Az év 309. napja, hátra van még 56
POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK
1914 – Az Orosz Birodalom, Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen az Oszmán Birodalomnak
1940 – Franklin Delano Roosevelt-t harmadszor is az Amerikai Egyesült Államok elnökévé választják
1968 – Richard Nixon győzelme az amerikai elnökválasztáson
1996 – Bill Clinton fölényes győzelme Bob Dole felett az amerikai elnökválasztáson
1998 – Kárpátalján a rendkívüli esőzések következtében medrükből kilépő folyók 400 ezer ember lakóhelyét öntik el. A Tiszán levonuló árhullám Magyarországon is súlyos helyzetet teremt
2000 – Megérkezik a Nemzetközi Űrállomásra az első állandó legénység (1 amerikai és 2 orosz űrhajós)
SZÜLETÉSEK
1913 – Vivien Leigh kétszeres Oscar-díjas brit színésznő.
A díjakat az Elfújta a szél (Gone with the Wind, 1939) és A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire, 1951) című filmekben alakított szerepeiért (Scarlett O’Hara és Blanche DuBois) kapta. Ez utóbbit a londoni West End színpadán is játszotta. Termékeny színpadi előadó is volt, néhány filmben férjével, Laurence Olivier-vel játszott együtt. Harmincéves színházi karriere során sokféle karaktert alakított Noël Coward és G. B. Shaw hősnőitől kezdve olyan klasszikusokig, mint Shakespeare Kleopátrája, Júliája vagy Lady Macbethje.
Főleg szépségéért dicsőítették, ezért néha úgy érezte, hogy nem tekintik komoly színésznőnek, de pályafutásában leginkább gyakori betegségei hátráltatták. Felnőttkorának egy részében tuberkulózisban szenvedett. Visszatérő mániás depressziós időszakai – melyekkel először az 1940-es években diagnosztizálták – csak tovább gyengítették. Egyesek szerint nehéz volt vele együtt dolgozni. 1960-ban elvált Olivier-től. Ezután a tuberkulózis okozta haláláig csak elvétve szerepelt filmekben és színdarabokban
1921 – Cziffra György magyar zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar zenei előadóművész
1932 – Vitray Tamás magyar újságíró, tévériporter, az MTV örökös tagja.
Első televíziós szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal való interjú készítésére. Minden előzetes ismeret nélkül (nem is látott tévékészüléket sem addig) készített interjúja máig emlékezetes maradt: a világhírű, kétméteres atlétát, Rafer Johnsont, sámlira állva interjúvolta meg, amire fel is hívta a nézők figyelmét. Másrészt, Vitraynak fogalma sem volt, hogy élő adásban szerepel, a rádióban addig mindent szalagra vettek. 1959. december 1-jén a Magyar Rádió és Televízió Televíziós főosztálya Agitációs Propaganda Osztályán a sportrovat belső munkatársa lett. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán sportszervezői oklevelet szerzett.
Első külföldi közvetítése 1960 januárjában Prágából a Csehszlovákia – Brighton-Tigers (angol-kanadai) profi együttes jégkorongmérkőzése volt. Első sportkommentátori sikerét ugyanebben az évben a garmisch-partenkircheni Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése hozta meg. 1968. július 1-jétől főmunkatárs. Sporton kívül vezetett vetélkedőket, 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője. Szerepelt a Gyula vitéz télen-nyáron című filmben, ahol egy riportert alakított.
1975. december 1-jétől a Szórakoztató és Zenei Főosztály osztályvezetője. 1981. július 1-jétől a Drámai Főszerkesztőség Dokumentum Dráma osztályvezetője. 1988. november 1-jén kinevezték a nyugdíjba vonuló Radnai János helyére a Sport Önálló Szerkesztőség élére, ahová rövid kitérő után – 1991. február 15-étől az M2 csatorna intendánsa lett – 1992. március 15-én visszatért. Alig van olyan sportág, amit ne közvetített volna a televízióban. Az évek során megszámlálhatatlan Telesport- és helyszíni közvetítés, valamint számos nagy világverseny riportere volt. Összesen 21 téli- és nyári olimpiáról közvetített. Nem egy sportágat a közönség az ő közvetítéseiből ismert meg (műkorcsolyázás, jégkorong). A Magyar Televízió archívumában kb. 4000 műsora van regisztrálva
1959 – Bryan Adams kanadai rocker. Zenei pályafutását 1976-ban kezdte, azóta közel 34-szer jelölték különböző zenei díjakra. 1998-ig közel 65 000 000 lemeze fogyott el
1970 – Ördög Tibor „Csipa” magyar rockzenész, a Hooligans együttes énekese.
Szegény családban nőtt fel, négy testvér közül ő a harmadik. Becenevét onnan kapta, hogy kiskorában állandóan bátyjaival és azok nála idősebb barátaival lógott. Ilyenkor a nagyok mindig „kis csipásnak” nevezték, így ragadt rá a Csipa név. Édesapja korán elhunyt, ezért kénytelen volt abbahagyni a középiskolát. 14 éves korában összeállt régi barátaival, Tóth Tiborral (Tibi) és Kiss Endrével (Endi) – ők ketten már zenéltek együtt Elektromos Rock néven – és létrehozták a Ramses nevű formációt.
