Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

„Nem fogunk meghátrálni!…”

Központ március 24, 2011 Egyéb

„Nem fogunk meghátrálni!…”

 Vona_GaborKihelyezett elnökségi ülést tartott Marosvásárhelyen a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A tervezett lakossági fórum viszont elmaradt, a római katolikus egyház, a helyi civil szervezetek nyomására, az előzetes egyezség ellenére felmondta a terembérleti egyezséget. Ebből az alkalomból készült interjúnk Vona Gáborral, a Jobbik elnökével.

 – A radikalizmus a mai társadalom számára főként negatív konnotációkat hordoz. Az Ön értelmezésében mi a nemzeti radikalizmus és lehet-e tömegeket megnyerni vele?


– Hogyan fogalmazza meg a Jobbik saját ideológiáját? Mi nemzeti keresztény párt vagyunk, ideológiánkat tehát a szociális tanításban a keresztény értékrend, a politika egyéb kérdéseiben pedig a nemzeti identitás jellemzi. A radikalizmus nem ideológia, inkább módszertani hozzáállás, az aktuális helyzethez való igazodás. Azért vagyunk radikálisak, mert jelenleg a helyzet radikálisan rossz, és véleményünk szerint ezen a radikálisan rossz helyzeten csak radikális eszközökkel lehet változtatni. Egy hasonlattal élve, ha súlyos a beteg, ne próbálkozzunk fájdalomcsillapítókkal, hanem avatkozzunk be műtétileg. Meglátásunk szerint, Magyarországot és a magyar nemzetet tekintve súlyos a helyzet, így sok esetben nagyon radikális beavatkozásra van, lenne szükség. Ez viszont az éppen aktuális pillanatnak szól, ha Magyarországon minden rendben lenne, akkor mi egy nemzeti keresztény párt lennénk, így most egy nemzeti keresztény radikális párt vagyunk.
Mennyire lehet ezzel tömegeket megnyerni? Én azt gondolom, nagyon komoly tömegeket lehet megnyerni. A 2010-es eredményünket nem tekintem a csúcspontnak, hanem csupán egy fontos lépcsőfoknak, ami reményeim szerint további magaslatok felé vezet.

– Államadósság, demográfiai válság, nyugattól való függőség, mindezek reális problémák. Van-e a Jobbiknak megoldása minderre?

– Röviden összefoglalva: valóban ezek a legfontosabb problémáink. Összességükben olyan csapdahelyzetet jelentenek, amelyből – hiába találjuk meg a megoldásokat egyéb területeken – ugyanoda vagy még mélyebbre kerülünk vissza, ahonnan épp kitörni próbálunk. Az államadósságot, véleményünk szerint, újra kell tárgyalni. Azok az elképzelések, amelyekkel az elmúlt húsz évben próbálkoztak, hogy fellendítsék a gazdaságot, és ennek többlet-bevételéből fizessék vissza az államadósságot, végül hibásaknak bizonyultak. Éppen azért nem tudjuk fellendíteni a gazdaságot, mert az államadósság csapdában tartja. Szerintünk újra kellene tárgyalni az államadósság kérdését, akár újraütemezni, akár moratóriumot kérni pár évre, mindaddig amíg a magyar gazdaság megerősödik. Megfelelő érvekkel akár részleges leírást is el lehetne érni. Voltak már olyan országok a világtörténelemben, akiknek ez sikerült.
Ami a demográfiai válságot illeti, két fontos megoldandó problémával állunk szemben: egyrészt a népességfogyás, amit mindenféle eszközzel – gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális, oktatási eszközökkel – meg kell állítani. Ez nagyon nehéz lesz, mivel egy egész Európát érintő nemzetközi jelenséggel állunk szemben, de szembe kell szállnunk vele, és el kell érnünk, hogy a népességszaporulat legalább a reprodukciós szint fölé emelkedjék, ez a minimális cél. Másrészt ott van a cigánykérdés, amiről feltétlenül beszélni kell. Az a helyzet, hogy miközben a magyar népesség fogy, a cigány kisebbség hihetetlen módon szaporodik, ami előbb-utóbb komoly konfliktusokhoz vezethet. Mert nem pusztán arról van szó, hogy a magyar társadalmon belül egy kisebbség lassan többségbe kerül, hanem arról is, hogy egy olyan kisebbségről van szó, amelyik nem tud mit kezdeni az egész országban elfogadott társadalmi normákkal. Ez pedig egész gazdasági és társadalmi rendszerünket alapjaiban forgathatja föl…  
És most a nyugat-európai függésünkről is szóljak néhány szót. Úgy érezzük, hogy a kelet-közép-európai volt szocialista államoknak össze kellene fogniuk, s a szükséges történelmi kiegyezést követően, egy saját gazdasági közösséget kellene létrehozniuk.  

– A visegrádi keret nem elégséges?

– Nem, annál szélesebb keretet lehetne és kellene létrehozni. A visegrádi négyeket nagyon jó alapnak, kiinduló pontnak tekintem, de úgy gondolom, néhány délszláv államnak – Horvátországnak és Szlovéniának mindenképp –, valamint Romániának és Bulgáriának is szintén helyet kellene biztosítani. Tehát a volt szocialista államokra gondolnék, amelyeknek hasonlóak a társadalmi, gazdasági örökségük, és ebből kifolyólag hasonlóak a problémáik is.

