Hipopituitarizmus, Elena Udrea és a hollywoodi fenegyerek
Aki nem genetikus vagy endokrinológus, és érti a címkezdő kifejezést, annak van egy söre (addig könnyű, hogy a hipo- előtag valaminek az elégtelen voltát jelöli, utána kezdődnek a bajok). Kár agyalni rajta, nem lehet kilogikázni, inkább elárulom: a hipopituitarizmus egy nagyon ritka fejlődési rendellenesség, és gyakorlatilag abban áll, hogy a fizikai fejlődés megreked 7–8 éves szinten, ellenben az agyé nem.
Magyarán: az ebben a betegségben szenvedők nem, vagy csak alig öregednek, legalábbis külsőleg; 35–40 éves korukban (általában ennél többet nem élnek) is úgy néznek ki, mint egy kisiskolás. Figyelem! Nem tévesztendő össze a progériával, ami a fentinek pont az ellenkezője: csecsemőkortól kezdődő, rendkívül gyors öregedés.
Ez mind fölöttébb informatív és érdekfeszítő, gondolhatják sokan, na és akkor mi van? Nos, ha úgy tetszik, a jelenlegi román kormány egyfajta fordított hipopituitarizmusban szenved: látszólag normális, felnőtt egyedekből áll, akiknél viszont valami nagyon nem stimmel az emeleten, szép latin eredetű szóval: retardáltak. Mintha megtorpantak volna dedós szinten, amivel csupáncsak annyi a gond, hogy nem egymással vagy a micsodájukkal játszanak a homokozóban, hanem milliók sorsával, boldogulásával, megélhetésével, adott esetben életével. Játszanak, játszadoznak…, elvannak. Groteszk activitynek, vagy inkább infantilis pszichodrámának tűnik az egész, amelyben ott a pszicho (Hitchcock-i értelemben), itt a dráma. Az embernek felforr az agyvize, például Elena Udrea láttán, aki egy, a vadvirágos réten sárgapöttyös pillangót kergető mezítlábas csitri ártatlanságával és gondtalanságával tapsolja el a kemény eurótízmilliókat baromságokra, abszolút nem tartva attól, hogy egyszer még a műkörmére fognak nézni. No nem mintha olyan bátor lenne őkeble, csak tudja jól: egy ilyen csontvelőig korrupt országban, ahol az alvilág nemhogy össze van fonódva a politikummal, hanem ők diktálnak, ahol a közepesnél nagyobb halaknak a kopoltyúlemeze se görbül soha, ahol az elnök testvére kereszteli köztörvényes bűnözők purdéit, ahol pénzzel, ismeretséggel és befolyással az égvilágon bármilyen és bármekkora gazemberséget el lehet tussolni, nos, ott aligha eshet bántódása őnaccságának. Ennyi esze még neki is van. Önbizalma viszont annál több, mert folyamatosan adagolják alá a lovat: valamelyik elmebajnok kolleganője azt találta mondani róla, hogy ő, mármint Udrea a román politika Kill Bill-je, amivel egy Tarantino-film bérgyilkosnőjére alludált a lelkem, ez rendben is lenne, csak sajnos a Kill Bill a film címe, az Uma Thurman alakította főhősnő neve Beatrix, de kicsire nem adunk. Ennél jobbat már csak egy szintén pédélés paprikajancsi debitált, aki azzal kezdte az ajnározást, hogy ő még a saját anyját se szokta dicsérni ok nélkül; megnyugtatjuk, hogy az övét dicsérni mi sem…
Hogy is van ama régi szólásmondás? Tanulj, taran, tino lesz belőled!
