Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Hírtelenség

Központ augusztus 18, 2011 Egyéb

Hírtelenség

Nem lehet többé napközben tragikus képsorokat mutatni a televizorban – döntött június végén az Audiovizuális Tanács (CNA). Ennek értelmében reggel hat és este tíz óra között csakis fikciós jellegű erőszakos képsorokat szabad sugározni. Mostantól tilos az öngyilkosság, a gyilkosság, az erőszakos cselekedetek helyszínén felvett képek bemutatása, valamint az áldozatok családjainak szenvedéséről készült jelenetek sugárzása. Ezzel valószínűleg megszűnnek vagy átalakulnak az olyan műsorok, mint a Pro TV délután ötkor sugárzott, erőszakra, ölésre,  egyoldalú ölelésre, domesztikus abúzusra és háztáji horrorra specializálódott híradója.

Tisztelt csénéá! Mé’ kell velünk ezt csinálni? Há’ már ennyi öröme se legyen a parasztnak, hogy délután leheveredik a tévé elé, és bámulja, hogy ki, kit, mivel, hogyan, hányszor satöbbi? Mert egyeseket bizonyára szórakoztat a Duna tévés Kívánságkosár, a sok nyálas szappanopera vagy a szexuálisan és motorosan hipoaktív pandamacikról vagy koalákról szóló természetfilm, de többségünk azért ennél ingergazdagabb információkra éhezik. Amit ezek a híradók szerválnak is, en gros és en detail (utóbbit most úgy értjük, hogy részletekbe menően, bár eredetileg nem azt jelenti): hetvenéves oltyán cörántól kezdve, aki a kecskével csalja a nejét (a kecskét meg egy birkával, aki őt a szomszéddal stb…), újszülöttjét a kertvégi pottyantós budiban landoltató csitrin keresztül egészen az apját eleinte szóval, majd a nyomatékosság kedvéért fejszével vagy vasvillával sértegető, huszonvalahány éve csuromrészeg analfabétáig van aztán minden, mi szem-fülnek ingere. Már ezt is meg akarják vonni tőlünk? Az elmeháborodott középkorú „édesanyát”, aki az udvari diófához láncolva tartja oligofrén, torzszülött lányát (a kutyába vett nyomorult arcát természetesen „kitakarják”, mert kiskorút bizonyos kontextusokban tilos orcástul mutatni)? A négyéves unokahúgával fajtalankodó (értsd: a kicsit megerőszakoló, és némileg/nemileg/lelkileg egy életre megnyomorító) nagybácsit is? Az élettársát heti rendszerességgel hülyére és (véres)hurkásra verő vadbarmot is, akiről maga az áldozat állítja, hogy amúgy jó ember ez a Vasilica, amikor nem iszik (egyetlen apróság kerüli el a figyelmét: sajnos egyfolytában iszik)? Hát nekünk már ennyi se jár?

A náci haláltáborokat túlélő zsidók (Nyiszli Miklós, Kertész Imre stb.) szerint – és ha valakinek, akkor nekik elhihetjük – az ember előbb-utóbb immúnissá, közönyössé válik a borzalmakkal szemben, amennyiben napi rendszerességgel megkapja az adagját. Ezért lehet, illetve van az, hogy a legtöbben fapofával, az empátia, a megütközés vagy a borzongás legkisebb jele nélkül képesek nap mint nap végignézni ezeket a szörnyűségeket a tévében. Ráadásul egyfajta nyugodtságérzetet keltenek bennük a rémesebbnél rémesebb képsorok. Mert az ott történt. Máshol. Másokkal. Mert a „jóérzésű” ember nem kárörvendő, de azért eluralkodik rajta egyfajta „hálistennek, hogy engem ilyesmik nem fenyegetnek”-érzés. Vajon? A legtöbben úgy gondolják: kizárt dolog, hogy börtönbe kerüljenek. Még egyszer kérdem: vajon? Nem kell ahhoz tolókocsisra verni senkit, még csak súlyos közlekedési kihágást sem elkövetni – aminek a csimborasszója: full részegen, lopott autóval felkenni egy gyalogos agyvelejét a Stop-táblára, a zebrán, mobiltelefonálás közben, bekapcsolatlan övvel, százharminccal és jogsi nélkül, mindezt a közlekedési rendőr és még vagy harminc szemtanú asszisztálásával. Nem. Tökéletesen elég, ha kidobunk a tömbház melletti kukába egy flakon mérget, gyomirtót, fagyállót vagy hasonlót, amit egy nyomoronc hajléktalan vagy guberáns piának vél, és megissza… Ugyanis ez jogi szempontból tökéletesen kimeríti a gondatlanságból elkövetett emberölés fogalmát, amit – ügyvédtől és bírótól függően – tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel díjaznak. És te nem bántottál senkit, csak kivitted a szemetet…

Összegezve: drága audilóvizionárius bagázs, ne fosszatok meg bennünket eme kisded örömtől; olyan jó nézni, amikor, de főleg ameddig mások szívnak.



Share Button
Ennyien olvasták: 94

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.