– Lát erre reális esélyt?

– Egyelőre nagyon csekély esélyt látok arra, hogy megvalósuljon, abban viszont biztos vagyok, hogy amennyiben nem sikerül, nagyon nehéz lesz mindenik felsorolt országnak megoldania problémáit, ugyanis az államadóssággal, a cigánykérdéssel, a népességfogyással, a hazai gazdaság elsatnyulásával, a multinacionális cégek és a globalizmus térhódításával egyenként, kis szigetenként nem tudunk, tudnak szembeszállni. Ha összefogunk, akkor lehet rá esélyünk. Bízom benne, hogy az idő és a folyamatok rákényszerítik mindenhol a politikai elitet, hogy szembenézzen ezzel a kérdéssel.

– A nemzet egészét kívánják képviselni. Hogyan képzeli el a határon kívül rekedt nemzettest sorsának rendezését?

– Hármas célt követünk, támogatjuk a magyar állampolgárság minél szélesebb körben való kiterjesztését, az állampolgársággal pedig szerintünk együtt jár a szavazati jog. Az elszakított területeken élő magyar emberek számára nem mindegy, hogy a csonka országban milyen a belpolitikai helyzet, hogy a mindenkori magyar kormány érzékeny-e az ő problémáikra vagy sem…  
A másik az önrendelkezések, az autonómia-törekvések támogatása. Nem akarjuk megmondani, hogy melyik a jó autonómia-koncepció, hanem azt mondjuk, hogy amit a helyi közösség jónak tart, mi azt támogatjuk.
És végül: a Kárpát-medencei magyar gazdasági-kulturális egységesülés erősítése. Ha egy ilyen gazdasági-kulturális hálót képes lenne a Kárpát-medencei magyarság kiépíteni, továbbá megszerezni a maga különféle önrendelkezési jogait, plusz még magyar állampolgárságot is kapna, akkor bizonyos feltételek mellett akár azt is megkockáztatnám, hogy teljesen mindegy, hol húzódnak a határvonalak.

– Az erdélyi magyar politikai életben is jelentős változások történtek, megszűnt az RMDSZ hegemóniája, a politikai küzdőtéren friss szereplők jelentek meg – Magyar Polgári Párt –, illetve készülnek megjelenni – Erdélyi Magyar Néppárt –, de ott vannak a nemzeti tanácsok – EMNT, SZNT – is. Mely erővel, erőkkel tudnának, szeretnének partneri viszonyt kialakítani?

– Minden egyes magyar közéleti szereplővel a lehetőség szerinti legjobb kapcsolatokra törekszünk. De ez nem csak rajtunk áll, hanem az esetleges partneren is. Azokkal szeretnénk a legközelebbi kapcsolatokat kiépíteni, akikhez a legközelebb állnak az elképzeléseink, ez pedig jelen pillanatban a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt. Ezzel a két szervezettel hajlandók volnánk az együttműködést még szorosabbá tenni.

– Erdélyben, különösképpen Vásárhelyen bizonyos körök nyílt ellenszenvvel fogadták a Jobbik megjelenését. Gondolok itt az EP képviselői iroda megnyitásakor keltett hisztériára, illetve az Ön részvételével tervezett lakossági fórum megakadályozására. Hogyan értékeli a történteket?

– Szomorú vagyok a történtek miatt, ugyanis nem engem, nem a Jobbikot akadályozták meg abban, hogy lakossági fórumot tartsunk, nem minket sértettek meg, hanem azt a közel egymillió embert, akik a 2010-es parlamenti választásokon ránk szavaztak. A lakossági fórum megakadályozása elsősorban velük szemben volt udvariatlan és sértő viselkedés. Én azt gondolom, ha valóban elfogadjuk azt, hogy a demokráciában szólásszabadság van, szabad a vélemény-nyilvánítás, akkor hadd dönthessék el az emberek, hogy kit hallgatnak meg. A hallottak alapján majd levonhatják a megfelelő konzekvenciát. Én nagyon örülnék annak, ha mindenféle politikai szervezet – a Fidesz, az MSZP, az LMP – eljönne ide, és elmondaná, hogy milyen elképzelései vannak az itteni magyarok sorsának javítására. S majd az itteni magyarok eldöntenék, hogy ezek közül számukra melyik alternatíva a szimpatikusabb. Ez lenne a demokrácia lényege. Akik ezt meghiúsították, azok igen furcsa módon értelmezik a demokráciát.

– Mit üzen az aggodalmaskodóknak?

– Azt, hogy nem adjuk fel! Dobtak már ki bennünket számtalan ajtón, aztán mégis mindig visszamásztunk valamelyik ablakon, ami azt jelenti, hogy szívósak vagyunk és kemények, nem fogunk meghátrálni, és nem fogunk megijedni.

Hármas célt követünk, támogatjuk a magyar állampolgárság minél szélesebb körben való kiterjesztését, az állampolgársággal pedig szerintünk együtt jár a szavazati jog. Az elszakított területeken élő ma gyar emberek számára nem mindegy, hogy a csonka országban milyen a belpolitikai helyzet, hogy a mindenkori magyar kormány érzékeny-e az ő problémáikra vagy sem…

Share Button
Ennyien olvasták: 56

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.