Központ
2017. október 16. hétfő, Gál
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szerda
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

„Póka továbbra is élni fog”

Központ június 24, 2011 Egyéb

poka_1

„Póka továbbra is élni fog”

Szűknek bizonyult az iskola tágas udvara, ahova helybeliek, vendégek, szórakozni vágyók érkeztek a meleg nyári napsugarak csábítására. Június 19-én, vasárnap kilencedik alkalommal szervezték meg Pókában a hagyományossá vált falunapot.


 
 
Ünnepi istentisztelettel kezdődött a rendezvény, a református templomban Ferenczi György Csaba hirdetett igét. „Póka továbbra is élni fog”, fogalmazta meg optimizmusát a lelkész. Felesége, Ferenczi Anna Melinda vezetésével a vallás órás gyerekek alkalomhoz illő előadást mutattak be, „Lélek gyümölcsei” címmel. Végül a népviseletbe öltözött apróságok jelképes kapun haladtak át, mintegy megtéve az első lépést az életbe „át a szoros kapun, a keskeny úton”.

p9

–    Novemberben lesz nyolc éve, hogy Pókába kerültünk. Szép gyülekezet, templombajárók, hagyományőrzők és –szeretők – kínál hellyel a parókia teraszán Ferenczi György. A statisztika azonban lehangoló: a tavalyi tíz temetéssel szemben mindössze egy keresztelő volt, esketés egy sem. „2003-ban 400 lelket számlált a gyülekezet, mára a hívek száma 347-re csökkent. Hiába fekszik a falu főút mentén, közel a városhoz, apadó gyülekezet vagyunk. De lehet, éppen a város közelsége miatt apadunk, a fiatalok ott próbálnak megélhetést találni. Szinte már kezdem elfelejteni a házasságkötési liturgiát”, kacagja el magát kissé szomorúan a lelkész.
A falu büszkesége az 1945–48 között épült harmadik templom. Idekerülésükkor már el volt indítva felújítása, tetőt javítottak, gipszkartonoztak, 2004-ben fejezték be a külső-belső javítást, a torony teljes lefestését. 2005-ben a lelkész beiktatási ünnepélyével egybekötött templomszentelést tartottak.
Két testvérgyülekezettel van élő kapcsolatuk. A svájciakkal még 1990-ben alakult ki az együttműködés, három éve egy holland gyülekezettel vették fel a kapcsolatot. „Támogatásukkal tesszük rendbe a nemrég visszakapott egyházi iskolát. A kisebb termet már felújítottuk, itt ifjúsági csoportok és gyerekek számára szervezünk tevékenységet. A nagytermet az idén hozzuk használható állapotba, s még hátravan a központi fűtés beszerelése, a gáz bevezetése. Konyhát alakítunk ki, s szereljük fel. Határozott tervünk, hogy a jövő évi Falunapokon a Nőszövetség tagjai által itt főzött étellel az istentisztelet után minden pókai lakost megvendégeljünk. Azt szeretnénk, ha ezután az ünnep valóban a pókaiaké lesz” – fogalmazza meg Ferenczi Anna.

(Daloló) Halugatta Boszorkányok

–    hirdeti a méretes banner az iskolaudvar egyik sarkában. Keresztesi Zsuzsánna, Bán Ildikó, Dósa Lianna, Kis Annamária, Bordi Anna, Enyedi Ibolya, Szabó Júlia, Bakó Emőke, Keresztesi Mária, Menyhárt Katalin és Nagy Gabriella a Marosvásárhelyi Vártemplom kamarakórusából igazi Boszorkányokká vedlettek, s aprítják-darabolják a halászlé hozzávalóit a méretes üstbe. A férfiak feladata a tűz ébren tartása, s készítik serényen a falnivalót, amellyel valamennyi ünneplőt megkínálnak.

p5

„Előző években halászléfőző-versenyt szerveztünk, idén ez a kevés jelentkező miatt elmaradt”, meséli Keresztesi Zsuzsánna. Tavaly a munkamegosztás is más volt, míg a női kórus az istentiszteleten énekelt, addig a férfiak megfőzték a halászlevet. „Érzelmi szálak kötnek a faluhoz, feltöltődni jövünk ide baráti társaságunkkal”, egyeznek ki a boszorkányos ügyességgel halat pucoló, főzicskélő asszonyok.

p7

p6

 

„Halban az igazság”

