Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Marosvásárhely hírneve a tét

Központ január 22, 2011 Egyéb

Marosvásárhely hírneve a tét

Az egészségügyi rendszer átszervezése nehéz helyzetbe sodorja a város világviszonylatban is elismert klinikáit

Benedek_Istvan

Városunk gyógyászata világviszonylatban ismert és elismert. Büszke is erre minden magát vásárhelyinek valló polgár. Felsorolni is nehéz lenne hány meg hány neves professzor tevékenykedett és dolgozik jelenleg is Marosvásárhelyen a medicina különböző szakterületein. Mindehhez adódik az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló képzés, kutatás. Szakmailag erről a szintről inkább előre kellene lépni mintsem hátra, mondja prof. dr. Benedek István hematológus, a Csontvelő Transzplantációs Központ vezető főorvosa, aki a napokban kongatta meg a vészharangot: gyógyszerek hiányában sérül a betegellátás Marosvásárhelyen.

–  Professzor úr, ön a közvéleményhez fordult ezzel a súlyos problémával. Mit remél egy ilyen akciótól?


– Azt mindenki tudja, a szerencsésebbek csak hallják, mások sajnos szembesülnek is a szomorú ténnyel: a gazdasági nehézségek elevenen vágnak az egészségügybe is. Nem szívesen mesélem el, de 1989 előtt csodatevőként néztek rám egy külföldi konferencián, mikor arról beszéltem, hogy a gyógykezelést úgy állítjuk be, hogy kinyitjuk a szekrényt, aztán amit benne találunk, annak függvényében hozzuk össze a receptet. Most sajnos, ha kinyitjuk a szekrényt, az is előfordul, hogy teljesen üres. Értem én a nehézségeket, de megengedhetetlen, hogy a spórlás miatti, vagy csupán a változás kedvéért a rendszerre ráerőszakolt átszervezések éppen a jól teljesítő intézményeinket érintik, mi több lehetetlenítik el. Ezen intézmények sorsa miatti aggodalmam vezérelt, amikor a témában a sajtónyilvánosságot hívtam segítségül.

– A forrás és gyógyszerhiányon kívül az egészségügyi rendszer átszervezésének visszásságaira is felhivta a figyelmet. Veszélybe kerülhet a csont­­velő-átültető központ?

– Azért, gondolom, nem nevezhet senki sem hipokritának, hogy a saját intézményem iránti aggodalom is beszélt belőlem. Nem arról van szó, hogy minden szentnek saját maga felé húz a keze, hanem arról, hogy annak az intézménynek működnie kell. Ott betegeket kell ellátni. Ma úgy dolgozunk, hogy felírjuk a receptet, a beteg elmegy Ausztriába, Németországba vagy éppen Belgiumba és beszerzi a gyógyszert. Tíz, húsz, de lehet hogy 50 (régi) milliójába kerül. Ha van gyógyszer, elkezdhetjük a kezelést. Felháborító, de mindenek előtt erkölcstelen. Erkölcstelen, mert a kezelésre váró beteg TB-járulékot fizet, ennek ellenére mégis fizetni kényszerül. Nagyon szomorú, hogy ide jutottunk, de nem az a megoldás, hogy beolvasztjuk a Szív-érrendszeri és Transzplantációs Intézetet a Megyei Kórházba…, mert erről is beszéltem, de ez mintha nem kapott volna akkora sajtóvisszhangot. Legalább akkora probléma, mint az imént említett forráshiány. Egy olyan intézetet olvasztanak be egy mamut kórházba, amely sajátos logika és sajátos szabályok szerint működik. Sokkal nagyobb a fegyelem, más a munkamorál, más a személyzet képzettsége, teherbírása és hozzáállása is. Egy transzplantációs kórházban minden steril. Hetente kell mintát venni, nem csak a személyzet tagjaitól, de még a falról vagy a padlóról is. Itt mindenki tudja és végzi a dolgát. A szívsebészeten nagyon gondos a felügyelet, az intenzív osztályon minden betegre külön asszisztensnő ügyel. Ez testi és lelki gondozást, bonyolult gépek és készülékek működtetését jelenti. Nem könnyű dolog, sokan elmentek, s így választódott ki egy elit csapat, amelyet szaktudás és igényesség jellemez. Attól tartok, az egybeolvasztás a fegyelem és a munkamorál rovására mehet. Minket kötelez a szakma. Kötelez a marosvásárhelyi gyógykezelés hírneve.  Ebben a városban a szívsebészet úttörői már a Czakó-féle klinikán tevékenykedtek. Pop D. Popa, később Deac Radu professzorok tevékenységének híre Bernard professzorig jutott. El is látogatott ide fivére. Végezetül hadd kérdezzek vissza: miért nem olvadt be annak idején a SMURD rohammentő-szolgálat a Mentőszolgálatba, amikor ezt sokan szorgalmazták? Ők is a függetlenséget választották. Amink megvan, azt fejlesztenünk és nem visszafejlesztenünk kell!

