Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Derült
Szerda
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Hangulatok és történetek tárlata

Központ július 21, 2011 Egyéb

Hangulatok és történetek tárlata

kult

A megannyi festménykiállítást követően ezúttal egy igen színes fotótárlatnak ad otthont a marosvásárhelyi G. Café. Márton Szilárd, décsei születésű fiatal művész második egyéni kiállítását Selyem Zsuzsa méltatta, aki egy teljesen szabadon elgondolt szöveget olvasott fel a szép számban egybegyűlt kíváncsiskodó közönségnek. Mi pedig a fotográfiák szerzőjével a tárlat jelentőségéről, a kiállított képek milyenségéről és üzeneteiről beszélgettünk.

 – Mit jelent számodra ez a kiállítás?

 – Ez a kiállítás sokat jelent számomra, mégis, összefoglalva, dióhéjban úgy tudnám megfogalmazni: fellélegzés. Mint amikor az ember sokáig van a víz alatt, a tüdejét csípi már a levegőtlenség, hirtelen feltör a felszínre, és szinte kiharap egy nagy darabot a levegőből. Az elmúlt négy-öt év hordalékából lettek kiválasztva a kiállított fotók. Régebb nem értettem, miért kell eltelnie annyi időnek, hogy összegyűljön egy kiállításra való alkotás. Az utóbbi időben már kezdtem sejteni az egésznek a lényegét: idő kell, hogy megérjen az emberben a fénykép, hogy dolgozni lehessen vele. Ugyanakkor ahhoz is idő kell, hogy az ember megérjen a fényképhez, csakis akkor tudok kezdeni valamit a képpel, ha magammal is tudok kezdeni valamit, a kép viszonylatában.

kult_n

– Az elmúlt évben ez már a második egyéni kiállításod. Miben különbözik a vásárhelyi a kolozsváritól?

 – Az első kiállításom, tavaly ősszel, másról szólt. Ott az elkényelmesedett néző „felrázása” volt a cél: kimozdítani a rutinból egy kis nyakcsavargatással. Ez a kiállítás nem erről szól, úgy gondolom, hogy a G. Caféba elég sok „éber” ember jár. Nem is tudom, szól-e konkrétan valamiről a kiállítás. Hangulatok vannak rögzítve vásznon, öntapadós fólián. Olyan hangulatok, amelyek történetek is valahol. Ezért nincsen egyiknek sem címe, még a kiállításnak sem: hogy ne korlátozzák az általuk kiváltott gondolatokat.

 – Mi alapján, milyen szempontok szerint válogattad ki a fotókat?

 

Ezeket a fotókat Birtalan Kölök Zsolttal választottuk ki a többiből. Az első néhány fotó után már sejleni kezdett, hogy milyen típusú anyagot szeretnénk a kiállításhoz. A mennyiséggel nem volt baj, néhány kiválasztott és felnagyított/vászonra nyomtatott fotót ki sem tudtunk rakni.

 – Melyik a kedvenc alkotásod a kiállítottak közül?

 – Nincs olyan, hangulatában és jelentőségében nagyjából mindegyik egyforma jelentőséggel bír számomra. Azonban, ha mégis választanom kellene a kiállított képek közül, akkor azt a képet választanám, ahol egy női száj mosolyog, enigmatikusan. Számomra mindig is Pandora szelencéjét szimbolizálta az a fotó, meg a szelence (vagy akár az ember) milyenségéből fakadó problémának a kérdésfelvetését: felnyissam-e, avagy mégsem?

Share Button
Ennyien olvasták: 107

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.