Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Lokálpatriotizmus szívben és gyomorban

Központ július 28, 2011 Egyéb

Lokálpatriotizmus szívben és gyomorban

 gobe

Idén Tusványoson nem csak a programfüzet vastagsága, hanem a benne listázott előadások és szabadidős tevékenységek sokszínűsége is megnehezítette a választásunkat. A politikai témák ezúttal is előnyben részesültek, de szemelgethettünk gazdasági, energiapolitikai, vallási témákat felölelő előadásokból. Viszont, ami idén Tusványoson először volt jelen, és mégis nagy sikernek örvendett, az az ingyenesen kulináris élvezeteket nyújtó Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének a sátra volt.

Hagyományosan, székelyruha-csizma kombinációba öltözött lányok és férfiak csalogatták a táborozókat gazdagon és különféle termékekkel megterített asztalukhoz. Nem hiszem, hogy van olyan Tusványos-résztvevő, aki öt nap alatt ne kóstolta volna meg az autentikus székely ízek egyikét. A változatos hús- és tejtermékek mellett, kenyeret és pékárut, illetve biogyümölcsökből készült lekvárokat, szörpöket, sőt tipikusan székelyföldi gyümölcsökből készült pálinkák ízét és élvezhettünk. És persze előadásokat is.

Székelyföld védjegyei, brandjei és a bennük rejlő lehetőségek címet kapott az az előadás, ahol megtudhattuk, miért is fontos helyi nyersanyagból készíteni a termékeket, a hagyományos ízeket promoválni, milyen intézményre van szükség, hogy ezeket a kezdeményezéseket össze lehessen fogni, s egyáltalán hogyan lehet környezettudatosan termelni és táplálkozni.

Ezekre a kérdésekre Gazda Zoltán, a Székelyföldi Termék Egyesület elnöke, Már István, a Székely Gyümölcs Egyesület elnöke, Bándi Enikő, a Transylvania Authentica projektmenedzsere,  Márton István, a Székely Termék – Hargita Megye Tanácsából, és Boros György Csaba, a Góbé-termék „gazdája” próbáltak válaszokat adni.

A Székely Termék ötlete a Hargita Megye Tanácsán belül létrejövő vidékfejlesztési osztály vezetőségéé volt, kezdte Márton István. A terv kivitelezését terepezéssel kezdték, ahol szóba álltak vidéki gazdákkal és termelőkkel, és felmérték, mire lenne nekik szükségük ahhoz, hogy a termékeiket magasabb szinten tudják előállítani és piacra juttatni. Sok munka és nehézség árán 2010-ben sikerült regisztrálni a Székely Termék védjegyet, amely kizárólag a Székelyföld termelőinek szól (Hargita, Kovászna és Maros megyék), akik helyi nyersanyagból állítják elő termékeiket, természetesen megfelelve a szabályzatban előírt szigorú kritériumoknak. Továbbá Márton rövid bemutatót tartott a termékeikből, amely több fajta mézet, pálinkát, nagy sikernek örvendő, iparilag elkészített töltött káposztát, erdei gyümölcsből készült befőtteket, hidegen préselt szörpöket és tejtermékeket foglalt magába. Ezeket egyelőre a CORA meg a CBA üzletlánc polcain és különböző vásárokon lehet beszerezni, de a jövő tervei közé tartozik egy hagyományos termékbolt indítása és egy üzletlánc kifejlesztése.  

„Gondolkodó, álmodozó és székely ember vagyok” – vallja Gazda Zoltán, akitől a Székelyföldi Termék megvalósításának ötlete származik, s aki azzal a szándékkal hozta azt létre, hogy kitörési lehetőséget biztosítson a termelőknek a román hatalom által uralt gazdaságilag hátrányos helyzetből, és próbálják közösségi védjeggyel megjelölni a székelyföldi termékeket és népszerűsíteni ezeket, ezáltal erősíteni Székelyföld gazdaságát, és természetesen a vásárlói tudatosságot felébresszék illetve mélyítsék az emberekben. Gazda azt is elmondta,  meggyőződése szerint civil kezdeményezésként kell létrehozni ezt a védjegyet, és mindenképp távol kell álljon a politikától. A Székelyföldi Termék védjegy csak 2011 májusától van használatban, úgyhogy egyelőre két termék kapta meg a védjegy használati jogát. Gazda azt is elmondta, hogy míg a Székely Termék a hagyományosságra fekteti a hangsúlyt, addig a Székelyföldi Termék minden olyan terméket magába foglalhat, amely Székelyföldön készül, és alapanyagának több mint fele is helyi eredetű, így szó sincs arról, hogy konkurenciát képeznének egymásnak.

