Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Nem kell a legújabb technológia?

Központ július 21, 2011 Egyéb

Nem kell a legújabb technológia?

gyulakutaLászló Árpád, Gyulakuta polgármestere váltig állítja: a községháza nem vízszolgáltató. Az Aquaserv viszont addig nem hajlandó átvenni a község idén átadott új vízvezeték-hálózatának és szennyvíztisztító berendezésének működtetését, amíg a víztelep tulajdonjogának ügye nem tisztázott.

A gyulakuti vízszolgáltatás körüli huzavona (is) annak szemléltetésére alkalmas, hogy kormányhatározatok röptetésében az illetékesek jelesre állnak, ám a végig nem gondolt – sok esetben nyugatról importált – törvények életbe léptetésével gyakran nagyot buknak. Na persze nem ők. Hanem a választópolgárok.  

Új lehetőségek

2007-ben pályázati segítséggel Gyula­kután 2,5 millió euró értékű közbeszerzésbe kezdtek, ami a község vízhálózatának felújítását és a szennyvízelvezetési rendszerének kiépítését jelentette. A kivitelezés jogát egy osztrák fővállalkozó nyerte meg, aki egy máramarosszigeti alvállalkozónak adta tovább a munkát. A munkálatok 2009-ben kezdődtek, de már azon év végére a fővállalkozó összezörrent a máramarosszigetiekkel, így kisebb kihagyás után egy brassói cég folytatta a munkát, korrigálva többek között az előző alvállalkozó pocsék munkáját.
Jelenleg a munkálatokon az utolsó simításokat végzik, de a falu magánházai már a múlt hónap végétől az új vezetékrendszeren keresztül kapják a vizet és László Árpád reméli, hogy a tömbházak vízellátása augusztus közepétől szintén az új csöveken keresztül történik majd.
A munkálatok kezdetekor 10 km hosszúságú vízhálózat lefektetését tervezték, körülbelül ugyanakkora hosszúságú szennyvízhálózat kiépítését, és felépült egy korszerű, számítógép-vezérlésű szennyvíztisztító állomás is. László Árpád reméli, hogy az új vezetékrendszerre való áttéréssel meg fognak szűnni azok a kiadások, amelyek az előző, 50 éves vezetékeknek a karbantartásával, javításával jártak.

Sántító érvek?

2010. március 5-én a Gyulakuti Önkormányzat, az Aqua Invest Mureş Interkommunitáris Fejlesztési Társaság köz­vetítésével, az Aquaserv Regionális Vízszolgáltató Vállalattal aláírt egy szerződést. Eszerint az Aquaserv vállalta, hogy használatba veszi, működteti a szennyvíz- és vízhálózatot. A szerződés értelmében ennek 60 napon belül be kellett volna következnie. Ez nem történt meg, viszont a Regionális Vízszolgáltató olyan kifogásokkal hozakodik elő, melyekről a helyi tanács nem tehet ¬– tájékoztatott László Árpád. Azzal érvelnek, hogy amikor a víztelepet 2003-ban átadták nekünk, akkor a kormányhatározat csupán az ingatlan átadásáról döntött, a föld átírása, amelyen a víztelep áll – „elfelejtődött”, tehát az épület a mienk, a terület, amelyen áll viszont az államé. Az Aquaserv ez ellen a helyzet ellen azt a kifogást emelte, hogy amíg a terület nem kerül át a tanács nevére, addig nem veszi át a víztelepet, mert megtörténhet, hogy „jön egyszer egy olyan vállalkozó, aki megakadályozza őket abban, hogy a víztelepre bemenjenek” – közvetíti a vízszolgáltató érveit László Árpád. „Elhiszem, hogy komoly kifogás, ha a terület tulajdonjoga nincs tisztázva – folytatja –, de mivel itt a község lakóinak vízellátásáról van szó, nem tudok elképzelni olyan vállalkozót, akinek érdekében állna az ingatlanok vízzel való ellátásának akadályozása.” László Árpád szerint a huzavonát egy újabb kormányhatározat oldaná meg, amelyben a földterületet is a helyi tanácsra írnák át.
Pénteken megkerestük az Aquaservet az ügyben. Tomuleţiu Nicolae, a vállalat közkapcsolatokért felelős szóvivője azt nyilatkozta, hogy az aláírás óta (2010. március 5.) vállalatuk ellenőrizte és tesztelte az új vezetékrendszereket. „Hogy biztosak legyünk, minden rendben van, ellenőriznünk kellett az új rendszereket. Hétfőn fontos találkozásra kerül sor, melyen döntés születik a szolgáltatás átvételéről.” Az említett napon ismét telefonon kerestük a vállalat szóvivőjét, aki elmondta, hogy nem sikerült megegyezniük a helyiekkel. „Sajnos nem áll módunkban átvenni Gyulakután a víz- és szennyvízszolgáltatást. Ennek oka a földterület jogi helyzetének tisztázatlansága, amelyen a víztelep áll. Ebben a pillanatban a szóban forgó földterület a Termoelectrica tulajdonában van, aki ezt bármelyik pillanatban eladhatja.” A közkapcsolatokért felelős szóvivő elmondta: többször felszólították a gyulakuti önkormányzatot a helyzet orvoslására, amit a helyi tanácsnak egy év alatt nem sikerült megvalósítania.
A huzavona hátterében László Árpád egy másik okot is lát: véleménye szerint megtörténhet, hogy az Aquaserv műszakilag nincs felkészülve arra, hogy a községben átvegye a víz- és szenny­­vízszolgáltatást, például az új derítőállomást. A legmodernebb technológiájú, számítógépes vezérléssel épült, mikrobiológiai lebontással működő szennyvíztisztító kezelésére szakképzett tudás szükségeltetik, ami viszonylag állandó jelenlétet igényel.
Pedig László Árpád szerint az Aquaservnek megérné átvenni az új szennyvíz- és vízhálózatot, „mégiscsak egy új hálózatról van szó, amelyik most épült ki. Elvállalták, hogy 24 községben átveszik a vizet, akkor vegyék át” – összegzi keserűen a polgármester.

A község első vízszolgáltatója

Az 1950-es években épült hőerőmű a kezdetektől a község tömbházainak víz-, szennyvíz- és fűtésszolgáltatója volt. A ’80-as években, a vízhálózat bővítésével a falu magánházainak egy része is ehhez a vízszolgáltatási formához csatlakozott.

’96-ban megszűnt a hőerőmű, de a vízellátást néhány évig még működtették. 2003-ban egy olyan kormányhatározatot hoztak, amelyben a vízhálózat működtetését átadták a helyi tanácsnak.
Az előző szolgáltató a javítási, karbantartási munkálatokat is végezte. Azonban bármennyire is jól tették a dolgukat, az önkormányzat egy 50 éves vezetékrendszert örökölt – kéretlenül –, ahol gyakoriak voltak a csőrepedések, rozsdásodások, a vezetékek telve voltak lerakódással. Éppen ezért az önkormányzatnak a vezetékhálózat karbantartására 6 emberből álló személyzetet is alkalmaznia kellett. Ráadásul a törvények szerint a vízszolgáltatásnak önfenntartónak kell lennie, tehát a helyi költségvetésből nem lehet pénzeket elkülöníteni az esetleges javítási munkálatokra.

Az első években azt a kényszermegoldást alkalmazták, hogy a javítással járó többletkiadásokat a község tulajdonában lévő erdők fakitermeléséből fedezték, de aztán a fa ára annyira csökkent, hogy László Árpád az utóbbi néhány évben kénytelen volt a helyi költségvetésből pótolni a kiadásokat.

Share Button
Ennyien olvasták: 145

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.