kepzeltriport
Egyéb

Képzelt riport az RMDSZ Maros megyei TKT üléséről

Képzelt riport az RMDSZ Maros megyei TKT üléséről

 kepzeltriport

Kíváncsian várta a közvélemény a Maros megyei RMDSZ TKT-ülését. Kíváncsian várta a sajtó is, hiszen fontos döntések meghozatala szerepelt a napirenden. Melyik elnökjelöltet támogatja a szövetség legnagyobbnak mondott területi szervezete, kik lesznek a küldöttek, és milyen kritériumok szerint választják meg őket? Információéhségünk és kíváncsiságunk ezúttal be kellett érje azzal, amivel a sajtótájékoztatón szolgáltak. Kitiltottak, hát elképzeltem…
 

Gyülekezik a Maros megyei RMDSZ színe-java. Fontos döntést kell meghozniuk. Fontosat és súlyosat, hiszen nem mindegy, hogyan határoz a Kárpát-medence legnagyobb szervezetének (bár ezzel kapcsolatban komoly kételyeim vannak), legnagyobb területi egységét képviselő testülete az utódlás kérdésében. Egy ilyen tanácskozást csakis zárt ajtók mögött lehet megtartani, senki sem szeretné, ha holnap a sajtóból visszaköszönnének szavai – érvel Markó Béla. Borbély László, a testület elnökeként, szintén a demokrácia természetes velejárójának tekinti a nyilvánosság kizárását, így hát megköszöni a sajtónak a jelenlétet. Egy-két vaku még villan, a kamerák az ajtóból visszanézve egy utolsó fedőképet rögzítenek és kattan a zár.

Szép számban összegyűltek, alig hiányoznak néhányan, legtöbbjük igazoltan. Helyes – bólogat az ülést vezető elnök, aztán újabb kitiltás: felszólítja a jelölteket, fáradjanak át a másik szobába. Jöhetnek sorra, és külön-külön, tíz percben. Az internet korában ennyi elég, akit bővebben érdekel a téma, nézzen utána. Na nem a sajtóban, az csak fecseg. Most is ki kellett tiltani. Legyen vita! – veti fel valaki, de hamar lebeszélik. Hogyisne, még azt gondolnák egyesek, hogy oda az egység.

Olosz Gergely nincs jelen, fontosabb volt neki ezen a napon Orbán Viktorral találkozni, sérelmezik is néhányan. Van viszont levele, amelyben sajnálatát fejezi ki, hogy nem lehet itt a vitán. Nem válaszolhat a küldöttek kérdéseire, írja, és szövegéből ítélve nem tájékoztatták, hogy Maros megyében a demokrácia oly magasságokat ért el, hogy ezt a módszert már elavultnak tekintik. Sőt egyenesen demagógnak. Az érintettség okán közbe is szól ama legnagyobb szervezet, legnagyobb területi egységének elnöke. Csak azok fordulnak a nyilvánossághoz, akik véleményükkel kisebbségben maradnak, az igazi barátok mindig egyetértenek, azaz a főnöknek mindig igaza van. De most éppen ezen főnök utódjáról kell dönteni. Van forgatókönyv is erre. A döntés már megszületett, tessék csak rábólintani. Ha valaki nem tudná, ezt teszi az SZKT is – veszi vissza a szót az ülésvezető.

