Nagy Lajosra emlékeztek
Krisztus fényforrásának
hű hordozója
Vasárnap a vásárhelyi Kistemplomban a gyülekezet egykori lelkipásztorára, az esperes Nagy Lajosra emlékeztek. Az ötlet kezdeményezője Schuller József zeneszerző, dalszövegíró volt.
A megemlékező ünnepség a református temetőben kezdődött. Lakatos Péter, a Gecse utcai gyülekezet jelenlegi lelkésze a Zsidókhoz írt levél 13. részének üzenetét osztotta meg a jelenlévőkkel: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitöket”. Az esperes síremlékének megkoszorúzását követően a délelőtti istentisztelet keretében folytatódott az ünnepség.
Az igehirdetés végén Lakatos Péter felidézte az esperes alakját, „akinek emléke sokakban él. Istennek áldott eszköze volt, akit felhasznált annak érdekében, hogy Jézus Krisztus üzenetét eljuttassa olyan emberi lelkekbe, akik eziránt nyitottak voltak”. Kiemelte, hogy a megemlékezés nem hivatalos kezdeményezés, hanem gyülekezetük egyik tagjának, Schuller Józsefnek az ötlete volt, aki fontosnak tartotta egykori szellemi vezetője emlékének ápolását.
„Az én ötletem volt, hogy Nagy Lajos emléknapot szervezzünk szeretett esperesünk születésének 95. évfordulója alkalmából, aki Krisztus fényforrásának hű hordozója volt. 1970-től tisztelhettem és szerethettem szellemi édesapámként” – hangzott el a templomban, majd az esemény főszervezője átadta a gyülekezetnek azt a fotókollázst, amelyet barátja, Novák József készített, végül pedig egy Wass Albert versrészlettel tisztelgett az ünnepelt emléke előtt.
Ezt követően az ünneplő közösség átvonult a gyülekezeti házba, ahol az elcsípett mondatfoszlányokból kiderült, az esperes emléke a gyülekezetben még mindig elevenen él, Kovács Zoltán bácsi mikrofon elé is állt: „1970-ben ismerhettem meg Nagy Lajos tiszteletes urat. Sok szép szót, jó tanácsot és hitbéli erősítést kaptam tőle. Kiváló lelkipásztor, lelkigondozó volt! Kötelességből, tiszteletből jöttem el ma erre a megemlékezésre.”
A szeretetvendégségen Lakatos Péter megjegyezte, nem Schuller József az egyetlen olyan gyülekezeti tag, akinek életében meghatározó volt az esperes alakja, hiszen azok közül, akik ismerték, nagyon sokan szép emlékeket őriznek róla.
Néhány évvel ezelőtt a jelenlegi kistemplomi lelkész Nagy Lajos vejétől megkapta az esperes néhány leírt prédikációját, aki ugyan nagyon sokszor szolgált, mégis, fáradtságot nem kímélve, minden prédikációját lejegyezte. Mivel a Szekuritáté zaklatta, a leírt szövegekkel igazolta, hogy nem sérti a rendszer érdekeit. Ezeket olvasva Lakatos Péterben megérett az elhatározás, hogy a szóban forgó igehirdetések megérdemelnek egy szerkesztett válogatást, mert olyan gondolatokat közvetítenek, amelyek ma is aktuálisak, üzenetük ma is megállja a helyét. Így adtak ki egy rövidebb kötetet az egykori lelkipásztor beszédeiből.
„Egy rendkívül becsületes, tisztességes ember volt. Nem tudom más hogy van ezzel, de nekem van egy szellemi édesanyám, Izsák Mirjám néni személyében és van egy szellemi édesapám, Nagy Lajos esperes úr – mondta Schuller József. – Az egész családom tisztelte őt. Édesapám, aki megjárta a második világháborút, és nyolc évig raboskodott, könnyezett, amikor Nagy Lajos prédikált. De nemcsak ő, hanem minden harmadik-negyedik ember szemében könny csillogott.” Schuller szerint szellemi vezetője olyan szókészlettel, általános műveltséggel és illemkódexszel rendelkezett, amelyhez hasonlóval európai utazásai során sem találkozott. A zeneszerző, dalszövegíró hálás azért, hogy 1970-től szinte 5 éven keresztül szellemi vezetője közelében lehetett, lelkiekben épülhetett általa.
