Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Iszapbirkózás

Központ január 26, 2011 Egyéb

Iszapbirkózás

Nem vagyok híve a küzdősportoknak, mert a testi összecsapás semmiféle gyönyört vagy élvezetet nem okoz számomra. Az ember nem arra van teremtve, hogy ilyen módon szórakoztassa embertársait. Ha mindenáron sportolni akar valaki, akkor ne a másik testi fenyítésével foglalkozzon, ne másban akarjon kárt tenni, hanem keressen magának humánusabb sportot. Például egy labdajátékot vagy egy teljesítménysportot, ahol szintén komplex fizikai és pszichikai adottságokra van szükség. Ha ezekben a sportágakban akarunk kimagasló eredményeket elérni, nem szükséges az ellenfél testének a megsértése vagy tönkretétele. Ennek ellenére, tudomásul kell vennünk, hogy sajnos nem fellegzett be a római gladiátorok korának, hiszen ma is népszerűek ezek a verekedős rendezvények. Valamilyen megfoghatatlan okból kifolyólag minél kegyetlenebb és végzetesebb az összecsapás, annál elvetemültebb a nézősereg. A vér vonzza a tömegeket (egyeseket).

A harcok hátterében a tömegek manipulálása, a nézők befolyásolása és a szervezők anyagi gyarapodása áll. Ezért aztán a legtöbb esetben a sportolókat futtató menedzserek megbeszélik a harc kezdeti feltételeit (vagy akár a végkimenetelét), hogy minél látványosabb legyen az előadás. Ne érjen véget már az első körben, mert akkor csalódott marad a vérszomjas nézősereg. Lehetőleg hosszú ideig tartson a küzdelem, pattanásig fokozzák a feszültséget, és minél több váratlan fordulatot iktassanak be a szereplők. Nem az a cél, hogy eldőljön, ki a jobb, hanem az, hogy jól szórakozzon a tömeg. Időnként szünetet iktatnak be, hogy egy kicsit megnyugodjon a hangulat, és ezáltal hosszabbra nyúljon a produkció. Bár látszólag egymás ellen küzdenek a felek, ők valójában mindketten ugyanazt a célt követik: jól megélni ebből a szerepből. Nem jó a győztesnek sem, ha egyedül marad a porondon, mert akkor hazamegy a nézősereg. Jobb, ha van hozzá méltó ellenfele.

Sajnos az erdélyi magyar közélet szereplői úgy tekintenek ránk, választókra, mint valamilyen kegyetlen küzdősportnak a híveire. Mintha mi annál jobban érdekeltek lennénk a szereplésükben, minél inkább egymásnak feszítik pengéiket, minél látványosabb elemekkel rukkolnak elő, minél vadabb jeleneteket mutatnak be nekünk. Volt egy viszonylagosan nyugodt hangulat Erdélyben, és ezt egyes „szervező-menedzserek” nem találták eléggé vonzónak és eladhatónak. Így aztán kitalálták, hogy az eddigi jó barátok (az osztásnál tolongó RMDSZ-bajtársak) kapjanak hajba az elnökválasztások kapcsán. Ha kell a népnek a pankráció, akkor most megkapja! Tegnapig még azt mondhattuk, hogy nem gyűrűzött be Erdélybe (vagy legalábbis nem olyan kétségbeejtő súlyossággal) a magyar–magyar acsarkodás. Ezt is valakik megirigyelték tőlünk. Kapóra jött a médiatörvény, amelyet egyesek nagyon jó lehetőségnek tartottak arra, hogy ezzel zavarják fel a mi nyugodt vizeinket. Sikerült. Másoknak nem volt elég a két erdélyi magyar párt, kellett mellé a harmadik, hogy érdekfeszítőbbé váljon a műsor. Ezúton üzenem valamennyiüknek: nem kérünk magyar–magyar harcot, nem kérünk veszteseket, nem akarunk eszeveszett küzdelmeket. Erdélyben nem kelendő a hatásvadász iszapbirkózás!


Share Button
Ennyien olvasták: 134

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.