Jönnek a jelöltek. De minek? Az Állandó Tanács meghozta döntését, talán sikerül ezzel ellentétes véleményformálásra bírnia a küldötteket Ecksteinnak? Megkísérli a lehetetlent. Marosvásárhelyi és Maros megyei elképzeléseit is vázolja. Karcsúbb, átláthatóbb és operatívabb RMDSZ-vezetést ígér. Nem lesz Köcsög utca, de lehet egy „külügyminisztérium” Vásárhelyen. Frunda György az ET-ban szerzett nagy tapasztalatot. A párt politikai vonalát az elnöknek kell képviselni, főtitkára pedig a román pártoknak van, na meg annak a réginek is volt… A tagsághoz való visszatérés, Bukarest és Budapest irányában újradefiniálni a kapcsolatokat – mondja még, de mindezt már időn túl. Ez a rész viszont „közös halmazt” képezett a generációváltás gondolatát hirdető Kelemen Hunor által megfogalmazottakkal. Vásárhelynek meg kell adni, ami jár – mondja ő is. A politikai alelnök Borbély László lesz, ígéri, aztán a szabadulóművész sikertelen kísérletének lehetnek tanúi a jelenlévők… – az sem szégyen, ha a köldökzsinór nem szakad el –, elvégre az utóbbi húsz esztendő legsikeresebb magyar politikusától nem szégyen tanulni, mondja a „klón”.

Következnek a hozzászólások, a hangulat nem éppen békés. Kölcsönös adok-kapok, de esélyegyenlőségről nehéz beszélni, hiszen a „nehéz emberek” mind egyik térfélen sorakoznak fel. Az ÁT dönté­sét szajkózzák, ott pedig egyértelműen foglaltak állást. Ebben a hangulatban elérkezett a titkos fegyver bevetésének ideje is. Előkerülnek a már korábban kinyomtatott szavazócédulák! Három névvel. Tiszta sor. Tanulhat kérem demokráciát az MPP, de a még nem létező Néppárt is! Ez előtt már a „külső” megfigyelő is fejet kell hajtson. A szavazófülkék hiánya is csak a teljes „átláthatóság” biztosítását volt hivatott szolgálni, és a térdükön szavazni kényszerülő küldötteket bizonyára az urnával körülszaladgáló „megfigyelők” árgus pillantásai sem tudták eltántorítani szándékuk kinyilvánításától.

Az eredmény ismert. A kongresszuson viszont senki sem fogja majd a küldöttek kezét, a szavazófülkét pedig nem lehet megspórolni.

(* Az írásban említett személyek közéletünk valós szereplői, de a történetnek a valósággal való bárminemű egybeesése, csakis a véletlen műve lehet.)  

 


Eckstein véleménye a történtekről

– Az eredmény lehetett volna szorosabb is, ha demokratikusan zajlott volna le maga a gyűlés, majd a szavazás. Nem tudok szabálytalanságot emlegetni, mert a megyei szervezetek jelölttámogatását nem szabályozza sem az országos, sem a megyei alapszabályzat. Kérésemet, hogy egységes szabályok szerint szervezzék a gyűléseket, nem méltatták válaszra. Véleményem szerint eddig egyedül Udvarhelyszéken volt kifogástalan az ülés lebonyolítása, itt a küldöttgyűlés döntött a jelöltek meghallgatása és vitája után, valóban titkos, szavazófülkében megejtett szavazással, s mindez a sajtó jelenlétében. Kifogásolom, hogy Marosvásárhelyen az Állandó Tanács döntött alig egy órával a küldöttgyűlés előtt arról, hogy kit támogat. Ezáltal a saját maga iránti bizalmi szavazássá változtatta az elnökjelöltek támogatásának kérdését. Nem engedték be a sajtót a gyűlésre, a jelöltek nem hallgathatták meg egymást, és nem nyitottak teret a vitának. A titkos szavazást csak néhány bátor küldött állásfoglalása után rendelték el, akkor is úgy, hogy a zsúfolt teremben látni lehetett, ki hogy szavaz. Markó Béla személyesen jelen volt a gyűlésen, és Kelemen Hunor támogatása mellett érvelt. Ilyen körülmények között, a helyzet ismerői jó eredménynek tartják azt a 18 szavazatot, amit kaptam. A végső szó persze a kongresszusi küldötteké, akik remélem, hogy a lelkiismeretükre hallgatva fognak szavazni.


Share Button

Hozzászólások

hozzászólás

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.