Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Nem akarja veszni hagyni a színházat

Központ június 30, 2011 Egyéb

Nem akarja veszni hagyni a színházat

 Gasparik_AttilaCsak egy erős színház mellett lehet egy erős egyetem, és fordítva. A kettő pedig jelenleg nincs összhangban egymással – így vélekedik Gáspárik Attila, a Művészeti Egyetem rektora, aki, ha minden jól megy, hamarosan átkerül a Nemzeti Színház vezérigazgatói tisztségébe. Onnan az európai piac felé szeretne nyitni.

 – Mikor és milyen megfontolásból döntött arról, hogy megpályázza a Nemzeti Színház vezérigazgatói tisztségét?

 – Kényszerdöntés volt. A vásárhelyi színház évek óta igazgatói válságban van. Ebből kifolyólag például nekünk az egyetemen nagyon nehéz volt úgy színészeket nevelni, hogy a szakmaiságnak nem volt a közelben egy pozitív példája. Ebből adódott az a furcsa helyzet, hogy színész szakos hallgatóink szinte minden hétvégéjüket Kolozsváron vagy Szebenben töltötték – a színházban. Ez a válság, tudjuk, több mint egy évtizede tart (magam is ezért hagytam ott a színházat), és jelen pillanatig is olyan viszonyok uralkodnak ott, hogy szinte minden fontosabb a színpadi munkánál. Nem beszélve arról, hogy bemutatók, előadások maradnak el. Azt gondolom, egy színház nem működhet ilyen körülmények között. A nézettségi mutatók is sokatmondóak. A román tagozaton az idén 4500, a magyaron pedig 12.000 nézőt tudtak behívni – egy olyan városban, ahol 140.000 ember él. Ez egy szégyenteljes szám.

De folytathatnám azzal, hogy a színház vezetésének nincs egy organigrammája, nincs belső működési szabályzata, senki nem ismeri és nem tartja be a szakmai-etikai határokat. Egy másik érthetetlen dolog: ebben az intézményben előadások tűnnek el telt házzal. Például a közönség által igencsak kedvelt Svejk, amely darab 60%-ban megtérült – 10 előadást ért meg, ezután levették műsorról, szemben a Két lengyelül beszélő szegény román című darabbal, mely 1,23%-ban térült meg.

Mindezek a tények arra sarkalltak minket, hogy próbáljunk meg valamit változtatni. Régóta sok emberrel beszélgettünk, hogy ki lenne az, aki elvállalná ezt a feladatot, erre alkalmas lenne. Nem találtunk senkit. Ezt követően nagyon nehezen hoztam meg azt a döntést, hogy akkor megpróbálom én. Megírtam a menedzseri tervet, és vártam ennek beadásával a határidő lejárta előtt egy óráig. Akkor megkérdeztem, hogy iratkozott-e be valaki. A válasz után úgy döntöttem, beiratkozom. Az utolsó pillanatban tettem meg, mert nem lehet tovább nézni egy jobb sorsra érdemes város kulturális életének ezt a fajta leszegényedését.

 – Mit mondtak a minisztériumban: van vetélytársa?

 – Sokan kérdezik, igazából nem tudom, és megmondom őszintén: már nem is érdekel. Ha lett volna olyan potenciális jelentkező, akkor visszalépek. De mivel úgy tudom, hogy nincs olyan, aki ezt a színházat képes helyretenni, ezért jelentkeztem én. Ebben természetesen az is benne van, hogy nekem sem sikerül, de azt hiszem, van annyi tapasztalatom, hogy egy próbát megér.

– 50 oldalas menedzseri tervet tett le a minisztérium asztalára. Melyek ennek a dokumentumnak a sarkalatos pontjai?

 – Egy ötéves tervet készítettem. Ennek értelmében az első év a leltározás éve lenne: felmérni a képességeket, a jövőbeni munkapotenciált. A következő két évet a reprofesszionalizálódás évének nevezném, amikor a színészek műhelymunkákban, különböző kurzusokon vennének részt. Az ezt követő években nyitás következne a tágabb szakma felé, majd egy még nagyobb lépésben az európai piacra szeretnénk kijutni. Én azt szeretném, ha ez a színház Barcelonában, Moszkvában és Krakkóban lépne fel. Mert valahol erről szól az Európai Unió is: hogy Marosvásárhely a világ kulturális áramkörébe tartozzon. Nem lehet bezárkózni.

Menedzseri tervem másik fontos pontja, hogy a többi marosvásárhelyi művészeti intézménnyel és a magántársulattal közösen szervezzünk előadásokat, közösen lépjünk fel, hogy a kulturális intézmények általános látogatottsági száma is növekedjen.

Ami a színházat illeti: elképzeléseim szerint lenne rádiószínházi évadunk, nevelő előadásokat szerveznénk, kimennénk az intézménnyel az épület falai közül: osztályszínháztól kezdve, a megye más városainak színpadjaiig. Továbbá kevésnek tartom az intézményen belüli román–magyar párbeszédet, ezt a kapcsolatot is javítani szeretném.

A színházból minden színészt szeretnék használni, aki jelenleg a társulatban van, legalábbis az elején. Aki bizonyítani fog, az marad, aki nem tud beilleszkedni ebbe az új ritmusba, az majd keres magának számára megfelelőbb helyet, ahol jól érzi magát.

 – Azért a Tompa Miklós Társulat már néhányszor bebizonyította, hogy egy elég öntörvényűen működő csoportdinamizmus jellemzi…

– Nem tartok ilyesmitől, mert tisztességesen és becsületesen fogok dolgozni. Ha elbukom, akkor ennek nem vezetői-szakmai alkalmatlanságom lesz az oka. Hanem valami más győz le. És mit kockáztat ezzel a társulat? Hát azt, hogy megszüntetik a színházat. Egyszer csak a minisztérium azt mondja, hogy rendben, megpróbáltuk, nem jött össze, köszönjük szépen, ennyi volt. Elveszik a nemzeti színház státusát, megkapja a város és majd meglátjuk, amikor a városi tanácsnak arra sincs pénze, hogy biciklisávokat létesítsen a városban, hogyan lesz majd két sörnap és három bornap között pénze eltartani egy színházat. Sehogy, majd más társulatokat fog hívni, és várni kell majd még 50 évet, hogy jöjjön még egy Tompa Miklós és alapítson színházat. De első pillanattól kezdve abból indulok ki, hogy mindenki dolgozni akar és a színház jövőjéért tenni.

 – Rektorsága alatt sok mindent tett a Művészeti Egyetemért. Nem fájlalja itthagyni azt, amit elkezdett?

 – Én itt maradok. Alapmunkahelyem továbbra is az egyetemen lesz, ugyanis menedzseri szerződéssel megyek a Nemzeti Színház élére, feltéve, ha sikerül a versenyvizsgám. Továbbra is itt fogok tanítani, és a kollegáimmal közösen folytatjuk ezeket az elkezdett projekteket.

 – Ki az az ember, akit maga után szeretne látni a rektori székben?

 – Egyelőre csak fantomképünk van. Aki igényessége, határozottsága mellett nagy sebességgel tud fellépni az oktatás és a művészet érdekében, aki jó kapcsolatot ápol a többi kulturális intézménnyel, a város vezetőségével és a közönséggel. Erre az alkalmas embert nem találtuk meg, még keressük. Decemberre, mire a kérdés aktuális lesz, biztos vagyok benne, hogy meglesz.


Share Button
Ennyien olvasták: 101

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.