Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

Ilyés Róbert Marosvásárhelyre költözött családostól

Központ július 28, 2011 Egyéb

Ilyés Róbert Marosvásárhelyre költözött családostól

   Ilyes_RobertA FCM rövid fennállásának eddigi legtapasztaltabb játékosa, a 37 éves csíkszeredai Ilyés Róbert, a Rapid együttesével 2003-ban bajnoki címet és szuperkupát, 2002-ben pedig Románia-kupát is nyert játékirányító, nemrég feleségével és két lányával Marosvásárhelyre költözött. Családja jövőjét és labdarúgói pályafutását, majd az utána következő időszakot is városunkban képzeli el.
 
– Köszönöm, hogy vállalkoztál a beszélgetésre, amelyre percnyi pontossággal érkeztél…


– Ez olyan dolog, ami a becsületemhez és az ígéretemhez tartozik. A tavaly azért sem szerződtem a FCM-hez, mivel Ioan Niculae klubtulajdonos felkért, hogy segítsem még egy évet a csapatot, mivel 14 játékos távozott és annak idején Răzvan Lucescu körém építette a csapatot. Megígértem, a szavamat adtam, amit mindig is szeretek betartani. Amúgy hajdanán, amikor még a C-osztályos maroshévízi Mureşulnál fociztam, Gică Ciorceri egykori edzőmön keresztül csak hajszálon múlott, hogy nem kerültem az egykori ASA-hoz. Sőt, visszaemlékszem, hogy gyermekkoromban a
legelső csapatzászlóm még Bölöni László idejében kaptam az ASA-ról, azóta is ereklyeként őrzöm. Amúgy annak idején az ASA-nak, a Brassónak, meg a kolozsvári U-nak szurkoltam.

A helyi szurkolótábor most örvend, hogy végre Ilyés a FCM játékosa lett. Olyan korban vagy, melyben más labdarúgó már rég szegre akasztotta a csukákat. Te, akár a jó bor, még jelenleg is kiváló vagy. Meddig lennél képes futballozni?

– Az igazság, hogy mindig is sportszerű, profi sportolói életmódot éltem, fizikailag és pszichikailag is a legjobban igyekeztem felkészülni. Ügyelek az étkezésre, kellő időt fordítok a pihenésre, a szervezet regenerálódására, mindig kellőképpen edztem, melegítettem, sőt, a sérülések is részben elkerültek engem. Mindig csak egy évre tervezek előre, három évnél többet nem nagyon fociztam egy csapatnál, így nagyobb az akaratom és mindig a maximumot adtam ki magamból. A fizikai teszteken a FCM-nél a második lettem, tehát úgy érzem, amíg felvehetem a versenyt fiatalabb társaimmal, addig hasznos tagja lehetek a csapatnak.

– Ezt úgy értsem, hogy egyelőre nem tervezed abbahagyni a focit?


– Egyelőre egy évre írtam alá a FCM-vel, ahol mindent elkövetek, hogy játékommal segítsem az együttest és élvezzem a vezetőség és a játékostársaim bizalmát. A másik dolog, én mintegy 20 éve a foci miatt távol voltam, szinte mindig egyedül a családomtól. Én is, ők is, de főleg a két lányom (egyik 10, a másik 12 éves) nagyon hiányoltuk már egymást.  Úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy együtt legyünk, ezért Csíkszeredából ők leköltöztek Marosvásárhelyre. A lányaimat beírattuk iskolába, nagyon örvendek, hogy együtt lehetünk. Arra is gondoltam, ha abbahagyom a focit, kamatoztathatom az évek során elsajátított tudásom, és ha lehetőség lesz, a FCM klub keretén belül szeretnék idővel majd tevékenykedni. Persze, ez nem csak tőlem függ, de addig is, játékosként kell segítsek a csapatnak.

– Minden idők egyik legjobb és leghíresebb Hargita megyei labdarúgójaként tartanak számon. Mikor is kezdtél el sportolni?

– Mint szinte minden hargitai gyerek, én is a jégkoronggal kezdtem. Nyolc és tíz éves korom között hokiztam, de mivel nem volt meg a kellő magasságom, meg a mozgásom a jégkoronghoz, abba kellett hagyjam. 10 évesen a csíkszeredai Sportiskolánál kezdtem el focizni. Az A-osztályban 1997. augusztus 2-án mutatkoztam be a fălticeni-i Foresta színeiben, majd 1999–2002 között a ploieşti-i ASTRA, 2002–2006 között a bukaresti Rapid, 2006–2007 között az azzeri Khazar Lankaran, végül 2007–2011 között a Brassó együttesének voltam leigazolt játékosa.

– A Rapid színeiben, európai kupákban, Champions Leaque-ben is szerepeltél. Ez volt eddigi sportpályafutásod legszebb és legsikeresebb időszaka?

– Igen. Soha nem fogom elfelejteni, amikor saját közönségünk előtt akasztották nyakamba a bajnoki címért járó érmet, és a magasba emelhettem a román kupát. A Rapiddal kapcsolatos legkellemetlenebb emlékem, hogy 2008 májusában, Bukarestben 0–0-ás döntetlen után, Brüsszelben az Anderlecht ellen 2–0-ás vezetés után elvesztettük a mérkőzést és nem juthattunk be a Champions Leaque csoportkörébe. De megjegyzem, Brassóban is gyönyörű négy évet tölthettem.

– Balul kezdtetek a Dinamo otthonában. Igazságosabb lett volna a döntetlen?

– Mindenképp, hiszen sok helyzetünk volt. Számított, hogy az együttes fele csak a nyár folyamán csatlakozott a csapathoz, és a Dinamo már a tavaly óta hasonló felállításban játszik. Gondolom, hogy a tavalyi, kettős mérkőzéshez képest, melyen tíz gólt kapott a csapat, jobban játszottunk, erősebbek vagyunk. Amúgy a vezetőség a mérkőzés után csak biztatott minket. Remélem, ezzel az együttessel majd sok borsot törhetünk a csapatok orra alá a bajnokság során és elérjük a vezetőség által kitűzött célt.

– Summa summárum: elégedett vagy, hogy végül Marosvásárhelyre igazoltál?

Soha egy pillanatig sem bánom meg, hogy ide igazoltam. Ilyen fogadtatásban eddig sehol sem volt részem. Amit kértem, azt a vezetőség teljesítette. Örvendek, hogy ilyen emberekkel van az együttes körülvéve, akik mindent elkövetnek a csapat érdekében. A szurkolótábor is mindig az együttes mellett van. Boldog vagyok, hogy itt játszhatok és nem utolsósorban boldog a családom is.  
 


Share Button
Ennyien olvasták: 205

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.