Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Ma
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Hangulatok és történetek tárlata

Központ július 21, 2011 Egyéb

Hangulatok és történetek tárlata

kult

A megannyi festménykiállítást követően ezúttal egy igen színes fotótárlatnak ad otthont a marosvásárhelyi G. Café. Márton Szilárd, décsei születésű fiatal művész második egyéni kiállítását Selyem Zsuzsa méltatta, aki egy teljesen szabadon elgondolt szöveget olvasott fel a szép számban egybegyűlt kíváncsiskodó közönségnek. Mi pedig a fotográfiák szerzőjével a tárlat jelentőségéről, a kiállított képek milyenségéről és üzeneteiről beszélgettünk.

 – Mit jelent számodra ez a kiállítás?

 – Ez a kiállítás sokat jelent számomra, mégis, összefoglalva, dióhéjban úgy tudnám megfogalmazni: fellélegzés. Mint amikor az ember sokáig van a víz alatt, a tüdejét csípi már a levegőtlenség, hirtelen feltör a felszínre, és szinte kiharap egy nagy darabot a levegőből. Az elmúlt négy-öt év hordalékából lettek kiválasztva a kiállított fotók. Régebb nem értettem, miért kell eltelnie annyi időnek, hogy összegyűljön egy kiállításra való alkotás. Az utóbbi időben már kezdtem sejteni az egésznek a lényegét: idő kell, hogy megérjen az emberben a fénykép, hogy dolgozni lehessen vele. Ugyanakkor ahhoz is idő kell, hogy az ember megérjen a fényképhez, csakis akkor tudok kezdeni valamit a képpel, ha magammal is tudok kezdeni valamit, a kép viszonylatában.

kult_n

– Az elmúlt évben ez már a második egyéni kiállításod. Miben különbözik a vásárhelyi a kolozsváritól?

 – Az első kiállításom, tavaly ősszel, másról szólt. Ott az elkényelmesedett néző „felrázása” volt a cél: kimozdítani a rutinból egy kis nyakcsavargatással. Ez a kiállítás nem erről szól, úgy gondolom, hogy a G. Caféba elég sok „éber” ember jár. Nem is tudom, szól-e konkrétan valamiről a kiállítás. Hangulatok vannak rögzítve vásznon, öntapadós fólián. Olyan hangulatok, amelyek történetek is valahol. Ezért nincsen egyiknek sem címe, még a kiállításnak sem: hogy ne korlátozzák az általuk kiváltott gondolatokat.

 – Mi alapján, milyen szempontok szerint válogattad ki a fotókat?

 

Ezeket a fotókat Birtalan Kölök Zsolttal választottuk ki a többiből. Az első néhány fotó után már sejleni kezdett, hogy milyen típusú anyagot szeretnénk a kiállításhoz. A mennyiséggel nem volt baj, néhány kiválasztott és felnagyított/vászonra nyomtatott fotót ki sem tudtunk rakni.

 – Melyik a kedvenc alkotásod a kiállítottak közül?

 – Nincs olyan, hangulatában és jelentőségében nagyjából mindegyik egyforma jelentőséggel bír számomra. Azonban, ha mégis választanom kellene a kiállított képek közül, akkor azt a képet választanám, ahol egy női száj mosolyog, enigmatikusan. Számomra mindig is Pandora szelencéjét szimbolizálta az a fotó, meg a szelence (vagy akár az ember) milyenségéből fakadó problémának a kérdésfelvetését: felnyissam-e, avagy mégsem?

Share Button
Ennyien olvasták: 115

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.