Központ
2018. december 09. vasárnap, Natália

Ilyés Róbert Marosvásárhelyre költözött családostól

Központ július 28, 2011 Egyéb kategória

Ilyés Róbert Marosvásárhelyre költözött családostól

   Ilyes_RobertA FCM rövid fennállásának eddigi legtapasztaltabb játékosa, a 37 éves csíkszeredai Ilyés Róbert, a Rapid együttesével 2003-ban bajnoki címet és szuperkupát, 2002-ben pedig Románia-kupát is nyert játékirányító, nemrég feleségével és két lányával Marosvásárhelyre költözött. Családja jövőjét és labdarúgói pályafutását, majd az utána következő időszakot is városunkban képzeli el.
 
– Köszönöm, hogy vállalkoztál a beszélgetésre, amelyre percnyi pontossággal érkeztél…


– Ez olyan dolog, ami a becsületemhez és az ígéretemhez tartozik. A tavaly azért sem szerződtem a FCM-hez, mivel Ioan Niculae klubtulajdonos felkért, hogy segítsem még egy évet a csapatot, mivel 14 játékos távozott és annak idején Răzvan Lucescu körém építette a csapatot. Megígértem, a szavamat adtam, amit mindig is szeretek betartani. Amúgy hajdanán, amikor még a C-osztályos maroshévízi Mureşulnál fociztam, Gică Ciorceri egykori edzőmön keresztül csak hajszálon múlott, hogy nem kerültem az egykori ASA-hoz. Sőt, visszaemlékszem, hogy gyermekkoromban a
legelső csapatzászlóm még Bölöni László idejében kaptam az ASA-ról, azóta is ereklyeként őrzöm. Amúgy annak idején az ASA-nak, a Brassónak, meg a kolozsvári U-nak szurkoltam.

A helyi szurkolótábor most örvend, hogy végre Ilyés a FCM játékosa lett. Olyan korban vagy, melyben más labdarúgó már rég szegre akasztotta a csukákat. Te, akár a jó bor, még jelenleg is kiváló vagy. Meddig lennél képes futballozni?

– Az igazság, hogy mindig is sportszerű, profi sportolói életmódot éltem, fizikailag és pszichikailag is a legjobban igyekeztem felkészülni. Ügyelek az étkezésre, kellő időt fordítok a pihenésre, a szervezet regenerálódására, mindig kellőképpen edztem, melegítettem, sőt, a sérülések is részben elkerültek engem. Mindig csak egy évre tervezek előre, három évnél többet nem nagyon fociztam egy csapatnál, így nagyobb az akaratom és mindig a maximumot adtam ki magamból. A fizikai teszteken a FCM-nél a második lettem, tehát úgy érzem, amíg felvehetem a versenyt fiatalabb társaimmal, addig hasznos tagja lehetek a csapatnak.

– Ezt úgy értsem, hogy egyelőre nem tervezed abbahagyni a focit?


– Egyelőre egy évre írtam alá a FCM-vel, ahol mindent elkövetek, hogy játékommal segítsem az együttest és élvezzem a vezetőség és a játékostársaim bizalmát. A másik dolog, én mintegy 20 éve a foci miatt távol voltam, szinte mindig egyedül a családomtól. Én is, ők is, de főleg a két lányom (egyik 10, a másik 12 éves) nagyon hiányoltuk már egymást.  Úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy együtt legyünk, ezért Csíkszeredából ők leköltöztek Marosvásárhelyre. A lányaimat beírattuk iskolába, nagyon örvendek, hogy együtt lehetünk. Arra is gondoltam, ha abbahagyom a focit, kamatoztathatom az évek során elsajátított tudásom, és ha lehetőség lesz, a FCM klub keretén belül szeretnék idővel majd tevékenykedni. Persze, ez nem csak tőlem függ, de addig is, játékosként kell segítsek a csapatnak.

– Minden idők egyik legjobb és leghíresebb Hargita megyei labdarúgójaként tartanak számon. Mikor is kezdtél el sportolni?

– Mint szinte minden hargitai gyerek, én is a jégkoronggal kezdtem. Nyolc és tíz éves korom között hokiztam, de mivel nem volt meg a kellő magasságom, meg a mozgásom a jégkoronghoz, abba kellett hagyjam. 10 évesen a csíkszeredai Sportiskolánál kezdtem el focizni. Az A-osztályban 1997. augusztus 2-án mutatkoztam be a fălticeni-i Foresta színeiben, majd 1999–2002 között a ploieşti-i ASTRA, 2002–2006 között a bukaresti Rapid, 2006–2007 között az azzeri Khazar Lankaran, végül 2007–2011 között a Brassó együttesének voltam leigazolt játékosa.

– A Rapid színeiben, európai kupákban, Champions Leaque-ben is szerepeltél. Ez volt eddigi sportpályafutásod legszebb és legsikeresebb időszaka?

– Igen. Soha nem fogom elfelejteni, amikor saját közönségünk előtt akasztották nyakamba a bajnoki címért járó érmet, és a magasba emelhettem a román kupát. A Rapiddal kapcsolatos legkellemetlenebb emlékem, hogy 2008 májusában, Bukarestben 0–0-ás döntetlen után, Brüsszelben az Anderlecht ellen 2–0-ás vezetés után elvesztettük a mérkőzést és nem juthattunk be a Champions Leaque csoportkörébe. De megjegyzem, Brassóban is gyönyörű négy évet tölthettem.

– Balul kezdtetek a Dinamo otthonában. Igazságosabb lett volna a döntetlen?

– Mindenképp, hiszen sok helyzetünk volt. Számított, hogy az együttes fele csak a nyár folyamán csatlakozott a csapathoz, és a Dinamo már a tavaly óta hasonló felállításban játszik. Gondolom, hogy a tavalyi, kettős mérkőzéshez képest, melyen tíz gólt kapott a csapat, jobban játszottunk, erősebbek vagyunk. Amúgy a vezetőség a mérkőzés után csak biztatott minket. Remélem, ezzel az együttessel majd sok borsot törhetünk a csapatok orra alá a bajnokság során és elérjük a vezetőség által kitűzött célt.

– Summa summárum: elégedett vagy, hogy végül Marosvásárhelyre igazoltál?

Soha egy pillanatig sem bánom meg, hogy ide igazoltam. Ilyen fogadtatásban eddig sehol sem volt részem. Amit kértem, azt a vezetőség teljesítette. Örvendek, hogy ilyen emberekkel van az együttes körülvéve, akik mindent elkövetnek a csapat érdekében. A szurkolótábor is mindig az együttes mellett van. Boldog vagyok, hogy itt játszhatok és nem utolsósorban boldog a családom is.  
 


Share Button
Ennyien olvasták: 283

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.