Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Kettő az egyben

Központ február 24, 2011 Egyéb


Kettő az egyben

 Bevásárlásaink során mindig nagy örömmel vesszük tudomásul, ha egyes termékeket úgy ajánlanak, hogy egynek az árán két portékához jutunk. Nagyon nehéz ellenállni ezeknek a kecsegtető ajánlatoknak, pedig egyszerűen csak a felesleges árukészlet, a közeledő szavatossági határidő, vagy a rossz minőség áll a hátterükben. Ezenkívül előfordulhat az árukapcsolásos módszer is, amikor egy eladhatatlan árut „ajándékba” adnak egy kelendő termék mellé. A legtöbb vásárló „bedől” az eladói fogásoknak, és boldogan helyezi kosarába a „kettő az egyben” csomagokat.

 Napjaink Marosvásárhelye is egy hasonló „kettő az egyben” állapotot él át, csakhogy városunk nem egy eladandó termék, hanem egy olyan közösség, amelyben mindannyian jól kellene érezzük magunkat. Bár közigazgatásilag, a földrajzatlasz névjegyzékében, vagy a lexikonokban egyetlen Marosvásárhely létezik, gyakorlatilag két különböző, egymással ellentétben álló és különválasztott közösség húzódik meg a város határain belül. Kellemetlen érzéssel tölthet el mindannyiunkat a felismerés: a város nem koherens. Nem ugyanazokat a célokat tűzik ki maguknak politikai vezetőink, és mondjuk ki, nincs valódi kapcsolat és átjárás a város román és a magyar nemzetiségű társadalma között. Maga a sokszínűség az emberi természet velejárója, nincs abban semmi különleges, ha minden ember más és másként gondolkodik, másként viszonyul bizonyos problémákhoz. Abban az esetben viszont, ha ezeknek a nézetkülönbségeknek a polarizáló tényezője nem más, mint a lakosok nemzetisége, akkor akarva-akaratlanul manipulációs gyanú merülhet fel bennünk. A nyelv, a hagyomány és a kultúra valóban más a román és a magyar nemzet esetében, de van egy közös történelmünk és – ha akarjuk, ha nem – egy közös, erősödő európai és globális gazdasági, társadalmi és kulturális környezetünk.
Miért van az, hogy bármilyen vásárhelyi közérdekű ügy mögött mindig megjelenik az etnikai felhang? Miért kell minden problémából magyar–román kérdést fabrikálni? Miért maradt továbbra is a város legfontosabb határvonal-kritériuma a nemzetiségi hovatartozás? Miért nincs a lakosokban elegendő gondolkodásbéli „autonómia” ahhoz, hogy egyéni véleményt alkossanak a környezetükben zajló eseményekről? Bár zöld párt(i) az RMDSZ és egy fenyőfát ábrázol az MPP pártjelvénye is, mégsem hiszem, hogy csak a magyarokat foglalkoztatná a város parkjainak az elpusztítása, a fák önkényes kivágása, a zöldövezetek leszűkítése. Ennek ellenére román–magyar ügy lett a Bolyai-téri fakivágásokból. Minden, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos, úgy általában, magyar szívügy lett, míg a „tudományos-fantasztikus” beruházások (mint például a főtéri földalatti parkoló vagy a somostetői „többdimenziós dzsungelharc”) a román közösségnek tulajdonítható. Ezenkívül pedig, annak ellenére, hogy több fontos (és egymással ellentétben álló) politikai alakulat is jelen van a helyi önkormányzatban, a legfontosabb kérdésekben mégis mindig összefognak a magyar akarat ellenében. Nehéz kideríteni, ki a hibás ezért az ellehetetlenült helyzetért.
Nem azon kellene filozofálni, hogy „magyar” a kosárcsapat és „román” a focicsapat. A megyei és a városi önkormányzati képviselőknek nem azon kellene vesződniük, hogy kié a repülőtér, hiszen ha jól fog működni, a haszon a mindannyiunké. A város jó hírneve, békés hangulata, szép arculata nem fogja külön a románok vagy külön a magyarok javát szolgálni, hanem a mindannyiunkét. Egy a város, ugyanaz, s az a valamennyiünké. Vagy annak kellene lennie.

Share Button
Ennyien olvasták: 102

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.