Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Megbocsátok

Központ április 14, 2011 Egyéb

Megbocsátok

 Nem könnyű megbocsátani. Hányszor hallottuk ezt gyermekkorunkban szüleinktől: „Most az egyszer megbocsátok, de többé ne forduljon elő!” Vagy amikor nagy nehezen kibékültünk, de évekig vittük magunkban a haragot, mint púpot a hátunkon, és kerültük egymást, hogy ne kelljen köszönni.
 

Megbocsátok, de nem felejtek…, és egy-két pohár bor után már feltörtek a régi sérelmek, kinyílt a bicska…
Hát hogy lehet azt megbocsátani, hogy megcsaltál, átvertél, elszántottad a földemet, letaroltad az erdőmet, errébb toltad a kerítésedet, elvetted a gyermekkoromat, becsületembe gázoltál, tönkretetted a karrieremet? Hogy lehet azt megbocsátani, hogy akik többen vannak, éreztetik hatalmukat, hogy csak megtűrnek minket, elveszik az életterünket és életkedvünket?
Állandó félelemben, és megfelelési kényszerben vagyunk kénytelenek élni?
Hogy lehet megbocsátani az égbekiáltó történelmi igazságtalanságokat?
Péter is ezt kérdezte Jézustól: „hányszor Uram, talán hétszer? Nem hétszer, hanem hetvenhétszer”… – volt a válasz. És a nagycsütörtök esti hősködés után, hajnalban, amikor harmadszor is megszólalt a kakas, Jézus szelíden ránézett arra, aki hamarjában háromszor is megtagadta őt. Péter pedig kiment, és keserves sírásra fakadt…
A bánat könnyei voltak ezek, mert nem csak azt érezte meg, hogy elbukott, hanem, hogy Valaki felemelte. A Mester bocsánata megsiratta Pétert. Mert „Jézus folyamatos kínzatása, megaláztatása közben, bekötött szemmel is jobban ügyelt Péterre, mint a tanítvány saját magára!” (Czakó Gábor)
Nem sűrűn építenek annak emlékére templomot, hogy valaki megbánta bűneit, de Jeruzsálemben épült egy: a Kakaskukorékolás temploma…
Amíg nem hallottuk a felmentés szavait, amíg nem éltük át a megbocsátás élményét, addig magunknak sem tudunk megbocsátani. Addig foggal-körömmel ragaszkodunk igazunkhoz, a bosszúálló igazságosság sémájához, amelyben kötelező visszafizetni, amit kaptunk.
A megbocsátás viszont elengedés. Megszabadulok a terhemtől. Megkönnyebbültem. Fellélegezhetek, hisz nem nyomaszt az igazságtevés kényszere…
A szeretet ereje megtöri kevélységem, önigazolásom, csökönyös megrögzöttségem páncélját, és behatol lelkem legbensejébe, gyermeki énembe. Isten megérezteti velem, hogy több szeretetre van szükségem – s ezt csak Ő képes megadni –, annyira, amennyit megérdemlek.
Istennek öröme telik abban, hogy bűneinket megbocsássa.
A Biblia tele van a megbocsátás megrendítő képeivel. Elég, ha csak Dávid, Zakeus, vagy a tékozló fiú esetére gondolunk. És legfőképpen isteni Mesterünkre, Jézusra, akinek keresztje alatt ott tombolt a gonosz. Magára hagyták barátai, tanítványai, Az akkori vezetők feláldozták politikai célok érdekében, de a keresztről ezekkel a szavakkal győzte le a sátánt: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.
A megbocsátás hosszú lélektani folyamat. Igazából akkortól következik be, amikor már megszűnt a gonosz cselekmény.
Felülbírálja az ésszerű igazságosság-mércét. Szeretet van mögötte.
A szeretet és az ebből fakadó megbocsátás ugyan nem szünteti meg a gonoszságot, a rosszat, de az ördögi kört, az erőszak láncreakcióját igen.
Werner Bergengruen szerint „a szeretet a hűségben próbálódik ki, de a megbocsátásban teljesedik be.”
Ha készek és képesek vagyunk, ha sikerül megbocsátani, óriási terhektől szabadulunk meg. Nem kell cipelnünk évekig a bűntudat, a bosszú, a harag súlyát. Megtisztul az emlékezetünk, és új fényben látjuk a másik embert. Nem sértettek leszünk, hanem irgalmas szívűek. És ha magunknak is meg tudtunk bocsátani, nem a másik embert ítéljük el, csak a másik által elkövetett rosszat. Leszokunk az elvárásokról, és alázattal döbbenünk rá, hogy mi magunk is állandóan mások bocsánatára szorulunk.
A megbocsátásban feladom jogaimat, odaadom indulatomat Istennek. Nem dédelgetem a fájdalmat, hanem meghitelezem a másik ember jóságát. Hiszen a mennyországban azok lesznek együtt, akik egymásnak megbocsátottak. Ahogyan a Miatyánkban is mondjuk. A megbocsátás a szentté válás egyetlen útja. Henri Boulad SJ még hozzáteszi: „A szenteket nem az jellemzi, hogy bűntelenek, hanem hogy bűneiket beismerték, mélységesen megbánták, így jutottak túl önmagukon, rátalálva Isten ingyenes kegyelmére, amelyet a megváltó Krisztusban tapasztaltak meg” .

Share Button
Ennyien olvasták: 61

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.