– Konkrét számokkal is szolgált, ami aztán éles reakciókat váltott ki, többen is igyekeztek cáfolni az ön által mondottakat…

– Igen. Információim szerint az Egészségügyi Minisztérium 2011-re a gyógyszerekre a tavalyi költségvetés csupán 7 százalékát szándékozik jóváhagyni – az összeg mindössze 2 hónapra biztosítja a transzplantált, illetve rákos betegek gyógyítását. Ezt úgy cáfolta dr. Gomotîrceanu Florin, hogy elismerte: átültetésekre 8,2 millió lejt kértek, de a beadványra még nem jött válasz. Továbbá azt is beismerte a Megyei Sürgősségi Kórház főigazgatója, hogy személyesen ellenőrizte a gyógyszerkészletet, szerinte 4 hónapra elegendőek. Higgye el, nem lettem ettől nyugodtabb. Én is tudom, ön is tudja, az év 12 hónapból áll.
Tíz évvel ezelőtt hoztuk létre a transzplantációs központot, de eddig csak Hajdú Gábor egykori egészségügyi miniszter látogatott el ide. Egyetlen más tárcavezető, megyei tanácselnök vagy kórházigazgató sem jött el, nem kérdezte meg, mire van szükségünk. Külföldi szakemberek viszont érkeztek, konferenciákat szerveztek, elismerve a marosvásárhelyi központ szakmai sikereit.

– Egy itthon elvégzett transzplantáció lényegesen olcsóbb. Hány csontvelő-átültetést tudnak elvégezni évente?

– A gazdasági ésszerűség is azt diktálná, hogy a központot fejlesszük, hiszen Romániában ezen kívül csak Bukarestben és Temesváron létezik még ilyen, ráadásul a mienk a leghatékonyabb. Miközben külföldön egy-egy transzplantációs műtét 150–200 ezer euróba kerül, Marosvásárhelyen ez 40–45 ezer euróból megoldható. Mi az említett gyógyszernélküliség és a krónikus személyzethiány ellenére, évente mintegy 40–50 csontvelő-átültetést tudunk végrehajtani, és ezt meg is tesszük. Ennek ellenére a szaktárca egy éve nem törlesztette a transzplantáltak kezeléséhez szükséges orvosságok ellenértékét, a gyógyszerforgalmazók nem hajlandók továbbra is finanszírozni az államot, ezért nem importálják az orvosságokat. Mi ez, ha nem a tudatos elsorvasztása az intézménynek? Orvosként, vásárhelyiként kötelességem felemelni a szavam! És figyelem, most nem a politikus, hanem az orvos Benedek István nyilatkozott!

A gazdasági ésszerűség is azt diktálná, hogy a központot fejlesszük, hiszen Romániában ezen kívül csak Bukarestben és Temesváron létezik még ilyen, ráadásul a mienk a leghatékonyabb. Miközben külföldön egy-egy transzplantációs műtét 150–200 ezer euróba kerül, Marosvásárhelyen ez 40–45 ezer euróból megoldható.

