IX. Csűrszínházi Napok
Kilenc évvel ezelőtt álmodta meg Szélyes Ferenc színművész a Csűrszínházi Napokat. Azóta évente egyszer mondhatni a világ, de legalábbis a kultúra, a művészet és a hagyományok hazájának középpontjává válik Mikháza.
– Az előző alkalmakhoz képest bővíteni, újítani szerettük volna kínálatunkat. Ezért az idei Csűrszínházat a népi kultúra, a népművészet, a népi hagyományok fogalma köré szerveztük, ehhez igazítottuk előadásainkat, műsorainkat. Rendezvényünk talán legnagyobb nyeresége Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató válaszúti kiállítása. Erdélyi ember a félreeső Válaszútra ritkán tér be, ezért gondoltunk egy merészet: elhoztuk Mikházára Válaszutat, megközelíthetővé téve annak hagyományait – fogalmazta meg a kilencedik rendezvénysorozat témáját az ötletgazda Szélyes Ferenc.
A Csűrszínház előadásait is a központi téma köré szervezték, ezeket egészítették ki az esti táncházak. Az első, nyitónap a Forrás Színház előadásában Katona Imre Csíksomlyói passióját, majd a Maros Művészegyüttes Szem látta, szív szerette c. műsorát láthatták az érdeklődők. Szombaton a Reneszánsz panzióban a Tutuka és más kabaréságok c. előadását Székely Szabó Zoltán adta elő. Ács Tamás, a Forrás színház művésze A bor dicsérete c. produkcióval lépett fel. A kultúrotthonban Székely Melinda Párjavesztett címmel székely népballadákat adott elő. A magyarországi vendégelőadó, Dörner György érdemes művész a ferences templomban Optimistán bele a reménytelenségbe címmel tartott versműsort. Fellépett az Öves együttes, majd Kallós Zoltán tartott előadást. Közreműködött a Maros Művészegyüttes zenekara Moldován H. István vezetésével, végül a Bekecs néptáncegyüttes Trilógiáját láthatta a nagyérdemű. A gyerekszínházat sem zárták ki a programból, az Ariel Színház Csipkerózsa című mesejátékát vitte színre.
De nem hiányzott a programból a Mentor Kiadó szervezésében néprajzi köteteinek bemutatása, valamint a Széllyes Sándor emlékszoba felavatása.
Bölcső a tanteremben
A Csűrszínház udvarán levő iskola egyik termében a marosvásárhelyi Fotóklub tagjainak 40 fotójából nyílt kiállítás, de helyet kaptak Húros Annamária jelmezei és Novák József címerei is az iskolában, illetve a Reneszánsz panzióban. A másik iskolateremben Salat Dénes fafaragó bútorait állította ki.
– Ebben az osztályban végeztem a negyedik elemit, majd 9 évesen hagytam el a falut. Most, 79 évesen ide hoztam el munkáim – mondta a nosztalgiától megremegő hangon Salat Dénes. Alkotásaival több helyen bemutatkozott: nyolc magyarországi, egy marosvásárhelyi kiállításon ismerhették és vásárolhatták meg egyedi bútorait. A vásárhelyin figyelt fel rá Székely Ferenc, s hívta meg a falu szülöttét szülőfalujába. „Első osztálytól kézimunkaóra szerepelt az órarendben. A lányok varrtak, hímeztek, a fiúk faragtak. Egy jármos szénahordó szekeret készítettem, s vitte el az oktató Marosvásárhelyre, egy megyei kiállításra. Itt figyeltek fel tehetségemre”, meséli gyerekkorát Dénes bácsi. Mégis, felnőttként a termelésben dolgozott, majd a faiparba került. Szabadidejében, sokszor éjszakába nyúlóan faragott. Nyugdíjazása után kizárólag a fafaragásnak él, s alkotja szebbnél-szebb bútordarabjait.
