Központ
2017. október 22. vasárnap, Előd
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Eső
Kedd
Eső

Ha lehet, akkor miért nem?

Központ április 21, 2011 Egyéb

Akadályozzák a kétnyelvű iskolai feliratok kifüggesztését

 Ha lehet, akkor miért nem?

 TablaNyílt levéllel és több ezer aláírással ellátott petícióval fordultak a magyar szülők Marosvásárhely elöljáróihoz az iskolák kétnyelvű homlokzati tábláinak kifüggesztését követelve. A Civil Elkötelezettség Mozgalom által felkarolt ügyet több éves lobbitevékenység után sem sikerült a tényleges megvalósításig vinni. Úgy tűnik, sem a tíz éve érvényben lévő 215-ös törvény, sem a február 8-án megszavazott önkormányzati testületi döntés nem elég garancia nyelvi jogaink érvényesítésére.

Sokévi meddő nyomásgyakorlás után a február 8-i önkormányzati testületi ülésen meghozott döntést sokan kézzelfogható eredménynek és gyors cselekvést maga után vonó tettnek könyvelték el. Úgy gondolták, a Peti András RMDSZ-es képviselő által felkarolt kérésük, a polgármester hangzatos és sokat ígérő szavai ezúttal valós eredményt szülnek. A határozattervezet megvitatása jó alkalom volt mind a PD-L, mind az RMDSZ számára a hangzatos kampányfelszólalásokra, az eredmény pedig egy konkrétumokat teljesen mellőző, ily módon felesleges határozat. Bár kezdetben március 31-i határidőt rebesgettek, melyet a média is felkapott, a megszavazott határozat híján van bármiféle konkrétumnak, az iskolák pedig mind a mai napig kétnyelvű cégérek nélkül állnak.

 Figyelmetlenség vagy politikai szemfényvesztés?

 A 215-ös helyi közigazgatási törvény értelmében a tanintézmények kétnyelvű tábláinak kihelyezése a polgármesteri hivatal kötelessége. A tétlenség és a kérések folyamatos hárítása után a magyar gyerekek szülei erre vonatkozó önkormányzati határozatot kértek. 

„A határozattal lehetőség nyílt, hogy pénzalapot különítsenek el a táblákra, hiszen eddig ennek hiányára hivatkoztak. Amennyiben a megszavazott változatban szerepelne egy határidő és konkretizálták volna, hogy mit is értenek kétnyelvűség alatt, lenne amire támaszkodjunk, ezennel azonban megszűnt minden jogilag járható út. A magyar tanácsosok eljátszották azt is, ami lehetett volna. Mikor lehetőség nyílt arra, hogy végre a politikai kampányszövegeket cselekvésre váltsák, egy butaságon csúszik el az egész. Tényleg ennyire figyelmetlenek a tanácsosaink vagy pedig valamilyen politikai húzás volt az egész, egy szemfényvesztés, amivel befoghatják szánkat? Én adtam a voksomat, és sok ezer magyar ember adta a voksát, nem nekünk kell futnunk a tanácsosok után, hogy végre tegyenek valamit, hiszen ők általunk és érettünk kerültek abba a pozícióba, ahol vannak. Az RMDSZ színeiben a mi érdekeinket hivatottak védeni és képviselni, erre tettek esküt” – mondja Csíky Csengele, a magyar szülők nevében megfogalmazott nyílt levél szerzője.

Bár az újabb kudarc után nehéz megtalálni az irányt, hiszen a jogilag járható utak mindenike zsákutcának bizonyult, a szülők ezúttal a probléma minél szélesebb körű tudatosítására, a közfigyelem felhívására törekednek.

„Húsvét közeledtével, keresztény ember lévén, hiszek a csodákban és a megváltásban, de hiszek a cselekvő erőben és az emberi tisztaságban. Sajnos a nálunk érvényben levő törvények erejében nem hiszek, ismét bebizonyosodott, az csupán papírforma. Keressük az utat, a jogi formát, a civil megmozdulásokra való lehetőségeket. Jelen pillanatban egy utcai performanszban gondolkodunk, amivel fel tudjuk kelteni a lakosság figyelmét, a média híján megpróbálunk hangot adni követeléseinknek” – beszél további terveikről Csíky Csengele.

