Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Házszentelés után

Központ január 22, 2011 Egyéb

Házszentelés után

 Lassan véget ér a karácsonyi időszak, lejár a nagyüzemi házszentelés Erdély-szerte, lelkünk-házaink felfrissülve, Isten áldásától eltelve indulunk neki az új év kihívásainak. A kimerítő háromhetes munka, minden papot testileg-lelkileg igénybe vett és megpróbált. Néha esténként magam is úgy éreztem, hogy esem össze a fáradtságtól, de aztán egy meleg zuhany és a pihentető alvás után másnap új erővel indulhattam a családlátogatásnak is beillő áldásosztásra. Évről évre azt tapasztalom, hogy az emberek – függetlenül felekezeti hovatartozásuktól – egyre inkább igénylik, várják, hogy otthonuk az isteni áldástól megújuljon. Hogy hallják kimondva az áldás szavait: „Áldd meg Urunk e hajlékot, és annak minden lakóját! Távolítsd el közülük a betegséget és a bajt, védd meg őket a gonosztól egészségben és békességben, hogy ők, maguk is áldássá legyenek!”

Az ember érzi Isten hiányát. Érzi, ha rossz fát tett a tűzre, s azt is, hogy szükség van arra, hogy újra és újra segítségül hívja Istent, hogy élete jó irányt vegyen. Amióta Jézus belépett a Jordán vizébe és megkeresztelkedett, a természet erői, a szenttel érintkező tárgyak is közvetíthetik az isteni áldást. Ezért szentelt vizet az egyház már a korai időktől kezdve. Ezért vitték haza eleinte maguk a hívek a szenteltvizet, hintették házaikra, állataikra, öntötték kútjaikba, hogy minden, amivel e szenteltvíz érintkezik, megszentelődjék. A házszentelés alapja az a keresztény, hívő meggyőződés, hogy az Úr velünk lesz, ha segítségül hívjuk. Az áldás szó tulajdonképpen azt jelenti: jót mondani, ’bene dicere’. Az áldás jókívánság, jót előidéző gesztus. Minden jó forrása a legfőbb jó, Isten. Áldott állapotban lenni, Istennel lenni. Az egyház liturgiájában sokszor kéri Isten áldását tárgyakra, hogy azok a lélek üdvösségének eszközeivé váljanak. De tágabb értelemben áldást jelent minden jókívánság, amelyet egymásnak mondunk, akár ilyenkor, új év elején. Milyen szomorú, hogy nehezünkre esik már úgy köszönni: Isten áldjon meg! Amikor az étkezés előtt a családfő áldó imát mond, amikor keresztet rajzol a kenyérre, mielőtt megszegi, vagy gyermeke homlokára, amikor az iskolába indul – Isten áldó művét folytatja és teszi egyértelművé gesztusaiban. Az áldás hat, az átok nem. Az áldás Istent kéri, az átok a gonoszt. Nem mindegy, kinek az oldalán állunk.
Házszentelési áldásainkban, szenteltvízzel hintjük meg otthonainkat, hogy ezzel védettséget biztosítsunk azoknak, akik az áldás erejét megtapasztalva képesek lesznek a gonosznak ellenállni. Védettséget kapnak. Hála Istennek egyre többen érzik közülünk, hogy – ahogyan egy jellegzetes helyi terméket, egy kihalófélben lévő fajt, egészségünket – életünket is „le kell védenünk”. Isten oltalmába ajánlva védettség alá kell helyeznünk. Nem babona és nem varázslás, amikor gonoszűző jelentést is adunk neki, amikor a garázst, a műhelyt, az üzletet, a tejcsarnokot, a könyvtárat, a községházát, az iskolát, a szerkesztőséget, a stúdiót vagy ’urambocsá’ az istállót is megszenteltetjük. Mert ez a szentelés nem a szentségre-szakramentumra vonatkozik, nem a profán használat alóli kivonást szolgálja, hanem ellenkezőleg: Isten áldását viszi az élet profán területére is, hogy a siker, a jó, az igaz és a szép istenhitből és szeretetből fakadjon. Az egészséget, családunk, nemzetünk boldogulását nem saját ügyességünktől, pénztől, hatalomtól, politikai konstellációktól várjuk, hanem Istentől. A karácsonyi házszentelés azért is más, mint a húsvéti, mert ilyenkor a pap, mint Krisztus megbízottja maga látogat el a családokhoz, mintegy házhoz viszi az áldást, hogy mint a napkeleti bölcsek, tanúságot tegyen a Megváltó születéséről, és azok is higgyenek, akik még nem találkoztak mostanig a Betlehemi Istenfiával. Sok helyen a Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűi helyett a latinosan írják az ajtófélfára: 21+C+M+B+11, Cristus Mansionem Benedicat = Krisztus áldja meg e hajlékot. Falusi házakban nem ritka az a falvédő, melyre nagyanyáink még felhímezték ezt a gyönyörű sokatmondó hitvallást:

„Hol hit, ott szeretet.// Hol szeretet, ott béke.// Hol béke ott áldás,// Hol áldás, ott Isten,// Hol Isten, ott szükség nincsen!”


 

Share Button
Ennyien olvasták: 131

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.