A Ramses 1986-1990 között létezett, ez idő alatt kisebb hírnévre tett szert Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. 1989-1991 között mindhárman bevonultak katonának. A mundérból megszabadulva 1992-ben a Dance nevű együttes gitárosa fedezte fel őket, és bekerültek a zenekarba. 1993-ban a két lemezt kiadott Dance feloszlott, utána a három barát együtt zenélt – még saját név és számok nélkül. A ma is működő, sikeres Hooligans 1996-ban alakult meg. Basszusgitárosuk, Maróth P. G. kilépése után az új taggal, Móritz Norberttel kiegészülve zenéltek 1997-2007 között, azóta Késmárki Zsolt a basszusgitáros.
A magát funk & rock stílusúnak tekintő Hooligans harmadik lemeze, a 2001-es Kánaán alapozta meg az együttes sikerét, ami a 2003-as Szenzációval és a 2005-ös Vírussal tetőzött; a 2007-es Bohémélet és a 2008-as Privát mennyország is sikeres volt. Ettől fogva rengeteget koncerteznek és turnéznak, valóságos rajongótáborra tettek szert
1975 – Németh Kristóf magyar színész.
Először a Szomszédok című teleregény 4. epizódjában szerepelt 12 évesen (1987) (majd később nagyobb korában többször is). Azután Szántó Erika rendezésében 1988-ban készült Gaudiopolis című filmben szerepelt 13 évesen. Gimnáziumi tanulmányainak idején játszott a Radnóti Színpadon. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Benedek Miklós osztályában. A megszűnéséig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2001–2006 között a gödöllői Művelődési Ház igazgatója volt. 2006–2013 között műsorvezetőként dolgozott a Klubrádióban. 2012 októbere óta a magánszínházzá alakult Játékszín négy tulajdonosának egyike és igazgatója is. 2016-ban lemondott a Játékszín igazgatásáról.
A Barátok közt című sorozatban Kertész Gézát alakította
HALÁLOZÁSOK
1879 – James Clerk Maxwell skót fizikus.
Maxwell volt az, aki egy összefoglaló egyenletrendszerbe írta le az elektromosság és a mágnesesség törvényeit, ezen kívül a nevéhez fűződik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának elmélete.
Maxwell korának legjobb matematikusa volt az elméleti fizikusok között. A tizenkilencedik század megbecsült tudósa, akinek nagy befolyása volt a huszadik századi fizikára és hozzájárult a természet fizikai alapmodelljének elkészítéséhez. 1931-ben, Maxwell születésnapjának századik évfordulóján, Einstein ezt mondta a munkásságáról: „A legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta.”
1915 – Újházi Ede magyar színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője.
Mint előkelő család gyermeke jó nevelésben részesült, azonban szüleinek, Ujházy Károly Debrecen szabad királyi város orvosának (meghalt 81 évesen, 1897-ben, Debrecenben) és Bock Mária (meghalt 59 évesen 1879-ben, Debrecenben) ellenzése dacára iskolai tanulmányainak végeztével a színészi pályára lépett: 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára, Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1886. augusztus 30-án, 34 éves korában, házasságuk 9. évében elhunyt első felesége Klee Lujza. 1891. június 17-én nőül vette Székely Kornélia színésznőt. Huszonöt éven át a Színiakadémia tanára volt, 1913-ban ment nyugdíjba. Sikerét természetes játékmodorának köszönhette. Érzelmes, meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. Magas, nehéz testű ember volt, széles harcsabajuszos, mély és dörmögő hangú, megszólalása a színpadon és az életben is mindig eseményszámba ment
1977 – Alekszej Sztahanov szovjet bányász, a sztahanovista mozgalom névadója.
Lugovajában, Orjol közelében született. 1927-ben kezdett dolgozni a Donyec-vidéki Centralnaja-Irmino bányában. 1933-ban pneumatikus fejtőkalapács-kezelő lett, majd 1935-ben vájár tanfolyamon vett részt. 1935. augusztus 31-én 102 tonna szenet bányászott 5 óra 45 perc alatt, ami előírt mennyiségének 14-szerese volt. Szeptember 19-én új csúcsot állított fel, 227 tonnát termelt egy műszak alatt. Ezzel névadója lett a munkásokat nagyobb termelékenységre ösztönző, a szocialista gazdasági rendszer fölényét hirdető sztahanovista mozgalomnak. A képe újságokban és plakátokon jelent meg, még a Time magazin címlapjára is kikerült.
1936-tól 1941-ig a moszkvai Ipari Akadémia hallgatója volt, majd 1942-ben kinevezték a karagandai 31-es bánya igazgatójának. 1943 és ’57 között a Széntermelési Minisztériumban dolgozott, mint a szocialista munkaversenyért felelős vezető. 1957-től a Csisztyakovantracit bányavállalat igazgatóhelyettese, végül 1959-től 1974-es nyugdíjazásáig a Torezantracit bányavállalat 2/43-as igazgatóságán főmérnök-helyettes.
Kétszer házasodott, második felesége 17 évvel volt fiatalabb nála. Négy gyermeke született. Alkoholizmussal is küzdött, ezért idővel Sztakanovnak (sztakan oroszul pohár) is nevezték. Élete végén idült alkoholizmussal került elmegyógyintézetbe, és ott is halt meg
1989 – Vladimir Horowitz ukrán származású amerikai zongoraművész.
A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.
Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban. Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.
Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett
