Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Publik Antal – életpálya a labdarúgás és a művészet között

Központ augusztus 11, 2011 Egyéb

Publik Antal – életpálya a labdarúgás publik_1
és a művészet között

Publik Antal azon kevés, egykori marosvásárhelyi sportemberek közé tartozik, akik egy időben két sportágban (labdarúgás és jégkorong) is jelest alkottak, sőt válogatott szinten űzték azt. Ilyen volt többek közt Fülöp György (úszás, vízilabda, kosárlabda), az Incze-testvérek (I. Gabi, II. László–Paci, III. Tuka – labdarúgás és jégkorong), Naşca Petru–Pepi, Deák Gyula (úszás és vízilabda) stb. Publik Antal jelenleg Stockholmban lakik,  Szegeden is van lakása, ahol az év nagy részét tölti, de gyakran jár haza Marosvásárhelyre barátaihoz. A futball szeretete mellett, másik hobbijának, a szavalásnak hódol, sőt filmszerepet is vállalt. Két hete töltötte a 74. életévét, melyet Marosvásárhelyen ünnepelt felesége és barátai körében.

– Ha nem a saját szememmel láttam volna, hogy 74 évesen mintegy 40 percet fociztál az Apollo Old Boys egyik edzésén, nem hittem volna. Mikor is kezdtél el focizni?

– A katolikus gimnáziumból a Bolyaiba kerültem, ahol Deutsch Simi bácsi tízévesen fedezett fel, a Rata törpecsapatába kerültem, onnan a Locomotivához, ahonnan 1955-ben az A-osztályban mutatkoztam be. Majd román válogatott lettem (csapattársaim Jenei Imre, Mircea Dridea, Virgil Mateianu, Vasile Anghel), 1956 őszén a fővárosi Dinamo érdeklődött utánam. Párhuzamosan jégkorongoztam is, az A-divízióban a Dinamónál, ahol csapattársaim voltak Bíró doktor, az Incze-testvérek és Fülöp Gyuri, a marosvásárhelyi polihisztor. A brassói Dinamóhoz kerültem, aztán Kolozsvárra. Utóbbi 1957-ben kisesett az A-osztályból, de egy év múlva visszakerült. Miután a bákói Dinamo kiesett, az egész kolozsvári csapatot áthelyezték Bákóba. Ott nyolc évet játszottam, ez pályafutásom egyik legszebb időszaka volt.

– Mikor kerültél haza Marosvásárhelyre? publik_2

– 1966 őszén kerültem haza, amiről igazán nem szívesen beszélek. A hajdani ASA-nál volt egy craiovai parancsnok, aki rendszeresen beleszólt a néhai Bóné Tibi edző dolgaiba. Egy nap ezt megelégeltem, és megmondtam neki, hogy „úgy ért a focihoz, mint egy néző. Hagyja Bónét dolgozni”. Azóta nem nagyon kerültem be a csapatba.

– 1955-ben a marosvásárhelyi Locomotiva zsinórban a 9. szezont töltötte az A-osztályban a néhai Dobay István és Kiss Árpád edzősége alatt, s te ifiként, a csapat tagja voltál.

– Igen, de az évben a 20 pont csak a 11. helyhez volt elégséges, így sajnos kiestünk, de egy év múlva Avântul név alatt újra visszakerültünk az A-osztályba Deutch Simi menedzselése alatt, míg az edző Kiss Árpi volt. Csapattársaim voltak akkor Lukács Elek, Stroe, Boros Titus, Vakarcs I., Nagy F., Crişan, Fülöp, Kajlik Öcsi, Gierling György, Szász B., Katona, Józsi Dezső, Bocsárdi Márton, Szász K., Vakarcs II., Maiogan is.
– Az 1966–67-es bajnoki idényben tagja voltál az egykori ASA Mureşulnak, amely akkor még a B-osztályban volt, majd felkerült az első vonalba. Kik voltak akkor a csapattársaid?

– Kiváló futballisták mellett rúgtam akkor a bőrt, akikkel újra A-osztályos labdarúgó lehettem. Íme az akkori felállítás: Sólyom Csaba, Stănescu – kapusok; Bartók, Balázs, Tampanaru, Czakó, Sikó, Csutak, Lungu Costică, Pavlovici, Titi Dumitriu III., Lukács Ede, Tóth Feri, Pârvulescu, Dragomir,  és jómagam. 1967. június 19-én, az utolsó idegenbeli mérkőzésünkről való hazatérés után, a sokezres tömeg a nagyállomástól a Dózsa György utcán keresztül minket a főtérig kísért, énekelve éltette Bóné mestert és tanítványait. A „Szép volt fiúk!” ujjongásaik most is a fülemben csengenek.

– UEFA-tornán is szerepeltél. Mikor?

– Az 1956. március 28–április 2. között Budapesten lebonyolított UEFA-tornán (a mostani EB-k jogelődje) Románia színeiben szerepeltem, csoportgyőztesek is lettünk, sőt a salgótarjáni, Lengyelország elleni mérkőzésen az én nevemhez fűződik a győztes gól (1–0).

– Időközben elvégezted a testnevelői főiskolát és edzősködni kezdtél. Melyek voltak a fontosabb állomások?  

– A balánbányai Bányásznál kezdtem, majd a gyergyószentmiklósi Jövő következett, aztán a sepsiszentgyörgyi Textila, Csíkszereda, Székelykeresztúr, Nagykároly. Időközben a hajdani Metalotehnicánál is dolgoztam szerszámgép-technikusi szakmában, Kolozsvári mérnök csoportjában.

