Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar valószínű
Ma
Zivatar valószínű
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű

Házszentelés után

Központ január 22, 2011 Egyéb

Házszentelés után

 Lassan véget ér a karácsonyi időszak, lejár a nagyüzemi házszentelés Erdély-szerte, lelkünk-házaink felfrissülve, Isten áldásától eltelve indulunk neki az új év kihívásainak. A kimerítő háromhetes munka, minden papot testileg-lelkileg igénybe vett és megpróbált. Néha esténként magam is úgy éreztem, hogy esem össze a fáradtságtól, de aztán egy meleg zuhany és a pihentető alvás után másnap új erővel indulhattam a családlátogatásnak is beillő áldásosztásra. Évről évre azt tapasztalom, hogy az emberek – függetlenül felekezeti hovatartozásuktól – egyre inkább igénylik, várják, hogy otthonuk az isteni áldástól megújuljon. Hogy hallják kimondva az áldás szavait: „Áldd meg Urunk e hajlékot, és annak minden lakóját! Távolítsd el közülük a betegséget és a bajt, védd meg őket a gonosztól egészségben és békességben, hogy ők, maguk is áldássá legyenek!”

Az ember érzi Isten hiányát. Érzi, ha rossz fát tett a tűzre, s azt is, hogy szükség van arra, hogy újra és újra segítségül hívja Istent, hogy élete jó irányt vegyen. Amióta Jézus belépett a Jordán vizébe és megkeresztelkedett, a természet erői, a szenttel érintkező tárgyak is közvetíthetik az isteni áldást. Ezért szentelt vizet az egyház már a korai időktől kezdve. Ezért vitték haza eleinte maguk a hívek a szenteltvizet, hintették házaikra, állataikra, öntötték kútjaikba, hogy minden, amivel e szenteltvíz érintkezik, megszentelődjék. A házszentelés alapja az a keresztény, hívő meggyőződés, hogy az Úr velünk lesz, ha segítségül hívjuk. Az áldás szó tulajdonképpen azt jelenti: jót mondani, ’bene dicere’. Az áldás jókívánság, jót előidéző gesztus. Minden jó forrása a legfőbb jó, Isten. Áldott állapotban lenni, Istennel lenni. Az egyház liturgiájában sokszor kéri Isten áldását tárgyakra, hogy azok a lélek üdvösségének eszközeivé váljanak. De tágabb értelemben áldást jelent minden jókívánság, amelyet egymásnak mondunk, akár ilyenkor, új év elején. Milyen szomorú, hogy nehezünkre esik már úgy köszönni: Isten áldjon meg! Amikor az étkezés előtt a családfő áldó imát mond, amikor keresztet rajzol a kenyérre, mielőtt megszegi, vagy gyermeke homlokára, amikor az iskolába indul – Isten áldó művét folytatja és teszi egyértelművé gesztusaiban. Az áldás hat, az átok nem. Az áldás Istent kéri, az átok a gonoszt. Nem mindegy, kinek az oldalán állunk.
Házszentelési áldásainkban, szenteltvízzel hintjük meg otthonainkat, hogy ezzel védettséget biztosítsunk azoknak, akik az áldás erejét megtapasztalva képesek lesznek a gonosznak ellenállni. Védettséget kapnak. Hála Istennek egyre többen érzik közülünk, hogy – ahogyan egy jellegzetes helyi terméket, egy kihalófélben lévő fajt, egészségünket – életünket is „le kell védenünk”. Isten oltalmába ajánlva védettség alá kell helyeznünk. Nem babona és nem varázslás, amikor gonoszűző jelentést is adunk neki, amikor a garázst, a műhelyt, az üzletet, a tejcsarnokot, a könyvtárat, a községházát, az iskolát, a szerkesztőséget, a stúdiót vagy ’urambocsá’ az istállót is megszenteltetjük. Mert ez a szentelés nem a szentségre-szakramentumra vonatkozik, nem a profán használat alóli kivonást szolgálja, hanem ellenkezőleg: Isten áldását viszi az élet profán területére is, hogy a siker, a jó, az igaz és a szép istenhitből és szeretetből fakadjon. Az egészséget, családunk, nemzetünk boldogulását nem saját ügyességünktől, pénztől, hatalomtól, politikai konstellációktól várjuk, hanem Istentől. A karácsonyi házszentelés azért is más, mint a húsvéti, mert ilyenkor a pap, mint Krisztus megbízottja maga látogat el a családokhoz, mintegy házhoz viszi az áldást, hogy mint a napkeleti bölcsek, tanúságot tegyen a Megváltó születéséről, és azok is higgyenek, akik még nem találkoztak mostanig a Betlehemi Istenfiával. Sok helyen a Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűi helyett a latinosan írják az ajtófélfára: 21+C+M+B+11, Cristus Mansionem Benedicat = Krisztus áldja meg e hajlékot. Falusi házakban nem ritka az a falvédő, melyre nagyanyáink még felhímezték ezt a gyönyörű sokatmondó hitvallást:

„Hol hit, ott szeretet.// Hol szeretet, ott béke.// Hol béke ott áldás,// Hol áldás, ott Isten,// Hol Isten, ott szükség nincsen!”


 

Share Button
Ennyien olvasták: 172

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.