Öregfiúk nem vén fiúk!
Marosvásárhely talán egyik legrégebbi kispályás csapata, az 1983-ban alapított, a mai napig a víkendtelepi vasárnapi, 35 évesek fölöttiek bajnokságában szereplő, jelenlegi bajnok Bastia együttese. A csapat menedzsere, Aszalos János a következőket nyilatkozta a kezdetekről: – Miután évekig az egykori Racing zsinórban nyerte meg a víkendi bajnokságot, szuperkupákat, Boér Ferenc, Bács József és Koós Béla 1983-ban alapított egy csapatot Bastia néven, amely idővel a legjobb és a legkedveltebb csapattá nőtte ki magát a bajnokságban. Én akkor az egykori AEK együttesénél játszottam a néhai Olasz Lajossal, de rövid időre a Bastia megalakulása után, mindketten tagjai lettünk az együttesnek. Azóta is tagja vagyok, mely csapatnak örök hűséget esküdtem.
A Bastia President csapata az elmúlt héten bajnokságot nyert a víkendtelepi, 35 év felettieknek kiírt bajnokságban, miután 14 meccsből tizenkettőt nyert és két alkalommal játszott döntetlenre (gólarány 45–9).
A csapat felállítása a következő: Popescu Marius, Varga László és Czimbalmos Ferenc-Attila kapusok; Tolvaj József, Pop Gorea Paul, Nagy Péter, Hácsek Csaba, Turc Anton, Márton Géza, Kacsó Endre, Henter Attila, Magyari Csaba, Ormenişan Marinica, Tamási Ferenc, Nagy Csaba, Vasiu Gheorghe, Soós Levente, Vajna Adrian, Galamb András és Galfi Florian mezőnyjátékosok. Edző: Tolvaj József.
Menedzser: Aszalos János.
Köztudott, hogy a víkendtelepi bajnokságokat a helyi polgármesteri hivatal rendezi (elnök Măceşan Virgil, alelnök Bretfelean Valentin). Mint Ungvári Lóránt, a bajnokság rendezője és ugyanakkor a Como csapatának edzője elmondta, a 35 év feletti bajnokságban a legjobb játékos Tamási Ferenc (Bastia) volt. A legjobb kapus címet Balló István (Craiova), míg a gólkirályi címet Kacsó Endre (Bastia) érdemelte ki. A Fair Play-cím a Levi’s Juventust illeti (két sárga lap). A bajnokságban második helyen végzett a Craiova, harmadik a Venus Sonis, míg negyedik a Viitorul lett.
A Bastia együttesének néhány játékosa tagja a 40 év felettiek bajnokságában játszó Apollónak is, mely csapat a 3. helyen végzett, a nemrég véget ért idényben. Az érdekesség az, hogy átlagéletkoruk se több, se kevesebb, mint 52 év. A legidősebbek Nae Emil és Puji János 59 évesek, és Márton Géza 58 éves. Mi több, mindkét együttes több tagja nagypályán is játszik barátságos mérkőzéseket, mint hajdanán a Kanyaró György által edzett Apollo Old Boys csapatánál.
Íme az Apollo kispályás csapatának felállítása: Nae Emil, Kun György –kapusok, Tolvaj József, Daróczi László, Böjte Attila, Pop Mircea, Muntean Tibor, Galamb András, Lázár Domokos, Karda Márton, Ormenişan Marinica, Márton Sándor, Márton Géza, Şut Ioan, Dobozi Sándor, Ördögh Attila, Petroleon Sándor, Turc Anton és Miculi Ioan Nicolae –mezőnyjátékosok. Edző: Márton Géza. Anyagi támogató: Mădărăşan Petrică.
Technikásabb volt a kispályás foci hajdanán
Interjú Márton Gézával, Marosvásárhely egyik legrégebbi, máig is játszó kispályás labdarúgójával, aki hajdanán tagja volt az ismert Racing együttesének. Sok egykori labdarúgóbíró, edző szerint ez a csapat volt minden idők legjobb kispályás együttese városunkban.
– Hajdanán te a nagypályás foci mellett kispályán is játszottál, nem is akárhogyan. Melyik együttesnél fociztál?