A 2009-ben bejegyzett Transylvania Authentica védjegy is hasonló értékeket és célokat képvisel, mint a fenti két egyesület. „Négy kategóriában pályázhatnak a védjegyre erdélyi kistermelők: élelmiszer, kézműves termékek, élményszolgáltatás (lovas túra, kézműves mesterség oktatás) és vendéglátás” – magyarázta Bándi Enikő projektmenedzser. Ahhoz, hogy a termelők használhassák a Transylvania Authentica védjegyet, szigorú kritériumrendszernek kell megfelelniük. A termékek hagyományos jellegűek, környezetbarátok, és erdélyi eredetűek, de mindenek felett kifogástalan minőséget kell képviselniük.

A negyedik bemutatott védjegy a Székely Gyümölcs nevet kapta, ami Már István elmondása szerint nem csak egy védjegy, hanem egy „új gazdaságfejlesztési modell, amelynek alapja az az elkötelezettség, hogy a vidéken élő szegényebb sorsú gazdák, főleg mezőgazdászok olyan lehetőséghez jussanak, amelyet a globalizált kereskedelmi iparban ők nem tudnak megkapni.” Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy nyugati mintára készült szociális vállalkozást hoztak létre, ahol a profit nem egy ember, vagy egy kisebb, privilegizált közösség javát szolgálja, hanem a nyereség visszamegy a közösségekbe, magyarán kiiktatja a közvetítőket és a kapitalista tőkéseket. Ezért létesítettek egy gyümölcsfeldolgozó manufaktúrát, úgynevezett „nyitott konyhát”, ahova a gazdák behozhatják a gyümölcseiket, saját recept alapján feldogozhatják, megkapják az összes szükséges eszközt ehhez, és az ebből befolyt összeg nagyobbik része visszamegy a gazdákhoz, a másik része megmarad az egyesületi munkára, illetve a költségek fedezésére. Remélhetőleg ehhez hasonló kezdeményezések több, elszigetelt vidéken is lesznek, így a roppant nagy mértékű infrastrukturális beruházás költségeit is ki lehetne iktatni.

Boros Csabától megtudtuk,  a Góbé-termék abban különbözik a fent említett védjegyektől, hogy hátuk mögött egy jogi személy áll, és nem csak vásárokon, hanem üzletláncokban értékesítik a termékeiket (Merkúr üzletlánc). „Mottónk a helyi termelőktől, helyi kereskedőkkel, helyi embereknek”, mondja Boros, és azt is hozzáteszi, hogy egyelőre az a legfontosabb, hogy a helyi közösségek értsék meg, miről szól ez a program, és miért is fontos helyi termékeket vásárolni. A másik elv, amelyet szem előtt tartanak, hogy a multinacionális cégekkel szemben a legjobb ár–minőség arányt tudják nyújtani. Érdekessége, hogy forgalmaznak felső kategóriás termékeket is, amelyek kizárólag házi készítésűek (például kézzel köpült vaj), ezekben a termékekben ragadják meg a minőség és a revival fogalmát.

Az előadáson felvetettek egy nagyon érdekes kérdést, ami vitaindító is lehetne, hogy létezik-e olyan termék, amellyel „el lehet adni” a Székelyföldet, vagy inkább fordítva, a régió adja-e el a terméket. Márton István szerint ez kölcsönös, de a cél az, hogy először a régión belül kell megmutatni, miért is hasznos ez a védjegy, és utána a régiót is ismertebbé lehet tenni ezen márkajelzések által. Gazda Zoltán úgy gondolja, a Székelyföldön előállított termékeknek megvan az a legitimitásuk, amelyhez nem szükséges föltétlenül reklámdömping, és a Székelyföld Termék névhez szorosan kapcsolódik a minőség fogalma is. Bándi Enikő viszont a kérdésre több nézőpontból is rávilágított, és tapasztalatai szerint a külföldi vásárlóknak egyértelműen a név adja el a terméket, a hazai fogyasztóknak pedig egyelőre nem a védjegy a prioritás, sokkal inkább az árakat vizsgálják. Mondhatjuk, hogy Már István ebben a kérdésben megtalálta a legmegfelelőbb megoldást, a hagyományosság és sikeresség kettősségét: a hiteles, székelyruhába öltözött vidéki gazdák tudják igazán eladni ezeket a termékeket, és nem a profi kereskedők.

Az utolsó kérdéskör a termékek reklámozásának lehetőségeit célozta meg. Felvetődött a főutak szélén gyakran látható nagy reklámpanelek használása, de egyetértettek a meghívottak abban, hogy a legfontosabb a kommunikáció, azaz a potenciális vásárlók informálása arról, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek és képviselnek ezek a védjegyek, és miért érdemes vásárolni ezeket. A másik lehetséges út a tárgyi kultúrából inspirálódott termékek összekapcsolása a szellemi kultúrával, azaz „legendásítani” a termékeket és a szolgáltatásokat (turizmus), mert a külföldiek kulturális élményeket is keresnek, érdeklődve hallgatják a székelyföldi legendákat, amiből Székelyföld nem szenved hiányt, és ez rajtunk is áll, hogy Erdély kulturális célpont legyen.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 140

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.