Bartha László Loránd halászmérnök, az ICHTIO Kft. halgazdaság tulajdonosa rezidenciája udvarán 100 literes üstben titkos recept szerint főzi halászlevét. Ezt viszi fel a térre, s teszi közprédára. A
Halugatta Boszorkányok hal-alapanyaga is az ő tenyészetéből került ki, ahogyan immár kilenc éve.

p3

–    1982 és 2006 között a mezőzáhi halgazdasági vállalatnak voltunk alkalmazottai, amikoris valamennyi farm társzerződésbe került, s hoztuk létre az ICHTIO Kft-t – meséli Bartha László és felesége, Daniela. Hozzáteszi, a vállalat önerőből építette a halgazdaságot, a munkálatok vezetésével Bartha mérnököt bízták meg. 2006-ban bérszerződés alapján átvették, s felvásárolták a tavakban levő halállományt. Következő lépés a farm megvétele lesz, erre már tanácsi határozat is született.
15 kilométer hosszúságban, Marossárpataktól Faragóig terjed a 7 nagy és több kisebb tó, amelyekben kínai ponty, amur, fehér és pöttyös busa, harcsa, csuka, süllő él. Ezekből szállítanak a megrendelőknek és a viszonteladóknak, évente átlagban 20 tonnát. Az értékesítéssel azonban gondok adódnak, az eddigi megrendelő, a Real inkább a magyar importtermékeket részesíti előnyben. „Gondot és komoly anyagi veszteséget okoznak az orvhalászok is. Két éve buktak le azok az orvhalászok, akiknek Szamosújváron és Désen volt üzletük, s a tavainkból az éjszaka leple alatt lopott több tonna halat itt értékesítették”, mondja Bartha László, aki hozzáfűzi: 35 lejes napijegy kiváltása esetén bárki kedvére horgászhat náluk.

Hazajönni ünnepelni

Dobai Jenő 1958-ban született Pókában. A marosvásárhelyi ADAS-nál, majd a bőrgyárban dolgozott. „1986-ban nagyon rossz fordulatot vett az itteni élet. Egyre agresszívebb lett a betelepítés, úgy láttam, sem számomra, sem gyerekeim számára nincs jövő ebben az országban.

P4

Akkor döntöttem el: kiszököm”, kezdi a 25 évvel ezelőtti döntésének történetét a népviseletbe öltözött, anyanyelvét töretlen szépséggel és tökéllyel beszélő férfi. Feleségével 1986-ban Magyarországra volt vízumuk, a Dunán sétahajózva szöktek Ausztriába, onnan az NSZK-ba. Itt két és fél évet éltek. Gyerekeik még Marosvásárhelyen születtek, az akkor 2 éves Orsolya és az 1 éves Lehel a Vöröskereszt közbenjárásával kerültek ki szüleikhez az NSZK-ba. Ahogy együtt volt a család, a szülők benyújtották a kivándorlási kérést, amit két hónapon belül el is fogadtak. A végállomás Amerika, Florida volt. „Egy jobb élet reményében szöktem ki. Erős magyar közösséget találtam, a második világháború után kimenekültek templomokat, Magyar Házakat építettek, s hűségesen őrizték nyelvüket, hagyományaikat. Ezen nemes feladatot vállalták fel az 1956-ban Magyarországról kimenekültek is. A ’80-as évek után érkeztek már nem tartották ennyire szívügyüknek gyökereik ápolását, ők már nem annyira összetartóak. Tíz évig focicsapatunk volt, a 3. ligában, három erdélyi, valamint több magyarországi kitelepedett alkotta az együttest. A Magyar Házba szívesen jártam, a régiek az otthonról, a múltról beszéltek, ezt jó volt hallgatni. Ők már sajnos nincsenek, de a téli gyakori előadásokra most is szívesen elmegyek”, meséli Dobai Jenő. Nyaranta pedig Erdélybe jön vissza. Pókában a nagyszülők háza és telke megvan, s bár ideje nagy részét Zeteváralján töltik, a Pókai Falunapot soha nem hagyja ki.

p8


*
Időközben a színpadon elkezdődik az ünnepi műsor. Óvodások és iskolások zárják ünnepségükkel a tanévet, majd hagyományőrző tánccsoportok lépnek fel. Modern tánc, operett- és musicalbetétek, könnyűzene-koncertek teszik színesebbé a műsort. A kilencedik Falunapok tűzijátékkal és tábortűzzel zárul. Viszontlátásra, jövőben, ugyanitt.

Share Button
Ennyien olvasták: 204

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.