Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Pax et bonum

Központ március 3, 2011 Egyéb

Pax et bonum

Előbb Tunézia, aztán Egyiptom, majd Jemen, Bahrein, Algír, Marokkó és most Líbia erőszakra és elnyomásra épülő hatalmasságai szűnnek meg, dőlnek össze, mint a kártyavár. Az arab országok népei szinte egymástól kóstolták meg a tömeges lázadás és az utcai harcok ízét, szeretnék lerázni az évtizedes önkényuralmat. Belháborúk, katonai összecsapások, véres konfliktusok jellemzik világunkat, szinte állandóan. Térségünkben a második világháború óta alig volt ilyen természetű „földindulás”, hacsak a délszláv háborút, vagy a ’89-es eseményeket és az ’56-os forradalmat nem vesszük hozzá.

Szakemberek szerint a közel-keleti országok háborús gócpontja az olaj feletti uralom, amelyet egy kis réteg magának akar fenntartani. Miközben nyomorgó emberek milliói az információrobbanás következtében öntudatra ébredtek, a média segítségével pedig egyre bátrabban élnek a tömeges ellenkezés és a szabadság, a változás utáni vágy jogával.
Vajon kiterjed-e ez a háborús hullám Európára? Ez a kérdés foglalkoztatja most a politikusokat. De minket, gyaloghívőket inkább az a kérdés aggaszt: vajon erőszakosan ki lehet-e harcolni a békét? Ha az erőszakkal egymás életét oltjuk ki, akkor miért is harcolunk? Talán nem is olyan nehéz megdönteni egy kormányt, törni-zúzni, forradalmat ’csinálni’, felmutatni a véres kardot, és tűzbe hozni az elégedetlen embertömeget… De vajon nem kellene inkább megbékélni a békével? Azt hiszem, ez a nehezebb.
Talán ott a gond, hogy nem tudjuk értékelni a békét. A rossz, a gonoszság – egyéni és közösségi, akár szerkezeti formában – mintha újból és újból kitermelné a maga hazug logikáját, miszerint kell a háború, hogy a fegyvergyárak munkásai ne legyenek munkanélküliek… A háború jó üzlet. Lehet, hogy a legnagyobb. Sok pénzt hoz a konyhára. De a békéhez nem kell pénz. Vagy mégis?
Jézus egyértelműen rászól Péterre: aki kardot ránt, kard által vész el! De ugyanő mondja: nem békét hozni jöttem, hanem kardot… A hegyi beszédben egyenesen boldognak mondja azokat, akik békességszerzők, mert Isten fiainak hívják őket. Az utolsó vacsorai végrendeletében pedig: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Feltámadásakor ugyancsak így köszönti meglepődött tanítványait: Békesség nektek!… Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
Pax et bonum! – így kezdte prédikációit, így üdvözölte vendégeit, így zárta leveleit Assisi Szent Ferenc. Béke és áldás! Békét és minden jót! Békét és Jóakaratot! Áldást, békességet, ahogyan protestáns testvéreink ma is köszöntik egymást!
Békében élni jó. Békében saját lelkiismeretünkkel, szeretteinkkel, a szomszéddal, az idegennel. És minden nézeteltérés, egymásnak feszülés idején a béke útját keresni. A hívő ember békéje nem béketárgyalások árán születik, nem kellenek hozzá békefenntartó erők, nem olyan törékeny, mint a fegyverszünetre épülő diplomáciai sakkozások. A krisztusi ember azt a fajta békefolyamatot ápolja, készíti elő és tartja meg, amely a szeretetre, a másik elfogadására, a testvéri együttműködésre épül. Krisztusi békét krisztusi eszközökkel. Ezt a békét Isten ajándékaként fogadja, ennek meglétén fáradozik, és ennek érdekében kész kilépni önzéséből, engedni a kevésbé fontos dolgokban, hogy Isten uralma, országa, békéje egyre nyilvánvalóbb legyen a földön.
Nekünk erdélyi, európai keresztényeknek, magyaroknak és nem magyaroknak, vezetőknek és alattvalóknak egyaránt, meg kellene tanulnunk értékelni a békét, mint Isten ajándékát. Immár 50 éve békében élünk, s mégis állandóan marjuk egymást. Holott már a családban meg kellene tanulnunk, hogy a béke alapja a rend és az egyetértés. Hát akkor ne engedjük egyhamar kibillenteni magunkat a béketűrésből! Ez nem hamis tolerancia, nem a bűnnel való összekacsintás. A hamis szabadság könnyen elvakíthat, és szabadjára engedett indulatainkkal csak rombolni tudunk. A háború, a vérontás, de az acsarkodás, a gyűlölködés is: zsákutca, életellenes bűn! Ha a békétlenséget választjuk, nem vagyunk Isten fiai. És boldogok sem. Ha a béke és jóság lobog életünk zászlaján, ha a Béke Fejedelméhez ragaszkodunk, mint szőlővesszők a szőlőtőkéhez, nagyobb az esélyünk, hogy mi örököljük a Földet. Akárcsak a szelídek, a nyolc boldogságban.


Share Button
Ennyien olvasták: 120

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.