Share Button
Ennyien olvasták: 179

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Marosvásárhely hírneve a tét

Központ Egyéb

Marosvásárhely hírneve a tét

Az egészségügyi rendszer átszervezése nehéz helyzetbe sodorja a város világviszonylatban is elismert klinikáit

Benedek_Istvan

Városunk gyógyászata világviszonylatban ismert és elismert. Büszke is erre minden magát vásárhelyinek valló polgár. Felsorolni is nehéz lenne hány meg hány neves professzor tevékenykedett és dolgozik jelenleg is Marosvásárhelyen a medicina különböző szakterületein. Mindehhez adódik az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló képzés, kutatás. Szakmailag erről a szintről inkább előre kellene lépni mintsem hátra, mondja prof. dr. Benedek István hematológus, a Csontvelő Transzplantációs Központ vezető főorvosa, aki a napokban kongatta meg a vészharangot: gyógyszerek hiányában sérül a betegellátás Marosvásárhelyen.

–  Professzor úr, ön a közvéleményhez fordult ezzel a súlyos problémával. Mit remél egy ilyen akciótól?


– Azt mindenki tudja, a szerencsésebbek csak hallják, mások sajnos szembesülnek is a szomorú ténnyel: a gazdasági nehézségek elevenen vágnak az egészségügybe is. Nem szívesen mesélem el, de 1989 előtt csodatevőként néztek rám egy külföldi konferencián, mikor arról beszéltem, hogy a gyógykezelést úgy állítjuk be, hogy kinyitjuk a szekrényt, aztán amit benne találunk, annak függvényében hozzuk össze a receptet. Most sajnos, ha kinyitjuk a szekrényt, az is előfordul, hogy teljesen üres. Értem én a nehézségeket, de megengedhetetlen, hogy a spórlás miatti, vagy csupán a változás kedvéért a rendszerre ráerőszakolt átszervezések éppen a jól teljesítő intézményeinket érintik, mi több lehetetlenítik el. Ezen intézmények sorsa miatti aggodalmam vezérelt, amikor a témában a sajtónyilvánosságot hívtam segítségül.

– A forrás és gyógyszerhiányon kívül az egészségügyi rendszer átszervezésének visszásságaira is felhivta a figyelmet. Veszélybe kerülhet a csont­­velő-átültető központ?

– Azért, gondolom, nem nevezhet senki sem hipokritának, hogy a saját intézményem iránti aggodalom is beszélt belőlem. Nem arról van szó, hogy minden szentnek saját maga felé húz a keze, hanem arról, hogy annak az intézménynek működnie kell. Ott betegeket kell ellátni. Ma úgy dolgozunk, hogy felírjuk a receptet, a beteg elmegy Ausztriába, Németországba vagy éppen Belgiumba és beszerzi a gyógyszert. Tíz, húsz, de lehet hogy 50 (régi) milliójába kerül. Ha van gyógyszer, elkezdhetjük a kezelést. Felháborító, de mindenek előtt erkölcstelen. Erkölcstelen, mert a kezelésre váró beteg TB-járulékot fizet, ennek ellenére mégis fizetni kényszerül. Nagyon szomorú, hogy ide jutottunk, de nem az a megoldás, hogy beolvasztjuk a Szív-érrendszeri és Transzplantációs Intézetet a Megyei Kórházba…, mert erről is beszéltem, de ez mintha nem kapott volna akkora sajtóvisszhangot. Legalább akkora probléma, mint az imént említett forráshiány. Egy olyan intézetet olvasztanak be egy mamut kórházba, amely sajátos logika és sajátos szabályok szerint működik. Sokkal nagyobb a fegyelem, más a munkamorál, más a személyzet képzettsége, teherbírása és hozzáállása is. Egy transzplantációs kórházban minden steril. Hetente kell mintát venni, nem csak a személyzet tagjaitól, de még a falról vagy a padlóról is. Itt mindenki tudja és végzi a dolgát. A szívsebészeten nagyon gondos a felügyelet, az intenzív osztályon minden betegre külön asszisztensnő ügyel. Ez testi és lelki gondozást, bonyolult gépek és készülékek működtetését jelenti. Nem könnyű dolog, sokan elmentek, s így választódott ki egy elit csapat, amelyet szaktudás és igényesség jellemez. Attól tartok, az egybeolvasztás a fegyelem és a munkamorál rovására mehet. Minket kötelez a szakma. Kötelez a marosvásárhelyi gyógykezelés hírneve.  Ebben a városban a szívsebészet úttörői már a Czakó-féle klinikán tevékenykedtek. Pop D. Popa, később Deac Radu professzorok tevékenységének híre Bernard professzorig jutott. El is látogatott ide fivére. Végezetül hadd kérdezzek vissza: miért nem olvadt be annak idején a SMURD rohammentő-szolgálat a Mentőszolgálatba, amikor ezt sokan szorgalmazták? Ők is a függetlenséget választották. Amink megvan, azt fejlesztenünk és nem visszafejlesztenünk kell!

