen összehangolt benzinár-ingadozás, az energiaszolgáltatók önkényuralma, vagy a távközlési vállalatok, a bankok „egyformán magas” díjszabása. A globális „piacgazdaság” gyakorlatilag sok kis monopolizált piacból tevődik össze.

A politikai élet az utóbbi évtizedekben elméletileg már a demokrácia, vagyis a népakarat és az egyenjogúság feltételei között zajlik. Gyakorlatilag azonban egy olyan zárt rendszerrel van dolgunk, ahol egyesek – akik már bent vannak a politikai körökben – mindent elkövetnek azért, hogy a többieket – akik még kint vannak – ne engedjék be. „Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét” alapon mindenki ragaszkodik a kisebb-nagyobb szeletéhez, még akkor is, ha esetleg (ideiglenesen) csak ellenzéki szerepet lát el.

Az RMDSZ (amely zuhanó népszerűségét tekintve nemsokára az erdélyi magyarság ellenzéki pártjává zsugorodik) most éppen a többi magyar politikai erő kirekesztésében érdekelt, és el szeretné kerülni a „lovagias megmérettetés”, a nyílt párbaj lehetőségét. Mindent elkövet a demokratikus verseny elkerüléséért, formai vagy tartalmi okokat keres vagy talál ki, mint egy rossz tanuló, aki nem akar felelni vagy felmérőt írni. Erdélyben nincs helye az alattomos gáncsoskodásnak, de annál inkább a demokratikus megmérettetésnek, a nyílt versenynek, a felelősség felvállalásának, a problémával való szembenézésnek. Nem kérünk a pártdiktatúrából, nem kérünk a listás szavazásból, nem kérünk a vég nélküli magyarázkodásból. Teljes jogú választók vagyunk, mint minden állampolgár. Szükségünk van alternatívákra.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 120

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.