 A polgármesterjóindulatán múlna?  

 Csegzi Sándor alpolgármester megkeresésünkre úgy nyilatkozott, Marosvásárhelyen a kétnyelvűség megvalósulása nem csupán gesztus kérdése, hanem kötelesség, de aminek tényleges végrehajtását csak a polgármesternek van joga elindítani.

„A tárgyalások során március 31-i határidő szerepelt, és számomra kérdés, hogy ez miért nem maradt benne a határozatban. Egyébként ez egy fölösleges lépés, jelzésértékű viszont a polgármester felé, hogy elvárjuk tőle a cselekedetet, másfelől Marosvásárhely polgárai felé, hogy foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Zártabb körben már sokszor próbáltunk tárgyalni, és politikai egyeztetés szintjén lépni ebben az ügyben, de még mindig azt a választ kapjuk, hogy nem jött el a pillanat. Én azt hiszem, Marosvásárhely polgárai, románok és magyarok egyaránt el tudnák viselni a kétnyelvűséget. Nem hiszem, hogy négy évvel az Unióhoz való csatlakozás után a tolerancia minimális megnyilvánulásainak nem tudunk helyet és időt adni. Ezt nem választási kampányhúzásként, nem pontszerzési akcióként kell kezelni, hanem benne kellene legyen a tudatunkban, a gondolkodásunkban, hiszen már rég eljött ennek a pillanata” – véli Csegzi.

Kérdésünkre, miként látja a kivitelezés lehetőségét, az alpolgármester nem tudott konkrét választ adni. Mint elmondta, nem beszélhetünk anyagi teherről, hiszen jelentéktelen összegről van szó, amit akár az iskolafeljavításra szánt alapokból is fedezni lehet. „Aláírási joga viszont egyedül a polgármesternek van, ő az, aki aláírhatja ezen táblák megrendelését, és bármi más kifizetést, amit a költségvetésből kell fedezni. Ezért nem rendelhetem meg én ezeket a táblákat, és ezért várjuk a polgármestertől ezt a lépést, ami nem csupán gesztus, hanem ma már kötelessége is”.

 Kirakat-törvények mellett jogérvényesítés nélkül

 Az ügyet kezdetektől felkaroló és ennek fontosságát tudatosító szervezet, a Civil Elkötelezettség Mozgalom 2010 novemberében az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé terjesztette ez irányú panaszát, de onnan sem jött még semmiféle visszajelzés. Szigeti Enikő, a CEMO igazgatója sajnálatosnak, ám mindenképp tanulságosnak véli a helyzetet.

„Ez az eset világosan mutatja, hogy milyen ellenállással találkozunk, hogy semmiféle állami szerv nem biztosít garanciát, gyakorlatilag a magyar közösség jogérvényesítését senki nem vállalja magára, a magyar érdekképviselet sem. Az állam irányában megtehető lépéslehetőségeket kimerítettük, amiből az látszik, hogy ezek nem azért lettek megalkotva, hogy alkalmazzák is őket. A tíz év alatt, mióta létezik a helyi közigazgatási törvény, nem igazán voltak ilyen akciók, amelyek felszínre hozták volna a szándékok teljes hiányát.Azért fontosak ezek a küzdelmek, még ha meddők is, mert egyre több ember láthatja, hogy kirakat-törvényeink vannak, és egyre több ember kezd elgondolkodni, hogy milyen esélyei vannak magyarként ebben a régióban” – mutat rá az eredménytelenség „hasznára” Szigeti.

Az egykori 12-es és 13-as számú általános iskolának – jelenleg Nicolae Bălcescu Gimnázium – vezetőségi tanácsi határozata van, melyben megengedték a kétnyelvű táblák kifüggesztését. Az aligazgató két éve jár a magyar tanácsosokhoz, ám folyamatos ellenállásba ütközött. A határozat meghozatala után két iskolaigazgató is azonnal reagált, és kérte a polgármesteri hivataltól a kétnyelvű táblát, de a kérvény ismét elvesztődni látszik a bürokrácia útvesztőiben.


Share Button
Ennyien olvasták: 96

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.