– Mikor kerültél ki Svédországba? publik_3

– A feleségem súlyos beteg lett, majd 1988-ban kivittük őt gyógykezelésre. Ott is a foci mellett maradtam, de az ottani futballélet 1988–1992 között még amatőr szinten mozgott. Djurgardenben serdülő gyerekeket edztem, a nyelvet később tanultam meg. Idegenben is a foci maradt a mindenem. Ezt bizonyítja, hogy a tavaly dr. Mezei György, a Magyar Labdarúgó Válogatott egykori szövetségi kapitánya a Magyar Labdarúgó Szövetség nevében engem is meghívott arra a díszelőadásra, amit a felcsúti Puskás Ferenc Akadémia keretében tartottak, ahol én a svéd futball helyzetéről tartottam előadást Hogyan kell kezelni a labdát, hogy időt és teret nyerjél címmel. Ez tulajdonképpen a kiadott könyvem címe is, mely svédül és angolul jelent meg.

– A labdarúgás mellett egyik gyerekkori hobbid a szavalás, szívesen lépsz fel különböző versenyeken, előadóesteken, ilyen irányú tevékenységedet díjakkal is elismerték. Honnan a vers iránti szeretet?

– Mindig is imádtam a művészet világát. Tizenhét évesen, 1955-ben a Színművészeti Akadémiára akartam felvételizni, de mivel összevesztem életem első nagy szerelmével, bosszúként nem mentem el a vizsgára. Szerettem örökké szavalni, mintegy 5–6 éve rendszeresen részt vettem a Magyarországon megrendezett Versünnep elnevezésű, vers- és prózamondó versenyen, ahol szép eredményeket értem el. Nemrég Oláh János mérnök, a Telin szegedi TV tulajdonosa, aki már régebb hallott engem szavalni, felkért, hogy egy DVD-be tömörítve összeállítsak egy verscsokrot. Ebben az összeállításban a Himnusz, meg Petőfi Sándor Az őrült című versét szavalom el teljes terjedelmében, emellett több tíz ismert költő szerelmes és romantikus, forradalmi, hazafias verseiből is szavalok részleteket. Ezekből a nagyközönség kiválogathatja a legszebbeket, melyeket majd meghívás által elszavalok rendezvényeken.

– Hol szavaltál legutóbb?


– 2011. június 30–július 3. között a Balatonlellén első alkalommal megtartott Magyarok Világtalálkozójára hívtak meg a rendezők. Én Csongrád megyét képviseltem, de a régi, 56-os menekültek is felkértek, hogy szavaljam el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Nagy sikerem volt, hiszen utána meghívtak Pozsonyba is egy szavalóestre, október 12–24. között Svájcba (Bern, Basel és Zürich) szól a meghívásom, az ottani magyar közösségek számára fogok forradalmi verseket szavalni.

– Most, milyen alkalommal vagy Marosvásárhelyen?

– Június 15-én Kovásznán voltam a Körösi Csoma Sándor Napokon, sőt június 30-án Kézdivásárhelyen énekelt a Szegedi Református Templom kórusa, oda is meghívtak, ahol részt vettem egy szavalóesten. Mindig is kihasználom az alkalmat és leruccanok Marosvásárhelyre, találkozni az egykori barátokkal. Most is így történt, sőt focizhattam velük a Víkendtelepen. Amúgy, a mai napig is hetente szaladok, meg futballozok, kondiban tartom magam.

– Melyik Publik Antal kedvenc verse, amit mindig készségesen szaval el, bárhol is kérik fel?

– A magyar irodalom több száz gyönyörű verse közül bármelyiket szívesen elszavalom, de mégis van egy vers, mely visszajáró nekem. Játékosként, edzőként is többször elszavaltam, még magamban is, főleg a kudarcok után, mivel mindig erőt adott nekem. A verset Horváth István írta, címe
Tornyot raktam. Csodálatos vers…

– Téged, mint jelenlegi versmondót, eddig mindenhol, egykori labdarúgóként ismertek fel. Mennyire szoktad meg az új szereped?

– Főleg itt Romániában, egykori labdarúgóként ismernek, külföldön, de Magyarországon is versmondóként ismernek el és ismernek fel. Megszoktam az új státusom, amit nagyon szeretek, és a hallgatóság is kedvel, egyedi előadásmódom miatt. Az előadó előad, a közönség sírhat, ezért lelket, érzést kell átadni nekik.

– Nemrég filmszerepre is felkértek, ez nem semmi 74 évesen! Hogy sikerült?

– Néhány éve voltam egy válogatáson, majd több próbafelvételre hívtak. Végül rám esett a döntés, és mellékszerepet kaptam a híres Edgar Allan Poe  életének utolsó hetét felelevenítő filmben, melynek címe A holló, ahol egy bíborost játszom.

– Apropó Marosvásárhely. Megismernek még az egykori szurkolóid, hajdani csapattársaid?

– Az idősek még igen, ami nagyon jó érzés. Találkoztam többek közt régi barátaimmal, Kanyaró Gyurival, Hajnal Gyuszival stb., ami mindig jó érzéssel tölt el. Itt éltek a szüleim, magam a Kossuth Lajos utcában laktam, rengeteg emlék köt ehhez a városhoz, mindig is szeretettel gondolok az egykori barátokra, játszótársakra – Curtifan Gyuszitól Józsi Dezsőig –, akikkel annyi közös emlékünk van.

Share Button
Ennyien olvasták: 334

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.