– Konkrét számokkal is szolgált, ami aztán éles reakciókat váltott ki, többen is igyekeztek cáfolni az ön által mondottakat…

– Igen. Információim szerint az Egészségügyi Minisztérium 2011-re a gyógyszerekre a tavalyi költségvetés csupán 7 százalékát szándékozik jóváhagyni – az összeg mindössze 2 hónapra biztosítja a transzplantált, illetve rákos betegek gyógyítását. Ezt úgy cáfolta dr. Gomotîrceanu Florin, hogy elismerte: átültetésekre 8,2 millió lejt kértek, de a beadványra még nem jött válasz. Továbbá azt is beismerte a Megyei Sürgősségi Kórház főigazgatója, hogy személyesen ellenőrizte a gyógyszerkészletet, szerinte 4 hónapra elegendőek. Higgye el, nem lettem ettől nyugodtabb. Én is tudom, ön is tudja, az év 12 hónapból áll.
Tíz évvel ezelőtt hoztuk létre a transzplantációs központot, de eddig csak Hajdú Gábor egykori egészségügyi miniszter látogatott el ide. Egyetlen más tárcavezető, megyei tanácselnök vagy kórházigazgató sem jött el, nem kérdezte meg, mire van szükségünk. Külföldi szakemberek viszont érkeztek, konferenciákat szerveztek, elismerve a marosvásárhelyi központ szakmai sikereit.

– Egy itthon elvégzett transzplantáció lényegesen olcsóbb. Hány csontvelő-átültetést tudnak elvégezni évente?

– A gazdasági ésszerűség is azt diktálná, hogy a központot fejlesszük, hiszen Romániában ezen kívül csak Bukarestben és Temesváron létezik még ilyen, ráadásul a mienk a leghatékonyabb. Miközben külföldön egy-egy transzplantációs műtét 150–200 ezer euróba kerül, Marosvásárhelyen ez 40–45 ezer euróból megoldható. Mi az említett gyógyszernélküliség és a krónikus személyzethiány ellenére, évente mintegy 40–50 csontvelő-átültetést tudunk végrehajtani, és ezt meg is tesszük. Ennek ellenére a szaktárca egy éve nem törlesztette a transzplantáltak kezeléséhez szükséges orvosságok ellenértékét, a gyógyszerforgalmazók nem hajlandók továbbra is finanszírozni az államot, ezért nem importálják az orvosságokat. Mi ez, ha nem a tudatos elsorvasztása az intézménynek? Orvosként, vásárhelyiként kötelességem felemelni a szavam! És figyelem, most nem a politikus, hanem az orvos Benedek István nyilatkozott!

A gazdasági ésszerűség is azt diktálná, hogy a központot fejlesszük, hiszen Romániában ezen kívül csak Bukarestben és Temesváron létezik még ilyen, ráadásul a mienk a leghatékonyabb. Miközben külföldön egy-egy transzplantációs műtét 150–200 ezer euróba kerül, Marosvásárhelyen ez 40–45 ezer euróból megoldható.

Share Button
Ennyien olvasták: 178

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.