Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Múzeum a faluközösség örömére

Központ július 15, 2011 Egyéb

Múzeum a faluközösség örömére

m1A havadtői múzeum szemléletes példája annak a ténynek, hogy a belülről jövő kezdeményezések megvalósításában nem a pénz játssza a főszerepet. Ennél sokkal fontosabb a lelkesedés, az elszántság és a támogató közösség.  Dónáth Istvánnal, az egy éve működő múzeum alapítójával beszélgettünk.

 A kezdetek

 A múzeum létrejöttét mozaikszerű és szerteágazó élmények határozták meg. Dónáth István ehhez kapcsolódó első élményei kisiskolás korába nyúlnak vissza, ugyanis Balázsi Dénes, a székelyszentléleki tájház alapítója, a tanára volt. De már a családi szokások meghatározták gyűjtés iránti szenvedélyét, különösen havadtői nagyapja volt az, akitől a tárgyak iránti vonzalmát örökölte, ezen kívül pedig nagy hatással volt rá a Csángó Néprajzi Múzeum is.

m2

Mindezek az élmények érlelték meg benne a vágyat, hogy ő is berendezzen egy tipikus 18. századi parasztszobát, ám helyszűke miatt ezt saját otthonában nem tudta megvalósítani. Feleségének jött az ötlete, hogy az az épület, amelyben egykor ő tanítónő volt, mára elhagyatottan és kihasználatlanul áll. Ekkor az önkormányzattól engedélyt kértek a régi iskola használatára, amit rendelkezésükre is bocsátottak.

 Miből lesz a cserebogár?

 A havadtői múzeum úgy kezdett gyarapodni, hogy Dónáth István saját tárgyai behordása után elkezdett szórólapokat gyártani, amelyben felszólította a falu lakosságát, hogy akinek régisége van, ne dobja ki, ne adja el potom összegekért, hanem adományozza a múzeumnak. Ezek után összeírta és személyesen felkereste a falu öregeit, akiktől szintén régi tárgyakat kért kiállítani. (Ezeknek a beszélgetéseknek a későbbiekben hasznát veszi majd, hiszen feleségével ketten a falu monográfiájának megírására is vállalkoztak.) Aztán amikor egy esztendővel ezelőtt a sok tárgy kupacban állt az épület közepén, és közelgett a falu- és a múzeum avatásának napja, Kinda Istvánnal estéken át gondolkodtak a tárgyak elrendezésének koncepcióján. Végül a két helyiségből álló kis épület első szobája egy 19. századi konyhabelsőt hivatott ábrázolni, a belső szoba egyik fele pedig a len- és kenderfeldolgozást próbálja megidézni.

 A múzeum jótékony hatásai

 „Habár a havadtőiek nem híresek hagyományápolásukról, identitásuk megerősítéséhez nagyban hozzájárul a múzeum” – állítja az alapító. Büszkék rá, és sokszor megtörténik, hogy a falubeliek elviszik múzeumlátogatni más helységbeli rokonaikat, de az is gyakori, hogy az innen elszármazottak tekintik meg az állandó kiállítást.

„Ez a múzeum nem felső kezdeményezésre jött létre, hanem a falué. Minden tárgya adomány és így személyes emlékeket hordoz” – foglalja össze a kezdeményezés esszenciáját Dónáth, majd hozzáteszi, hogy az eddigi kiállítást nem lehet befejezett munkaként elkönyvelni. Igaz ugyan, hogy a gyűjtés terén utolsó órában járunk, hiszen egyre inkább eltűnőben vannak a régi tárgyak, de ezt a fajta munkát igazából sosem lehet abbahagyni, mert mindig kerülnek elő újabb és újabb tárgyak, iratok a múltból.

 Életet a múzeumba!

 Dónáth István vágya az, hogy a múzeumot élővé varázsolja. Ezzel kapcsolatosan egy-két gondolatát már meg is valósította. Például a házasember-bálban azokban a ruhákban táncoltak, amelyek a régi iskolaépületben ki vannak állítva. „Ez nem egy olyan múzeum, ahol nem lehet a tárgyakhoz érni. Mert amikor bejön az az idős asszony, aki a lámpáját nekünk adományozta, de akinek az a lámpa harminc éven át világított a konyhájában, hogyan tilthatnánk meg, hogy hozzányúljon?”– magyarázza.

M3

Jövőbeli terveikről elmondta, hogy kívülről korhűbbé szeretnék alakítani az épületet, belül a padló vár kicserélésre, egy honlap terve is napirenden van, ezen kívül pedig a gyerekeket vetélkedőkön, kézműves foglalkozásokon keresztül szeretnék megszólítani.

 Emlékek és érdekességek

 Minden tárgynak története van, ami az idősek esetében különösen hangsúlyos. Ők másként élik meg a múzeumlátogatást, mert ezek a kiállított tárgyak nekik munkaeszközeik voltak, és nem kell azon csodálkozni, ha egy idős néni elérzékenyül, amikor például a kiállított sütőlapátról eszébe jut, hogy milyen sokat is dolgozott ő ezzel a konyhai eszközzel.

Egy éves fennállása óta a múzeum tárgyai érdekes darabokkal gazdagodtak. Volt már arra is példa, hogy Dónáth István az utolsó pillanatban, begyújtás előtt, a kemencéből mentett ki okleveleket, fényképeket.  

Egy másik történet az ajándékba kapott bölcsőhöz kötődik. Egyszer egy temesvári néni érkezett látogatóba, aki miután körbejárta a múzeum két szobáját, elkezdett érdeklődni a bölcső eredete felől, és kiderült, hogy valamikor őt abban a bölcsőben ringatták.

A falu másik érdekessége a zenélő kapu, amelynek csupán zenélő szerkezetét sikerült megmenteni, a csíkfalvi Kilyén Domonkossal feljavíttatni, és a múzeumban kiállítani. Dónáth István abban a szerencsés helyzetben volt, hogy még láthatta a kaput szétszedés előtt, de amelynek feljavítása óriási összeget jelentett volna. Sajnos a fakeret minősége miatt a hangszert sem lehetett eredeti állapotába visszaállítani, csak konzerválni. A kaput egy bedei mester ajándékozta a helyi kovácsnak, akivel komák voltak. Bedében megtalálták a kapu párját, ma is áll, abból pedig a zenélő rész hiányzik.

A múzeum egy másik érdekessége, hogy az elmúlt évben egyre intenzívebbé vált Metz Albert emlékének ápolása. Marosvásárhely első zeneiskolájának megalapítója, a város zenekarának létesítője „véletlenül” született Havadtőn. Édesapja ugyanis az 1860-as években a faluban készítette az orgonát. A múzeum ez irányú hagyományápoló tevékenységét eddig sokban támogatta Csíky Boldizsár zeneszerző is.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 241

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.