– Annak idején a Racing benne volt az első ízben szervezett Tornakerti-bajnokságában a ’70-es évek elején. Nagyon komolyan vettük a bajnokságot, ellenfelünk szinte nem volt, évekig uraltuk a későbbi, víkendtelepi kispályás bajnokságot. Még most is emlékszem a felállításra: Strete Adrian és Székelyhídi Levente – kapusok, Márton Sándor – jobb bekk, Szabó József – centerhalf, Ferencz János – bal bekk, a középpályás soron Márton Géza és Csizmadia (Csízi), elől meg Kovács Elek. Ez volt az a csapat, amely a kispályás foci történetében első alkalommal, három egymás utáni bajnokságot és három szuperkupát nyert a víkendtelepi bajnokságban. Itt megemlíthetjük még Baróti Vili edzőt, aki hosszú ideig az együttes mellett volt és Moca Leontin meg Farkas kapusokat, mint pótjátékosokat. Az igazság az, hogy nagyon komolyan vettük mi annak idején a focit, minden más tevékenységünket a mérkőzések függvényében intéztük.
– A csapatban volt olyan, aki nagypályán is játszott?
– A mai napig is vannak egykori edzők, bírók, akik azt mondják, hogy ez az együttes volt minden idők leghíresebb kispályás csapata Marosvásárhelyen. Persze, Szabó Jóska és jómagam a B-divízióban szerepeltünk, Márton Sanyi is egy ideig A-divizióban játszott, Kovács Elek és Csizmadia a C-osztályban szerepeltek. Annak idején Bartha Ferenc foglalkozott a bajnokság szervezésével. A csapatunk idővel felbomlott, aztán idővel a Bastia vette át a bajnokság vezetését.
– Mintha annak idején technikásabb lett volna a kispályályás focink, mi ennek a magyarázata?
– A játékosok technikásabbak voltak, nem volt annyira erőfutball, mint napjainkban, sokkal inkább a közönségnek játszottak a labdarúgók. Színvonalasabb focit játszottak hajdanán, még a kispályán is, mint napjainkban, épp ezért hajdanán több százan jöttek ki a mérkőzéseinkre. Visszaemlékszem, alig hiányoztak annak idején egy-két mérkőzést a labdarúgók, akkor is személyes problémáik miatt. Évekig biztos tagjaik voltak még a kispályás csapatoknak is, ezzel is bizonyítván a csapatuk iránti szeretetet, együttesük iránti hozzáállást, elkötelezettséget.
– Te hol futballoztál?
– Hajdanán az egykori Dermagant együttesénél kezdtem, majd a C-osztályos helyi Viitorulnál folytattam. A katonai szolgálat letöltése után visszakerültem a Viitorulhoz, ahonnan a C-osztályos gyergyószentmiklósi Viitorul együtteshez szerződtem. Itt hat évet játszottam, és egyik legkellemesebb emlékeim közé tartozik, hogy felkerültünk a B-osztályba is. Gyergyóból Csíkszeredába kerültem, az akkori C-osztályos Tractorul-hoz. Onnan vissza Marosvásárhelyre a hajdani Elektromaroshoz, ahol két év alatt a megyei bajnokságból a C-osztályba jutottunk. Levezetésképpen még 9 évet az Ilefor csapatánál játszottam a megyei bajnokságban.
– Jelenleg tagja vagy az Apollo Old Boys öregfiúk együttesének is, mely együttessel nagypályán is játszol. Mi több, szombaton és vasárnap kispályán focizol a két, víkendtelepi öregfiúk-bajnokságban. 58 évesen ez nem semmi…
– Sportszerű életmódot élek, a családom körében is megértést, támogatást kapok. Kicsit már vacakol a térdem, de az még nem jelenti, hogy abbahagyom a kispályás focit…
Kispályás foci – hobbi, avagy amatőr sporttevékenység?
- Az utóbbi néhány esztendőben a marosvásárhelyi kispályás labdarúgás soha nem látott fejlődésnek indult. A jelenség oka egyrészt a nagypályás játéklehetőségek beszűkülése (megszűnő, vagy nem kibérelhető, illetve túlságosan drága nagypályák), másrészt, hogy a kispályán a fizikai erőnlétnek kisebb szerep jut, harmadsorban pedig az anyagi források beszűkülése miatt jelentkező kényszer. A megyeszékhelyen jelenleg négy szervezett bajnokságban folynak a küzdelmek, s ha ide soroljuk a vidéki bajnokságokat is (Nagyernye, Marosszentgyörgy, Ákosfalva, Erdőszentgyörgy), számuk bővül. A több mint 120 (!) csapat mintegy 2200 játékost foglalkoztat. Csupán a Víkendtelep három bajnokságnak (ifjúsági, +35, +40 év felettiek) ad otthont. A rendszeresen folyó bajnokságok mellett évente átfogó jellegű kupákat is szerveznek, a bajnokoknak szánt szuperkupát már több mint tíz alkalommal írták ki. A kispályás labdarúgásban Maros megye országos élen jár.
