Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Péntek
Eső
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Igaz-e a hamis?

Központ január 14, 2011 Egyéb

Igaz-e a hamis?

Egy frissen készített európai felmérésből – amihez a hazai felmérés is meglehetősen hasonlít –, kiderült, kikben bízik a legkevésbé az átlagember. A hazudós társadalmi csoportok élén természetesen a politikusok állnak, őket követik az autóértékesítők, a futballisták, a szakszervezeti vezetők, az újságírók, a pénzügyi tanácsadók, a turisztikai ügynökök, az ügyvédek, a papok és a taxisok. Talán „szakmai” ártalom, de nekem feltűnt, hogy ebből a tízes listából hiányoznak a reklámkiagyalók, a divatmogulok, a biztosítótársaságok, és a sort folytathatná mindenki.

Nyilván elgondolkodtató, miért nem bízunk ezekben a csoportokban, miért támasztunk velük szemben sokszor alaptalan elvárásokat, miért szeretnénk, ha állnák szavukat és betartanák ígéreteiket. Milyen érdekes, hogy minden csalódás, becsapottság-érzés, átverés, manipuláció, bizalmatlanság ellenére szívünk mélyén szeretnénk, ha gondolataink-szavaink-tetteink megegyeznének. Ne tartson nekünk senki erkölcsi prédikációt, de szükségünk van arra, vágyódunk rá, hogy az igazsághoz mérjük életünket. Szeretnénk becsületesek, megbízhatóak, igazságosak lenni. Vagy mégsem?    A hazugság atyja, a sátán már Ádámban elültette a kétely, a tagadás szellemét, amikor arra kísértette, ne bízzon a Teremtőben, vegye kezébe sorsát, döntse el majd ő, mi a jó és mi a rossz. A hazudozás egyidős az emberiséggel. Szabadságunk velejárója, hogy letagadhatjuk azt is, ami napnál világosabb. Szinte szükségszerű lett, hogy együtt éljünk a hazugság valamilyen formájával. Ha úgy tetszik, hazugságban élünk. Kényelmesen berendezkedtünk erre a képmutató kettős életre, ahol mást gondolunk, és mást mondunk, netán máshogyan cselekszünk. A világirodalom remekművei, a történelmi emlékezet valósággal hemzsegnek a cselszövések, megtévesztések, árulások és szélhámosságok nagy drámáitól. Politikusaink is nyíltan hangoztatják, hogy a politizálás nem más, mint a hazugság művészete. Emberi kapcsolatainkban naponta tetten érjük a féligazságok, a csúsztatások, a tagadások és szándékos felejtések megannyi árnyalatát. Az „azonnal jövök, majd hívlak”-, „bocs, most nem érek rá, majd beszélünk”-, „sokat gondoltam rád”-, „hogy vagy?–köszönöm jól”-, „dehogy haragszom”-féle elszólásaink általában az őszinteség hiányát, a mesterkéltséget, az igazság eltakarását célozzák. Gyakorlatilag már meg sem fogalmazzuk magunknak a vádat, mert nem is akarunk szembesülni lelkiismeretünk hangjával – feltéve, ha az még hallható. Hazugság-trükkjeink állandóan bővülnek, a gonosz rafinériája szinte kifogyhatatlan: lehet valaki szemfényvesztő, álszent, gyenge vagy gyáva, lehet bértollnok vagy jól fizetett reklámszaki, lehet hazudni színleléssel vagy hatalommal, lehet hazudni félelemből vagy számításból, iróniával vagy éppen az igazság elhallgatásával. Egy bennük a közös, nem vagyunk bátrak, gerincesek, egyenesek következetesen kiállni az igazság mellett. Az igazság szerint élni és gondolkodni. Jóllehet az üzleti vagy a sportélet is megköveteli a korrektséget, a fair playt, azt hogy tiszta kártyákkal és minden kártyánkat kiterítve játszunk.
Mi akkor a teendő? Mi a gyógyír a társadalmunkban is általános gyanakvásra és bizalomvesztésre? Mert érezzük, nem lehet sokáig hazugságban élni, végül kibújik a szeg a zsákból. Akinek vaj van a fején, előbb-utóbb napfényre kerül, és kiderül a turpisság. Mielőtt másoktól elvárnánk, jó lenne, ha magunkat is rádöbbentjük arra, amit Jézus mond: „az igazság szabaddá tesz titeket”. Valójában hozzátartozik önbecsülésünkhöz, hogy igazat mondjunk. Hogy az Igazsághoz, Isten igazához szabjuk életünket. Hozzá képest igaz, valódi vagy hamis valami. A látszatigazságok, az álokoskodások csak többletterhet rónak pszichénkre és lelkünkre, de előbb-utóbb megtelik az a bizonyos edény, és kiloccsan. És nem vigasztal, hogy más is ezt teszi. Amikor az igazságra szomjazunk, akkor a minket szerető, hozzánk Irgalmas Istent óhajtjuk. Ő tesz igazzá minket. Ezért mielőtt másokat elítélnénk, vagy megvonnánk bizalmunkat tőlük, tegyük Isten elé igazunkat, és hasonlítsuk az Ő igazához. Így leszünk őszintébbek saját magunkhoz is. A tisztességre, a becsületre nemcsak jó hírnevünk miatt van szükségünk, hanem hogy a magunk, szeretteink és Isten szemébe is nyugodtan nézhessünk. Arcpirulás nélkül.

Share Button
Ennyien olvasták: 177

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.