Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Derült
Ma
Derült
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Húsvét – az etnológus szemével

Központ április 21, 2011 Egyéb

Húsvét – az etnológus szemével

 husvet_etnoAsztalos Enikő néprajzkutatói szemmel közelít húsvét ünnepéhez és a hozzá kapcsolódó szimbólumkörhöz.

 A keresztyénség húsvétkor Jézus életútjának egyik legfontosabb mozzanatát ünnepli: halálát és feltámadását. Az ünnepről a 325-ös niceai zsinat döntött. Húsvét mozgó, luniszoláris ünnep: mindig a tavaszi napforduló utáni első holdtöltét követő első vasárnapra esik. Szimbolisztikájában pogány kori és keresztény szokások egyesülnek: megtalálható benne az összes tavaszváró, tavaszcsalogató pogány ünnepi szokás, de benne van a feltámadás üzenete is, ami nélkül a kereszténység elképzelhetetlen lenne. A pogány hagyományokból a keresztény húsvétba mentődött át a zöld ág szimbolisztikája, a víz, a tojás, az ajándékozás jelképei, a tűz- és az étel szentelésének szokásai. Újkori, keresztény szokás a mise- vagy istentisztelet-tartás.

 A víz  

A szimbólumok közül a legfontosabb és legősibb a víz, amely mindenhol a külső-belső tisztálkodás eszköze, szépséget és termékenységet varázsol. Valamikor húsvét másodnapja a vízbevető vagy vízbehányó hétfő nevet viselte, lévén, hogy a lányokat a patakhoz hurcolták vagy vederből öntözték. Nagypénteken az állatokat megfürösztötték, a víznek egészségvédő és rontás elleni erőt tulajdonítva.

 Tojás

Ázsiában és Európában egyaránt a termékenység körülbelül háromezer éves jelképe; avar sírokban is találtak festett tojást. Az élettelenből az élőbe való átmenet jelképeként tartják számon, célja a termékenységvarázslás. A piros tojás (melynek színe különösen alkalmas a rontás elhárítására, egészségvédelemre) legendája nagyon régi időkig vezethető vissza. Egyik legenda szerint a kisgyerek Jézusnak Mária festetgetett piros tojásokat, egy másik történet szerint Jézus keresztfája alatt tojások voltak és ezeket Jézus vére festette pirosra.

A tojás festése mindig is női munka volt, amelynek megvannak a maga ősi hagyományai és szabályai. Festésük mágikus cselekedetnek számít, a festést megelőzően imádkozni, énekelni szokás, de a tojások írása alatt némán kell dolgozni. Azon a héten semmilyen forgó mozgást nem illik végezni, például vajat köpülni, tekerni, kavarni tilos. A tojást balról-jobbra kell forgatni, az írókát mozdulatlanul kell tartani, tudniillik a munka a templomi körmenet jegyeit utánozza. A moldvai asszonyok legősibb, tojáson megjelenő motívumai: a csillag, a rózsa, a fenyőág, a cserelapi, a kakastaréjos minta, a vesztett utas-minta. Utóbbi csak kacskaringókból áll és az útját vesztett vándor jelképe. A leg­ősibb technikával készült magyar festett tojások viasszal megrajzolt tojások voltak: a meleg tojásra rajzolták a mintát és azután helyezték a növényi eredetű festékbe.

 Zöld ág  

Jelentése a bibliai pálma­ágig vezethető vissza. Akato­likus templomokban bar­ka­­szenteléssé alakult, amelyrítusnak féregűző, be­teg­ségelhárító, bajelhárító szerepet tulajdonítanak. A zöld a remény színe, a tavaszvárást, a télbúcsúztatást jelképezi. Az állatokat is először zöld ággal szokás kihajtani, de zöld ággal díszítik a lányos házak kapuját is. Ide sorolható a határjárás, melyet napjainkban egy egyházi elöljáró vezet, akit általában férfiak kísérnek. A határjárás célja a termékenységvarázslás: imádkoznak jégeső, szárazság ellen. Ennél a szokásnál a pogány és akeresztyén szokások összekapcsolódtak abban is, hogy Isten segítségét kérik a gazdag termésért és a természeti csapásoktól való megmenekülésért. De bizonyos tájegységeken szokás locsolás helyett masnis ággal megvesszőzni a lányokat.

 Ételszentelés

Ide tartozik a halottetetés ősi szokása, amikor az ünnepen az elhunytaknak is terítenek. Ezen kívül egyes magyarországi vidékeken a komatál küldésének szokásával találkozunk. A komatál küldése azt jelképezi, hogy a kislányok barátnőkké fogadják egymást, és attól fogva úgy viselkednek, mintha testvérek lennének. Edényben, kosárban kalácsot, piros tojást, bort helyeznek el, úgy látogatnak el egymáshoz. A templomban a római katolikusok szintén piros tojást, bort és kalácsot szoktak megszenteltetni. A bárányhús fogyasztása nem ősi húsvéti szokás, csak a 20. század második felétől terjedt el, azelőtt majorságot vágtak. Mint jelkép, ősi, hiszen a bárány nagyon gyakran áldozati állatként szerepelt. A házi sonka volt a legfontosabb főzött húsvéti eledel, de a nagyünnepi ételek elmaradhatatlan fogását, a töltött káposztát is ott találjuk a húsvéti menüben. Süteménynek diós-mákos patkót vagy rudat volt szokás készíteni.

 

A nyúl

Egyes kutatók szerint tévedésből került a népszokások sorába, mert a német nyúl szó hasonlatos a szintén német gyöngytyúk nevéhez. Mások szerint ez a szimbólum azért terjedt el, mert a nyúl a szaporaság, mások szerint azért, mert vedlik, ami az újjászületés jelképe. Az bizonyított, hogy a 19. század végén Németországból elterjedő képeslapok tették általánossá azt az elképzelést, hogy a nyúl hozza a tojást.

 

Tűz

Római kori hagyományokra tekint vissza, akkorra, amikor március 1-jén kezdődött az új esztendő. Nagyszombaton tűzszentelés történik, amelynek eredményeként a szentelt tűz egy évig ég.


Share Button
Ennyien olvasták: 195

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.