Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Kincs, ami nincs

Központ február 2, 2011 Egyéb

Kincs, ami nincs. Még mindig állami kézen az egyházi javak többsége

 vagyon

Több mint húsz év után még mindig csak az állóvizet kavarják fel a marosvásárhelyi történelmi egyházközségek, mikor hosszú és költséges úton próbálnak jogi orvoslatot nyerni egykori tulajdonuk visszaszerzésére. Noha a restitúciós törvény szavatolja az 1948-as tulajdonviszonyok helyreállítását, a helyi vezetők mind a mai napig mondvacsinált ürügyekkel zárkóznak el az egyeztetésektől. A kooperáció teljes hiányában még a megnyert törvényes procedúra sem jelent biztosítékot a tulajdonjogok akadálytalan gyakorlására. A marosvásárhelyi református és katolikus egyházak képviselőit kérdeztük ingatlanjaik visszaszolgáltatásáról.

 

Lassan halad az államosított egyházi javak visszaszolgáltatása. Bár még mindig számos per van folyamatban, némi előrelépés azért csak érezhető, tapasztalható. A Keresztelő Szent János Plébánia a visszaigényelt ingatlanok közül visszakapta a Művészeti Líceum, valamint az Európa Gimnázium (egykori 4-es iskola) épületeit. A református felekezet újra magáénak tudhatja a bábszínház és az egykori leányiskola (a Művészeti Líceummal szemben, a Maros Művészegyüttes volt székhelye) épületét. Ez utóbbi olyan leromlott állapotban volt, amikor visszakerült régi tulajdonosához, hogy bár egy ideig még néhány művészetis osztály működött benne, ősztől kénytelenek voltak kiüríteni, most teljesen használatlanul áll. Az Ariel bábszínház a megyei tanács fennhatósága alá tartozik, s bérlőként, szerződés alapján fizet a református egyházközségnek.

 

A Városháza vonakodik rendszeresen fizetni a bérleti díjakat

 

Hasonlóképp, bérlői minőségében a Városházának is fizetési kötelezettsége lenne a katolikus egyház felé mindkét iskola épületének használatáért, de míg egyikre esetlegesen és érvényes szerződés nélkül időnként törleszt egy-egy adagot, a másikra vonatkozóan nemes egyszerűséggel megtagadja ezt. „A Művészeti Iskolával lejárt a szerződésünk, hosszabbításra nem jöttek, miközben olyan kéréssel fordultak hozzánk, hogy jó lenne, ha kívülről felújítanánk az épületet, bár az egyezség úgy szólt, hogy kívülről-belülről ők kötelesek elvégezni a felújításokat. Mi felszólítottuk, hogy lejárt a szerződés, azóta is évek teltek el, és rapszodikusan, hébe-hóba fizetnek” – taglalja Bálint Géza, a Keresztelő Szent János Plébánia adminisztrátora.

Ennél bonyolultabb a helyzet az egykori 4-es iskola épületével, amely esetben még a bírósági határozat sem jelent biztosítékot a bérleti díjak kifizetésére. „Az Európa Gimnáziumra nem sikerült szerződést kötni, így ott nem is fizetnek. Egy cserét ajánlottak fel: a Művészeti Iskolának egy utólag, államilag épített szárnyát kínálták fel az egész 4-es iskola épületének és területének fejében. Bele is mentünk volna, de technikai akadályok adódtak, így az elhúzódott, az illető periódusra pedig nem fizették a bért. Per útján végül kötelesek lennének kiegyenlíteni tartozásukat, de ez a mai napig végrehajtás alatt van. A bírósági eljárás utáni évek újra kifizetetlenek, ezért újabb perre lesz szükség” – fogalmazott az ügyintéző.

