Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Projektgondolkodás

Központ február 17, 2011 Egyéb

Projektgondolkodás

 Újságolvasás közben mellbevágott kolozsi kollégám felismerése a módszeres Krisztus-követéssel kapcsolatosan, miszerint manapság nem szeretünk elköteleződni, csak projektekben gondolkodunk. Felismerését továbbgöngyölítettem.  Miért is köteleznénk el magunkat valami vagy valaki mellett?… Nem jó, ha sokáig leköti a figyelmünket egy műsor, egy ügy, egy szakmai terület, egy táj, egy ember.

 Hangulataink hullámzásával váltogatjuk a tévécsatornát a távirányítón, többféle diploma lapul a zsebünkben, hogy bármikor munkakört válthassunk, nincs szükség arra a házasság-papírra sem, amit az anyakönyvvezető kiállít, hogy ne kössön (le) semmi, ne kössön oda semmi a másik emberhez, ha éppen váltani, változtatni szottyan kedvünk.

Miért is kellene kitartani egy eszme, egy párt, egy cég színeiben, ha nem éri meg, ha máshol többet fizetnek? Ha nem én vagyok a helyzet ura, ha megelégeltem a másodhegedűs szerepét, legyen szabad odébbállnom. Nincs gondom a következményekkel.
Furcsállom a ma emberét, aki ennyire félti szabadságát, aki nem akarja rátenni az életét semmire.
Én falusi környezetben nőttem fel, de elkötelezett emberek között, és számomra sokat jelentett az, hogy ezek az emberek tudták, miért élnek. Bármilyen mesterségben a munka és az imádság, a pihenés és a hasznos időtöltés az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére ritmust, lendületet adott életüknek.
A nagy felfedezők, a történelem nagyjai is rátették életüket, nekivágtak az ismeretlennek, kockáztattak, pedig a jövőt akkor sem lehetett előre kiszámítani. De hittek a gondviselésben, nem estek kétségbe az akadályok láttán.
Ma ellenben, amikor mindenünk megvan, amikor minden kényelem adott, elpuhultunk. A mai nemzedéknek nehezére esik a hosszú távú, életre szóló döntés, mert az úgymond gátolja szabadságát.
Gyanítom, hogy van benne egy adag gyávaság, megalkuvás, felszínesség, és a jövőbe vetett hit, a bizalom, a reménység hiánya. „Projektgondolkodású világban élünk – írja Szőcs Csaba a Vasárnap hasábjain –, amikor tudni akarjuk azt, hogy ha most, valamit elkezdünk, annak mikor és hogyan lesz vége, ha ma elindulok, holnap hová érkezem, s mi lesz a következő lépés. Ilyen hatások alatt nehezebben vállalható az ugrás az ismeretlenbe”.
Hogy a szlenggel éljek, modern emberünk nem ’bevállalós’. Örök fogódzók, valós értékrend híján elbizonytalanodott. Hűség, kitartás-félelmetes szavak lettek. Leszokott az önálló kezdeményezésről. Minek kockáztatni? Nem éri meg… Esetleg, amikor érdekei úgy kívánják, rövid távon. Úgy tűnik, megszűnt a jövő iránt érzett felelősségtudat.
Jézus szerint, „aki mindvégig kitart, üdvözül”.
Itt nem márkahűségről, vagy jól felfogott, ésszerű érdekeinkről, hasznunkról van szó, hanem arról, hogy csak akkor lesz igazi nyoma az életünknek, ha az Istentől kapott talentumot mindenestől kamatoztattuk. Ha mertünk kockáztatni, ha elindultunk az „ismeretlen” célú, de mások által már kitaposott úton. Tudva azt, amit Máté Péter is énekel: „Te ott állsz az út végén…”
Ha elkötelezett emberek vesznek körül, talán könnyebb, de mindenképp el kell köteleznünk magunkat valaki, valami mellett. Ellenkező esetben elnyel a bőség zavara, a korlátlan lehetőségek dzsungele felszippant, odalesz az élet, nem mutatunk fel semmit, csak végighintáztuk az egészet.
A hit optimizmusa nagyon is megfér a realizmussal. Ettől szép elköteleződni: vállalom az ismeretlen kockázatát, belevágok akkor is, ha nem látom dicsőséges kimenetelét.
De érzem, attól érdemes, attól csillogó a patinája, hogy elengedem a gyeplőt, rábízom magam, nem akarok mindent előre tudni, nem kötöm feltételekhez, nem akarok azonnal hasznot húzni, mint az uniós projektből, hanem teszem a dolgom, s közben hagyom, hogy Ő is alakítson szándéka szerint. Nem akarom már most zölden leszedni annak a fának a gyümölcsét, amit még el sem ültettem…
Szabadságom ettől nem szűnt meg, még azt sem mondanám, hogy ésszerűtlen. Inkább biztonságérzet tölt el. Vállalom az Úrral való együtt járás kalandját. Egy életen keresztül, félelem nélkül.
Nyugodtan fekszem, s nyugodtan ébredek, mert tudom: a pályát végigfutottam, s a jó harcot megharcoltam – a mennyei projekt megvalósult.


Share Button
Ennyien olvasták: 116

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.