Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

„Ha kell, traktort vezessen, ha kell, bált szervezzen”

Központ február 24, 2011 Egyéb

„Ha kell, traktort vezessen, ha kell, bált szervezzen”

 Ugron_ZsolnaAz erdélyi arisztokrácia múltbéli anekdotái és több száz éves receptjei is szerepelnek Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című könyvében. A szerző 11 éves volt, amikor szüleivel Budapestre költözött. A székely nemesek, a primorok kései leszármazottja jogi egyetemet végzett, majd televíziós újságíróként dolgozott. A tévés karriert követően Zsolna története filmbe illő módon alakult. Erdélyben egy húsvét alkalmából megismerkedik jövendőbeli férjével, egy bengáli arisztokrata és egy erdélyi grófnő fiával, Mikes Ármin gróf dédunokájával, Gregor Roy Chowdhury-Mikessel. A háromszéki Zabolán a Mikesek visszaperelték vagyonukat, így Ugron Zsolna családja körében, egy kastélyban éli mindennapjait.

 A szerző múlt hét péntekén Marosvásárhelyen is bemutatta regényét, mely az utóbbi hetek könyv-eladási listájának egyik vezető darabja. A vártemplomi Diakóniai Otthonban népes közönség fogadta a szerzőt, valamint Lévai Anikót, a könyv méltatóját, Molnár-Bánffy Katát, az írónő beszélgetőtársát és Kilyén Ilka előadóművészt, aki hangulatos történeteket olvasott fel a regényből. Az est házigazdája Fülöp G. Dénesné Suba Ilona köszöntő beszédében arra tért ki, hogy az erdélyi arisztokrácia tagjai arról voltak híresek, hogy a történelem nem tudott olyan megalázó helyzet produkálni, amit ők ne emelt fővel éltek volna végig. „Zsolna írására úgy tekintünk, mint azon kevés irodalmi darabok egyikére, amelyben a szerző emlékein keresztül ismerjük meg az erdélyi nemesség történelmét, történeteit” – mondta az est házigazdája.

Ugron Zsolna nem azért írt könyvet, hogy afféle kóskárolyi sorskérdéseket válaszoljon meg az erdélyi kultúráról, ennek létjogosultságáról, okairól – kezdte beszédét Lévai Anikó –, de a könyv azért a maga stílusában ezeket a kérdéseket is körbejárja. „Ez egy szerelmes regény, képzeljék el, amelyben mindig vártam, hogy legalább egy csók elcsattanjon” – osztotta meg olvasásélményeit a magyar kormányfő felesége, akinek az is élményt jelentett, hogy akarva-akaratlanul, néhány, a könyvben szereplő figura mögött felismerni vélte ismerőseit az erdélyi arisztokrácia köréből. Lévai Anikónak volt alkalma Zabolán járni és megismerni a házaspár gyerekeit is, akik édesapjukkal németül, édesanyjukkal magyarul beszélnek, a helyi óvodában az ízes háromszéki tájszólást sajátítják el, és egy történetet is megosztott a közönséggel. Amikor Zsolna gyerekei a Kisvakond című könyvet kapták ajándékba, a nagyobbik lányuk ezt mondta:  „Ezt ösmerem, taszaltja a talyigát a löjtőn.” Lévai Anikónak a könyvből a legjobban a családi anekdoták tetszettek, szerinte „minden családnak van egy Póli nénije: vagy egy fiatalon megözvegyült vagy örökké pártában maradt női személye, aki a családi legendáriumot kezeli”.

„Zsolna nem szeret beszélni, Zsolna írni szeret” – állapította meg Molnár-Bánffy Kata, aki a beszélgetőpartneri státusát úgy határozta meg, mint aki „valami jó kis titkot akar kihúzni” a szerzőből. Első kérdése a regény fikciós vagy önéletrajzi jellegére vonatkozott. A szerző válaszában kifejtette, „persze, hogy nem nehéz párhuzamot találni a könyv és az életem között, biztos nem ezt a könyvet írtam volna, ha most nem Zabola és Budapest között ingázva élném az életem”. Azt is elmesélte, hogy a karakterekre is sokan ráismernek, de megnyugtató, hogy ezek a figurák mégsem egy az egyben beazonosíthatók. A szerző a maga elegáns és visszafogott módján azt is elárulta, hogy budapesti könyv­bemutatóján fele ennyire sem izgult, hiszen „az, hogy most itt vagyok Erdélyben, valóságosabbá teszi ezt az egészet”.

Molnár-Bánffy Kata véleménye szerint a könyvet az írónő nem az erdélyi, hanem a nem-erdélyi közönségnek szánta, és éppen azoknak visz egy kis Erdély-szagot, akik soha nem vennének a kezükbe egy Erdélyről szóló komoly, vastag, történelmi példázatokkal tarkított monográfiát. Ehhez a gondolathoz Zsolnának az volt a megjegyzése, hogy rengeteg olyan visszajelzést kap, amelyekben az áll, hogy az olvasók valóban kedvet kaptak Erdélyhez. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a regény eredetileg szakácskönyvnek készült, és miután ajánlották neki, hogy inkább regény legyen, nem állt szándékában nagyon komoly könyvet írni, így a regény műfajilag a lányregények csoportjába tartozik. Mégis, regényének azon részeit tartja fontosabbnak, amelyben az előző generációk példaértékű magatartását próbálja átadni az olvasóknak: hogyan élték végig azt, ami rájuk méretett és mindezt mekkora humorral tették.

Mitől erdélyi úrilány egy erdélyi úrilány és mi a feladata, kérdezte Molnár-Bánffy Kata a szerzőtől. Ugron Zsolna a kérdésre „nem tudom”-mal válaszolt, véleménye szerint az erdélyi létérzés szülőről gyerekre száll: „így neveltek minket a szüleink, és ezért nagy hálával tartozunk nekik”. Az úrilány feladata szerinte az, hogy „ahová sodorja az élet, ott állja meg a helyét, és tegye, amit tennie kell. Ha kell, traktort vezessen, ha meg kell, bált szervezzen.”

 


Ugron Zsolna egyik kedvenc családi receptje

A csirkét négy részre vágni. Lábosba tenni és nagyon forró zsírral leönteni, befedni és sülni hagyni. Serpenyőben apróra vágott hagymát pirítani, egy pohár fehérborral ezt a hagymát felönteni, apróra vágott petrezselymet és apróra vágott citrom belét hozzáadni (lehet bele kevés citromhéjat is reszelni, vagy vágott mandulát pirítani a hagymával), és az egészet ráönteni a csirkére és dinsztelni. A csirkét a levével ráöntve feladni.
forrás: nlcafe.hu


Share Button
Ennyien olvasták: 122

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.