 

Elcserélem ingatlanom a sajátommal

 

Bár a már jogilag visszajuttatott ingatlanok helyzete sem maradéktalanul tisztázott, bizonyos épületek gyakorlatilag a mai napig nem kerültek vissza jogos tulajdonosukhoz. Hosszadalmas, több éves jogi folyamat által próbálják egyenként visszaszerezni, amit egykor egyik napról a másikra erőszakosan eltulajdonítottak. A református egyház a Szent György utcai egykori Bethlen Kata bentlakás épületét pereli, melyet jelenleg is a gyermekvédelemi hivatal használ. Ennél jóval bonyolultabb, már-már a képtelenség határát súrolja azon főtéri ingatlan visszaszerzésének procedúrája, ahol egy táskásüzlet, illetve egy szemészet áll. „Ezzel az a probléma, hogy annak idején az épület ötven százalékát államosították egyidőben a felsővárosi templom épületének felével. 1972-ben a néptanács és az egyház kötött egy egyezséget, miszerint visszaadják a felsővárosi templom épületének államosított ötven százalékát, a főtéri épület fejében. Magyarán a sajátunkról mondtunk le a sajátunkért. A döbbenetes pedig az, hogy a restitúciós bizottság ezt teljesen szabályos cserének minősítette, melynek értelmében semmiféle jogos követelésünk nem lehet” – meséli Lakatos Péter, a Kistemplom lelkésze, a kuratórium volt elnöke. A döntést a strasbourgi bíróságon megfellebbezték, így ez a vita is valószínűleg több évig elhúzódik, és az eredményt tekintve is kétes a kimenetele.

 

Sem visszaadni, sem kártérítésre kiírni nem akaródzik a telkeket

 

Elutasítás, mély hallgatás és kétes indokok jellemzik a hozzáállást az egyházak földterületeinek visszaszolgáltatását illetően. Némely területet azóta beépítettek, ezek helyébe a törvény értelmében más földeket kellene kimérni, de egyelőre a még most is állami kézen levő, mindmáig beépítetlen területek esetében sem mutatnak hajlandóságot erre. „A mindenkori városvezetés arra hivatkozik, hogy a belterületeken levő ingatlanokat nem kell visszaadni, pedig annak idején, ’90-ben még sok olyan üres terület volt, amit vissza lehetett volna szolgáltatni. Még most is vannak, de ezeket sem adták vissza. 21 év telt el, miközben annyival vigasztalnak, hogy kárpótlásra javasolták őket. Azonban többszöri megkeresésünkre is azt mondták, ezeket nem kell visszaadni, a törvényt viszont egyetlen megkérdezett jogász sem ismeri” – magyarázza a telkek helyzetét Bálint Géza. A veszteség több mint tíz hektár beltelket jelent, többek közt a Jeddi és a Bodoni útban, a Víkend területén.

Ugyanígy a református egyház sem kapta vissza földterületeit. Bár némi erdőt leszámítva, a többszöri igénylés ellenére se kaptak megfelelő választ. Így továbbra sem került vissza tulajdonukba, de kárpótlást sem kaptak az egykori Elektromaros számológépgyár alatti területért vagy a Jeddi útban levő volt Dacia szerviz területéért.

Az egyházak képviselői úgy értékelik, a harc, amit folytatnak, Cervantes regényhősének párbaját idézi, mely a véget nem érő költséges jogi hadakozások útján megreked.

– Miben bízhatunk? – summáz kérdésünkre Bálint Géza – Azt várnánk, hogy jogos tulajdonunkat valamilyen formában visszaszerezzük. De ha a statisztikát vesszük figyelembe, abban reménykedhetünk, hogy rengeteg költséggel és munkával elérjük azt, hogy melegen tartsuk az ügyet. Mert az, hogy megnyerjük és a visszaszolgáltatás végre is hajtasson, a jelenlegi hozzáállás mellett, nagyon valószínűtlen.”

 

 


„A mindenkori városvezetés arra hivatkozik, hogy a belterületeken levő ingatlanokat nem kell visszaadni, pedig annak idején, ’90-ben még sok olyan üres terület volt, amit vissza lehetett volna szolgáltatni. Még most is vannak, de ezeket sem adták vissza. 21 év telt el, miközben annyival vigasztalnak, hogy kárpótlásra javasolták őket. Azonban többszöri megkeresésünkre is azt mondták, ezeket nem kell visszaadni, a törvényt viszont egyetlen megkérdezett jogász sem ismeri.”


Share Button
Ennyien olvasták: 86

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.