Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Jogállam vagy dzsungel?

Központ április 14, 2011 Egyéb

Jogállam vagy dzsungel?

 Az oly nagyra becsült parlamenti demokrácia és a vele együtt járó jogállamiság azok a rendszerek, amelyek meghatározzák az egyén viszonyát az állammal. A mindennapi ember számára az időnként megrendezett választásokon való részvétel szinte az egyetlen lehetőség a hatalom gyakorlására. Ilyenkor elméletileg mindenki beleszólhat a politikai helyzet, a döntéshozó testületek (a parlament, a szenátus, az államelnöki tisztség, valamint a helyi és a megyei önkormányzatok) alakításába.

Gyakorlatilag azonban a szabad választás lehetősége nem volt mindig biztosítva, mert az esetek többségében csak listás szavazással, a mások által előre kiválasztott egyénekre szavazhattunk csupán. A romániai magyarság esetében ez a helyzet tovább fokozódott azzal, hogy (kevés kivételtől eltekintve) mindig ugyanannak a pártnak a jelöltjeire lehetett szavazni. Szóval, mint a mesékben, élhettünk a szavazati jogunkkal meg nem is, beleszólhattunk a döntéshozatalba, meg nem is, rendelkezhettünk a sorsunk felett, meg nem is. Az így meghatározott törvényhozói testületek megszabják a ránk, választókra is kötelező érvényű szabályokat és törvényeket, garantálják azoknak a betartását. A „demokrácia” külön érdekessége, hogy a választott tisztségviselők mentelmi joggal ruházták fel magukat, tehát „mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek”.

A hétköznapi életünk biztonságát és nyugodtságát a jogállamiságnak kellene biztosítania. A büntetéstől való félelem miatt, bár nagyon sok emberben van hajlam ilyesmire, környezetünkben viszonylag alacsony szinten van a bűnözés. Viszont számos olyan példát ismerünk, amikor a törvényi ítélkezés nem volt megfelelő, a bírósági döntés erős politikai befolyásoltság alatt született, az igazságszolgáltatás elmaradt. Ilyenkor felmerül mindenkiben a kérdés, hogy jogállamban élünk-e vagy dzsungelben? Mi értelme van a buzgó törvénytiszteletnek, a keresztény alázatnak, az ártatlanságnak, ha mindig akadnak egyesek, akikkel kivételeznek, akik – számunkra érthetetlen módon – mindig „megússzák” a bűnhődést?

Miért van az, hogy egyes ítéleteket mindig olyan gyorsan és operatívan meghoznak, ha a magyar érdekek ellen kell kiállni? Ilyenkor (például a Kossuth utca ügyében) bármilyen híres RMDSZ-politikus az ügy védője, bármilyen távoli bíróságra költöztetik el az ügyet, bármilyen békés vagy békétlen az inkriminált személy, a végső döntés mindig egy és ugyanaz, számunkra elutasító. Csak húzzák még előttünk egy darabig a mézesmadzagot, miközben politikusaink úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Olcsó komédia ez.

Vannak más esetek viszont, amikor a bíróságnak nagyon ráérős az ügy tárgyalása és lezárása. Addig húzzák-nyúzzák a tárgyalások időpontjait, a fellebbezéseket, amíg az ügy elévül vagy megoldódik valahogy. Ilyen például a nacionalizmusáról elhíresült európai parlamenti képviselő esete (nem a juhtenyésztő fociterminátoré, hanem a másiké), aki ledobta egy rendőr sapkáját, leöntött egy törvényszéki végrehajtót, inzultálta őket. Azóta is nyugodtan megteheti ezt, mert nem sürgős az ítélet meghozatala. A másik foci-szaki, a craiovai diktátorimádó pedig David Cooperfieldet megszégyenítő módon tűnt el a föld felszínéről, amikor a többmilliós sikkasztásért a börtönbe kellett volna vonulnia. Hol vannak ilyenkor a választott tisztségviselők?

Tudnak-e megoldást ezekre a problémákra?


 

Share Button
Ennyien olvasták: 66

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.