Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Ma
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Megvárja a verset

Központ május 19, 2011 Egyéb

Megvárja a verset

 KiralyVan olyan verse, amelynek megérésére 21 évet várt. Költészete építkező, többek között ezért nem érte törés a rendszerváltáskor, és azért, mert meg volt győződve arról, hogy egyszer minden diktatúrának véget kell érnie. Király László volt a Súrlott Grádics Irodalmi Kör legutóbbi találkozójának vendége.

 A találkozón Király László életútját Nagy Pál irodalomtörténész vázolta. A Sóvidék szülöttének munkásságát tágabb irodalmi kontextusba helyezte, így közelítve a Forrás-nemzedék jellemzésén keresztül a második hullám egyik kiváló alkotójának életműve felé. Ezután Katona Éva színművésznő, a költő felesége szavalt, majd Bölöni Domokos faggatta Király Lászlót, végül pedig a hangulat emelkedését Seprődi József borainak „csencselgetése” biztosította.

 A költő napjai

Az irodalmi kör vendége elárulta, mostanában remek napjai vannak. Sóváradon, az érintetlen állapotban lévő szülői házban, feleségével együtt a nyugdíjasok meghitt életét élik, tehát tízszer annyi dolguk van, mint nem-nyugdíjas korukban.

 Ahány költő, annyi boszorkánykonyha

 Király László költészetét nem a hol, hanem a hogyan kérdése határozza meg. Verseit nem a helyek, hanem bizonyos élethelyzetek és belső állapotok megteremtése ihleti. Általában „megvárja a verset”. A várakozás ideje lehet egy pillanat, egy perc, de volt már olyan is, hogy 21 évet várt egy versre. Képes ugyan a rutinos rímfaragásra is, de azok a versei, amelyek számára fontosak, azokat – ugyan furán hangzik, és az az ihletettségi állapot nem pontosan adható vissza, de – hallja, vagy látja. A kérdésre, hogy kételkedett-e valaha művészetében, elmondta, amióta elfogadta saját gondolatként azt, hogy neki a költészet a dolga, azóta nem kételkedik. Akkor kezdődött el számára a munka, és azóta is azon dolgozik, hogy ne is kelljen kételkednie abban, amit művel.

A beszélgetés ráterelődött a költői eszközök és világlátás kérdéseire is, ahol az fogalmazódott meg, hogy az egyhúrúság ellen a legjobb fegyver a nyitás a világra, az új hatások befogadása. Azt természetesen költője válogatja, hogy van-e igénye magával szemben ilyesfajta világot építeni. „A mindenséggel mérd magad” felszólítás úgy is értelmezhető, hogy az alkotónak gondolkodása folytán köze van mindenhez a világban; Király Lászlónak pedig ez volt a szándéka: egy olyan költészetet teremteni, ahonnan minél szélesebb kilátás nyílik érzelmekre, világra, történelemre.

Ódivatúságát is büszkén vállalja, olyan értelemben, hogy egy sort sem írt le anélkül, hogy ne gondolt volna arra, hogy amit írt, azt másnak írta, nem magának, nem az irodalomtörténetnek, sem a tankönyveknek vagy antológiáknak.

A kérdésre, hogy van-e mestere, így válaszolt: tanulónak kitűnő, tanítványnak alkalmatlan. A költészet annyi irányból érte és hatott rá, hogy balgaság lett volna részéről kijelölni egy keskeny utat és azon haladni.

Új idők, új kihívások

 Az újabb költőnemzedék jeles tollforgatóiról is szó esett, és arról, hogy a rendszerváltás környékén volt egy időszak, amikor az új nemzedék a trágárságoktól a pikantériákig mindent kipróbált. Ezzel kapcsolatban Király László, de az akkori irodalmi szerkesztőségek is azon a véleményen voltak, hogy teret kell biztosítani az új indulatoknak, hogy megfussák azt az ívet a hirtelen lett szabadságban, ahonnan végül nyugvópontra térhettek. Szó esett a megváltozott befogadó-közönségről is és arról, hogy napjainkban egyfajta levegőbe írás történik, többek között a könyvpiac kiadási, terjesztési és értékesítési gondjai miatt. Az akkori viszonyok között Király László Amikor pipacsok voltatok című kötette 10.000-es példányszámú kiadást ért meg, de ez annak tudható be, hogy akkor közönség és alkotók másként figyeltek egymásra: a jó erdélyi költeményben mindig volt egy másik vers is, a sorok között.

A csak ellenállásra berendezkedett művészet egy adott pillanatban abban a helyzetben találja magát, hogy az elért célok után nem tud mihez kezdeni. Király László számára a rendszerváltás azért nem okozott törést, mert valamiféle előrelátással fegyverkezett fel és eképpen is építkezett, meg lévén győződve arról, hogy az a helyzet, amiben van, nem tarthat örökké, mert olyan diktatúra nem volt, amely egyszer véget ne ért volna.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 105

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.