Népművészek és biozöldségek
Az iskola előtti téren reggel óta sül a malac a nyárson, odébb bárki falni-innivalót vásárolhat. S bár borús az idő, délutánra megtelik vendégekkel a terasz. Alig egy lépés választ el a Csűrszínház mögötti térenfelállított mesterségek sátrától.
Szabó Eszter Szabédról hozta el virágóráit, valamint repesztett technikával készült tányérait. Asztalánál a gyerekek maguk festhetik meg hűtőmágnesüket. Ferenczi Károly Somosdon volt 18 évig erdész, s szeretett bele a fákba. Olyannyira, hogy a tűzifa aprításakor azonnal meglátja egy-egy rönkben a kikívánkozó alkotást. Lázár Éva Mezőfele ősi hagyományát, a gyékényfonást hozta el, s tette közszemlére több mint hatvanféle használati tárgyát.
Velük szemben állította fel sátrát az RMGE, s hozták el biotermékeiket: zöldségeket, gyümölcsöket. A Sapientia Egyetem idei oktatási ajánlatát népszerűsítette.
Válaszút Mikházán
– A tavaly nyílt meg Kallós Zoltán néprajzkutató szülőfalujában, Válaszúton a családi kúriában a múzeum, először csak három szobában. S bár időközben az egész házat népművészeti tárgyakkal rendezte be, rengeteg anyag maradt feldolgozatlanul a raktárban. Ebből hoztunk el mintegy 300 darabot Mikházára, s rendeztük be a kántori lakban az első vándormúzeumot – meséli Török Viola muzikológus, rendező. A tavalyi megnyitóra a Csűrszínház atyját is meghívták, akkor tevődött fel a kérdés: hogyan lehetne Mikházára hozni a válaszúti múzeumot. Az ötlet az idei Csűrszínházra konkretizálódott, s rövid időn belülrendbetették a parlagon álló kántorlakot.
A belépők egyenesen a válaszúti szobában találják magukat, a két szélső helyiség mezőségi szoba tíz falu anyagából. A bútorokat, rokkát és egyéb fából készült használati tárgyat a helyiek hozták el, egyelőre kölcsön. Szélyes szándéka azonban egy tájház létrehozása, ahol a Nyárád menti használati tárgyak, kézműves alkotások, lakberendezési tárgyak várják állandó jelleggel az ide látogatókat. „A kiállítás tulajdonképpen nyitás egymás tájegységeinek megismerésére, a tárlattal a Mezőség eljött a Nyárád mentére”, fogalmazta meg Török Viola.
Huszárfelvonulás és szamárfogat
A Csűrszínház külön színfoltja volt a szombaton délelőtt bevonuló marosszéki huszárok, azok harci bemutatója. A Garabonciás Egyesület kézműves-foglalkozásokkal várta a gyerekeket, akik jól megérdemelt pihenésként szamaragolhattak.
Szűkös költségvetés
Bár a szervezők terve évről-évre bővíteni, színesíteni a programot, ezt a szűkös anyagiak meglehetősen visszafogják. Szélyes Ferenc elmondása szerint az idei háromnapos fesztivál mintegy 15.000 lejbe került, amit leginkább támogatásokból fedeztek. A Maros Megyei Tanács eddig 3-4.000 lejjel járult hozzá, az idénre a támogatás 500 lejre szegényedett. „A külföldi előadók maguk pályáztak, s azon alapokból jöttek el. De számos olyan támogatónk is volt, aki termékekkel járult hozzá a rendezvény létrejöttéhez”, fogalmazta meg a házigazda. Akinek jogi helyzete továbbra is tisztázatlan, hiszen semmi papírforma nem igazolja menedzseri tisztét. Hiába fordult a megyei tanácshoz, a helyi önkormányzathoz, a kérdés megoldása továbbra is függőben maradt.
– Jövőben tizedik, jubileumi kiadásához érkezik a Csűrszínház. Ehhez méltó rendezvényt szeretnénk szervezni. Amihez azonban elengedhetetlen az anyagiak megléte, hiszen jó rendezvényt csakis megfelelő költségvetéssel lehet előállítani – összegezte Szélyes Ferenc.
